„Inkább hulla legyek, minthogy 45 évesen a Satisfactiont énekeljem.” – a legenda szerint Mick Jagger fiatalkori kiszólása volt a fenti gondolat, szerencsére a holnap (Mick Jagger 1943. július 26-án született) nyolcvanadik születésnapját ünneplő hősünk még mindig dalolja a „getno”-t.

Vannak írások, amihez alig találni háttéranyagot, míg más témák esetében szó szerint információ-tengerben lehet lubickolni. Mai főszereplőnk esetében is erről van szó, több százezernyi hír, cikk, interjú, könyv áll rendelkezésünkre. Csak a magyar 1945-2015 közötti sajtó-adatbázis majd 10.000 bejegyzést tartalmaz Őlordságáról (igen, 2002-ben lovagi címet kapott II. Erzsébet királynőtől, amelyet Károly walesi herceg adott át).

Pedig elég lenne ennyi is, hiszen minden benne van:

 

Újszülötteknek és frissen landolt marslakóknak: Mick Jagger a 61 éve működő Rolling Stones zenekar énekese, élő legendája. Nem fogom azt a hibát elkövetni, hogy az életutat próbálom besűríteni ide, másfél-két oldalba, az infosztrádán a beatzenei analfabéták is alapfokon kiművelhetik magukat pár óra alatt a Stonesból. (Zenei ismerkedésre a Stones Forty Licks dupla válogatáslemezét, illetve a Voodoo Longue turnéról a közelmúltban kiadott DVD-2CD-t ajánlom, saját gyűjteményemből. A Spotify nemrégiben pedig egy Licked Live in NYC élő anyagot tett közzé. Tessék hallgatni, természetesen csak Áv hó 9.-ét, azaz a jeruzsálemi Szentély lerombolására emlékező gyászidőszak okán még fennálló zenehallgatási tilalom feloldását követően.)

Mai kis szösszenetemnek adok egy kis Kelet-Közép-európai „stich”-et, megnézzük, a pártállam hogyan viszonyult Mick Jaggerhez és a Rolling Stones-hoz, majd egy kis személyes beszámolóval zárunk.

 

A korszak vezető ifjúsági lapja, az Ifjúsági Magazin 1966-ban egyszerre kritizál és dicsér:

„Számai legtöbbjének ambitusa (hangterjedelme) nem túlzottan nagy. Szívesen nyúl primitív dallamokhoz, melyek ugyancsak nem túl nagy hangterjedelmüek. Van még egy óriási előnye. Tud előadni.”

 

A korszak nem mulasztotta el a „garázda” Mick Jagger képet lefesteni, sok más újság mellett a Magyar Szó az alábbiakról számolt be 1970-ben:

„MICK JAGGER ÓVADÉKOT FIZETETT Hétszázötvenezer líra óvadék fizetésre kötelezte egy római bíróság Mick Jaggert, a Rolling Stones együttes sztárját. Sajtóértekezletén ugyanis a popzenész annyira megharagudott egy Umberto Pizzi nevű fotóriportere, hogy dühében leütötte és megrugdosta, közben még a kameráját is összetörte.”

 

Ebben az időszakban hazánkban a beatzenészek kinézetével többet foglalkoztak, mint a zenéjükkel, ennek megfelelően a Komárom-Esztergom Megyei Dolgozók lapja az alábbi kis színes hírrel jelentkezett 1971-ben:

„A látszat duplán csal

Mick Jagger, a Rolling Stones énekese betért egy Cannesi-i üzletbe, s egy igen drága cikk ára után érdeklődött. A kereskedő — végignéz a vevőn — időpocsékolásnak tartotta, hogy vele foglalkozzék, s nem is válaszolt a kérdésre. Akkor lepődött csak meg, amikor az üzletből kilépő torzonborz ifjú Rolls- Royce kocsiba szállt be.”

 

A pártállami kultúrpolitika hamar rájött, hogy nem tud a beat-mozgalommal szembe menni, így az úgynevezett három T-elve közül a „tilt” elvét hamar felváltotta a „tűr”, majd a „támogat” hozzáállása. Ez mutatkozik meg Lovas Gyula írásából 1972-ben a Film-Színház-Muzsika hasábjain:

„Mick Jagger kétségkívül azon kevesek egyike, akinek megadatott, hogy egyénisége varázsával képes a közönség hatalmas tömegével kapcsolatot teremteni, megjelenésével, néhány mozdulatával felfokozott légkört teremteni. Jagger előadása, vagy mondjuk inkább produkciója nem csupán az éneklést jelenti. A produkció valójában akkor kezdődik, amikor megjelenik a színpadon. Extravagáns ruházata, mozdulatai — rendszerint aszinkron gesztusai — sajátos túlfűtöttséget árasztanak. Show-t csinál, táncol, szalad, ugrik, de valamennyi esetben hiányoznak a lágy elemek, inkább vibráló groteszk az összkép…Egyik kritikusa találóan fogalmazta, hogy Jagger a rock-zene Lucifere. Miközben a pop-világ új sztárjai romantikusabb hangvételt választanak, Mick Jagger megőrizte a beat korszak vadságát. A Rolling Stones immár egy évtizedes korlátlan sikerének ez a titka.”

 

A Rolling Stones magyarországi vonatkozásai iránt érdeklődők előtt ismert tény, hogy Földes „Hobo” László a Stones munkásságának hazai közvetítője, ápolója. Az 1979-es Déli Hírlapban jelent meg az alábbi közlés:

„Tegnap este az egyetem E/6-os klubjában adott koncertet a Rolling Stones-zenét játszó Hobo Blues Band. Az együttes vezetője elmondta, hogy ez a műsoruk — melynek címe: Vissza a gyökerekhez — azért született, mert „mostanra annyira felgyűlt a salak és a savó a magyar beatzenében, hogy úgy érezték, vissza kell nyúlniuk a gyökerekig, a bluesig, a Rolling Stonesig”. Egyelőre két szám kivételével, csupa Rolling-nóta szerepel műsorukon — magyar fordításban —, de már megvan következő összeállításuk címe is. Csupán a zenét kell hozzá megírni.”

 

A Gördülő Kövek már bőven a rendszerváltást követően, 1995. augusztus 8-án léptek fel először hazánkban az akkori Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion), szakadó esőben. (Azon esztendőkben a szakadó esős buliknak volt a divatja: 1992. május: Guns ’n Roses – eső, 1994. szeptember: Omega, ugyancsak szakadó eső. Jelentem mindhármon jelen voltam.)

A ’95-ös magyarországi Stones koncert – túlzás nélkül állítható – korszakos jelentőségű volt, Takáts Tamás, a Karthago énekese Blues Band zenekarával látta el az előzenekarok nem túl hálás, bemelegítő szerepét, később Rolling Stones című dalukban tökéletesen megfogalmazták a hangulatot:

 

„A Demszky[1] a színpad mögött sorba állt,

A Földes Laci a Jaggerre várt

És szállt a hír az éteren át,

Hogy mi játszunk majd ott,

Hogy keletről is lesz egy zenekar,

Akiket a Stones is látni akar

és magyarul tombol a stadion,

mert csak mi játszunk ott, meg a Rolling Stones!”

 

Boldog 80. születésnapot Sir Jagger!

 

Jegyzet:

[1]                    Demszky Gábor: jogász, szociológus, politikus, a demokratikus ellenzék, majd a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) volt tagja, 1990–2010 között – öt hivatali cikluson át – Budapest főpolgármestere.