Erzsébet királynő halálának évfordulójára
Nem a földrajzi távolságról lesz szó az alábbiakban, hanem arról a talán meglepő tényről, hogy II. Erzsébet királynő több mint hetven évig tartó uralkodása alatt soha nem látogatott el Izraelbe. A zsidó állam Londonba akkreditált nagykövetei az évtizedek során a meghívást szóba hozva mindössze egy-egy udvarias mosollyal kísért, semmire nem kötelező választ kaphattak tőle. Mindennek persze megvoltak a történelmi előzményei, de hogy az okok között személyes érzelmek is szerepeltek-e vagy pusztán politikai megfontolások, azt csak találgatni lehet.
1947 októberében egy Londonból a jeruzsálemi brit vezetéshez küldött távirat felkéri a címzettet, küldje el az Erzsébet (Elizabeth Alexandra Mary Windsor) hercegnő és Fülöp Mountbatten herceg esküvőjére Palesztinából érkező díszvendégek névsorát, valamint a magukkal hozandó ajándékok listáját. A válasz rövid volt: „Tudomásunk szerint Palesztinából egyetlen méltóság sem érkezik, ennek megfelelően ajándékok sem várhatók”. Volt ugyan egy kezdeményezés: a jisuv[1] vezetősége nem kis iróniával felajánlotta, hogy ötven fotót küldenek erec israeli[2] zsidó telepekről, de – érthető módon – ebből semmi nem lett.
Ha résztvevők nem is, jókívánságok azért érkeztek éppúgy a menyasszony, mint atyja, VI. György király részére. A gratulálók között volt a jeruzsálemi óváros zsidó bizottsága, az askenázi rabbinátus, valamint Netanja és Tibériás polgármestere éppúgy, mint a Muszlim Tanács és a görög ortodox pátriárka.
Az esküvőre 1947. november 20-án került sor, valamivel több, mint egy héttel az ENSZ közgyűlés 181. számú, Palesztina felosztására irányuló határozati javaslata szavazásra bocsátása előtt. Érthető hát, hogy a feszült várakozás közepette a londoni esküvő nem szerepelt a jisuv kiemelt napirendi pontjainak listáján.
Amint fentebb írtuk: tisztázatlan az ok, miért nem került sor egy izraeli látogatásra, miközben II. Erzsébet királynő 117 országban járt, köztük közel-keleti államokban. Azt azonban tudni kell, hogy a mindenkori brit uralkodó egyezteti a kormánnyal külföldi látogatásait, a kivitelezéshez pedig a külügyminisztérium jóváhagyása szükséges. Talán attól tartottak, hogy egy királyi látogatás veszélyeztetné az arab országokkal fennálló kapcsolatokat. Izrael megítélése a brit politikában amúgy sem nevezhető egyértelműnek. 1984-es jordániai látogatása alkalmával a királynő a tiszteletére adott díszvacsorán, ha nem is ítélte el a zsidó államot, de megjegyezte, hogy a palesztin népnek sürgős igazságtételre van szüksége.
Ron Proshaur, Izrael volt londoni nagykövete visszaemlékezésében elmondta, hogy a királynő, bár nem politikai téren, de bizonyos érdeklődést mutatott Izrael iránt. Mivel a háborúban ő maga is bevonult, egyik ilyen téma volt a nők katonai szolgálata, amit fontos serkentő és összetartó erőnek nevezett. Érdeklődött az Izraelben élő holokauszt túlélők sorsa iránt is, és a Szentföldre ugyan nem látogatott el, de hivatalos látogatáson fogadta Chaim Herzog és Ezer Weizmann államelnököket, 2008-ban pedig Simon Pereszt tiszteletbeli lovag címmel tüntette ki.
Az évek során a királyi család több tagja tett magánlátogatást Izraelben. Maga Fülöp herceg többször felkereste Jeruzsálemet, hiszen édesanyját, Aliz battenbergi hercegnőt ott temették el. A hercegnő a második világháború alatt Athénben élt, ahol a Nemzetközi Vöröskereszt svájci és svéd irodáinak dolgozott. Fia, Fülöp herceg a brit haditengerészetnél szolgált, lányai pedig Németországban laktak. Amikor a német csapatok megszállták Athént, a hercegnő elbújtatta Chaimki Cohen észak-görögországi zsidó parlamenti képviselő családját a Gestapo ügynökei elől, ezért 1993-ban a Jad Va’sem Intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette. Egy évvel később Fülöp herceg részt vett az Intézet ilyenkor szokásos emlékfaültetési szertartásán.
London és Jeruzsálem olykor nincs is olyan messze egymástól…
Forrás:
https://www.makorrishon.co.il/magazine/525611/
Jegyzetek:
[1] Az államalapítás előtt Palesztinában élt zsidó közösség.
[2] A bibliai Izrael földje, nem azonos a mai Izrael Állammal.