„ …akkor végy a föld minden zsengéjéből … tedd kosárba és menj arra a helyre,
melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy ott honoljon a Neve !.” (V.M. 26/2.)

 

Midrás Tánhumá (50/4) szerint Mózes előre látta, hogy a Szentély pusztulásával
megszűnik a zsengék (bikurim) bemutatása. Ekkor elrendelte a napi háromszori imádkozást.
Mi a kapcsolat a zsengék bemutatásának parancsa és az ima között? Helyettesítheti az
imádkozás a parancsot? A zsengék arra emlékeztettek, hogy minden örömteli dolog Istentől
származik, az imának hasonló a szerepe, hiszen ha gyógyulásért, megélhetésért, vagy
egyebekért fohászkodunk, akkor egyértelműen kinyilvánítjuk, hogy az Örökkévaló mindezek
forrása.

Miért van írva „végy a zsengéből” és nem az „ vedd a zsengét”?
A „végy a zsengéből” alatt a Tóra érthető, amely minden bölcsesség eleje: „zsengéje”. A
„tedd kosárba és menj arra a helyre” alatt értendő, hogy az ember a földi élet után az
Örökkévaló által kijelölt helyen kerül eléje, ahol kiderül mi van a kosárban!
Rabbi Chijá aggódott, hogy sokan eltávolodnak Isten kinyilatkoztatott tanításától a
Tórától. Mit tett? Rávette embertársait, hogy lent termesszenek. Megtanította őket, hogy a
len szárából hálót fonjanak és azzal szarvasokat fogjanak. A szarvasok bőrére írta a Tóra
tanításait. Városról városra járt és tanított. Kérdezték tőle, miért kezdte tanító tevékenységét
len termesztéssel? Ekkor magyarázta, hogy minden az alapok lerakásával kezdődik. A fény
ünnepén a Chanukai menórát tiszta, „kóser” olajjal gyújtják. Más esetben, közösségi
összejöveteleken, nem lényeges, hogy milyen olajat használnak világításra.

A Chanuka a Szentély újra avatására emlékeztet. Új kezdetet jelentett, ezért csak tiszta
olaj volt megfelelő. Ha a közösség szellemisége erős alapokon áll nem lényeges milyen
olajjal világítanak. Ros Hásonokor és Jom Kipurkor jövőnkért, megélhetésünkért, életünkért
imádkozunk. Vallásunkat is nagyobb átéléssel gyakoroljuk, hogy Istentől jó megítélést
kapjunk! Nem-e jelenti ez azt, hogy tudat alatt befolyásolni akarjuk az Örökkévalót? Be
lehet-e csapni Istent? Rabbi Chijá szerint Ros Hánáná ( az Év Feje) nem csak az év kezdete,
hanem „Résig Hásáná” az év megalapozása. A „félelmetes napokra” úgy kell tekintenünk
mint az első napra melyet az Örökkévalónak szenteltünk. Ez teremti meg az egész év alapját.
Salamon király mondja: „a dolgok vége nagyobb mint a kezdete” (Koh.7/8.) ezt úgy lehet
értelmezni: „ a jó befejezés a jó kezdetből ered.” (Bava Méciá 85b)

Elisa ben Abuja rabbi eltávolodott a Tórától. Többen, ennek okát ara vezették vissza,
ami körülmetélésekor (circumcizió) történtént. Apja meghívta a szertatásra korának
legnagyobb Talmud bölcseit. Olyan intenzitással beszéltek a Tóráról, hogy tűz jött le az
égből és körülvette őket. Elisa apja kijelentette, hogy fiát a Tórának szenteli, hogy ő is tudjon
ilyen csodákat tenni. Amikor az ifjú felnőtt, apja elmesélte a történteket. Az egykori „csoda”
azonban rossz hatással volt rá. Történt ugyanis, hogy tanúja volt annak, hogy egy ember egy
fára küldte fiát, hogy hozza le a tojásokat a fészekből, de előbb kergesse el az anyamadárt. A
Tóra a szülő tiszteletéért és az anyamadár elküldéséért (V.M.22/6) hosszú életet ígér. A gyerek
leesett és meghalt. Abuja arra a következtetésre jutott, hogy nincsen igazság se igaz bíró!
„Eretnek” (gér) lett. Hű tanítványa, rabbi Meir elment hozzá és látta, hogy mestere halálán
van! Kérlelni kezdte, hogy gyakoroljon megtérést, térjen vissza a Tórához! Rabbi Elisa
kérdezte, nem késői-e a megtérés? Rabbi Meir azt válaszolta, hogy a lélek utolsó
dobbanásáig meg lehet térni. Elisa sírva fakadt és örökre lehunyta szemét. Erre Meir mondta:
Úgy tűnik, a mester halála előtt megtért! (Talmud Jer. Chagiga 2,1)