Tisztelt rabbi, be kell vallanom, dühös és szomorú vagyok. Én zsidóként nevelkedtem, zsidó iskolába jártam, és a zsidóság a vallásom. Most viszont azt mondták, be kell térnem a zsidóságba, mert édesanyám nem volt halahikusan zsidó. Nem értem, és nagyon igazságtalannak tartom.  Egész életemben a zsidóság vett körül, zsidók a barátaim, zsidó iskolába jártam, a családom bizonyos tagjai megjárták a poklot, kitéve az antiszemitizmusnak, és mindezek után, én nem vagyok zsidó? Hogy is van ez?

A rabbi válaszol:

Teljesen megértem a frusztrációját,  és a szomorúságot, amit érez. Nem lehet könnyű ezt hallani, hiszen eddig is zsidóként élt. De nagyon kérem, amin keresztül megy, azt ne vegye úgy, hogy Ön ellen történik. Ez nem Önt tükrözi.

Tudja, az  egész zsidó nemzet pontosan ugyanezen  a folyamaton ment keresztül. Miután elhagyták Egyiptomot, ahol rabszolgaként szenvedtek és a zsidóságuk miatt gyötrődtek, megérkeztek a  Sínai-hegyhez. Ott aztán azt kérték tőlük, hogy fogadják el a Tórát és magukra kell venni a judaizmust. Nekik is lehetett volna panaszuk: – De hát, mi mindig zsidók voltunk, sokan szenvedtünk miatta, és most zsidóvá kell válnunk?!  Tudja, ezt volt az igazság pillanata számukra. – Készen állok-e arra, hogy I-ten elé álljak és elkötelezzem magam, hogy zsidó vagyok? Nem csak egy napra, egy hétre vagy egy évre,  hanem minden generációra, ami utánam jön!

És igent mondtak. Annak a pillanatnak az ereje még mindig itt van velünk. Biztos nem volt könnyű, nekik sem, de megtették, mert ez többről szólt.

Rabbiként, azt tanácsolom, tegye félre ezeket a  frusztráló érzéseket, és ne hátráljon meg. Igen, történnek olyan dolgok, amiket igazságtalannak érzünk, de mi erősek vagyunk és a célunkat akkor sem veszítjük el.

Ha erős és ezt megteszi, az elkötelezettség örökké tartani fog, egyszer és mindenkorra.

A rabbi