Az e heti szakaszban, az Ékevben Mózes folytatja az egyiptomi kivonulás során átélt események elbeszélését. Emlékezteti Izrael gyermekeit, hogyan védelmezte az Ö-való őket a kietlen sivatagi út során, megismétli az I-tennel kötött szövetséget, majd folytatja a visszatekintést. Elmondja, hogy abban az esetben, hogyha Izrael gyermekei hűségesek az Úrhoz, és követik a parancsolatait, áldással teli élet lesz a jutalmuk. Ez igen egyszerű: hogyha Izrael népe követi a Tórát, akkor I-ten megáldja őket az Ígéret Földjén, kiűzi onnan a nép ellenségeit. Ellenben, hogyha nem tartják be az Úr törvényeit, az előbbiek ellenkezője fog bekövetkezni…
Mózes óva int más istenek követésétől, elfogadván a bálványimádás gyakorlatát. Ugyancsak emlékezteti a népet korábbi lázadásaikra, beleértve az aranyborjú felállításának esetét és az első kőtáblák összetörését. A szakasz a S’má ima második szakaszának leírásával fejeződik be. Ezen szakasz megismétli Izrael hitét I-tenében és az Ő áldásait, melyekben részesíti szeretett népét.
„Enni fogsz és jóllakol, akkor áldd az Örökkévalót a te Istenedet azon jó országért, melyet adott neked.” (5Móz. 8. 10.)
A Tórában ez a mondat, azután a rész után következik, amelyben Mózes emlékezteti a népet, hogyan vigyázott rájuk az Úr a pusztai vándorlásuk alatt. Az Ö-való mannát adott a népnek, hogy egyen, továbbá azon célból, hogy megtanítsa azt, hogy nem csak kenyéren él az ember, vagyis az Ö-való az ember táplálásán kívül, más téren is segítségére van.
Mózes ezt követően elmondja a népnek, hogy az Ígéret Földjére való belépésük után mire számíthatnak. „Mert az Örökkévaló a te Istened bevisz téged egy jó országba, vizpatakoknak és a mélységek forrásainak országába, melyek erednek a völgyben és a hegyen; buza és árpa, szőlő, füge és gránátalma országába, olajfa és méz országába….” (5Móz. 8. 7-8.) Mózes azzal folytatja beszédét, hogy elmondja Izrael gyermekeinek, hogy ahova hamarosan bemennek, hiánytalanul áll rendelkezésre az étel, és nem lesz hiányuk semmiben.
Az Ö-való vonzó ígérete a nép leendő Országáról, igen kecsegtető volt Izrael gyermekeinek. Ugyanakkor Mózes emlékezteti őket, hogy sose felejtsék el az ő Éltető Forrásukat, vagyis I-tent. Ezért mindig, miután ettek és jóllaktak, hálát kell adniuk az Ö-valónak az ételért.
Az előbb említett „Enni fogsz és jóllakol, akkor áldd az Örökkévalót a te Istenedet azon jó országért, melyet adott neked” (5Móz. 8. 10.) alapja a Birkát háMázon-nak, vagyis az asztali áldásnak. A Talmudban több helyen is szerepel az étkezés utáni áldásmondás parancsa. Olvashatjuk, hogy miután az Ö-való mannát hullatott a népnek, Mózes elrendelte, hogy az ételre áldást kell mondani (B’ráchot 48b), továbbá a bölcsek elrendelték a fenti idézet alapján az étkezés utáni áldásmondást a (B’ráchot 21a), mivel aki áldás nélkül élvezi a világ javait, olyan, mintha I-tentől és Izrael közösségétől lopott volna.(B’ráchot 35b).
A Birkát háMázon elmondásával azon túl, hogy köszönetet mondunk I-tennek az ételért, hálát adunk neki minden áldásért, melyben részesít bennünket.