A progresszív rock vállalhatatlan gondolatokkal bíró korszakos zsenije

Születésnaposunk: Roger Waters 80

Nem ritka a művészvilágban – egykor is, napjainkban is – hogy egy adott alkotó művészi teljesítménye megkérdőjelezhetetlen, azonban a politikai, véleményformáló nézetei szembe mennek az alapvető normákkal, a demokratikus minimummal. Szándékosan nem említek itt példát sem régmúltból, sem közelmúltból, nehogy óhatatlanul összehasonlítsa az olvasó a mostani írás főszereplőjével.

George Roger Waters 1943. szeptember 6-án született Angliában, BAFTA-díjas énekes, basszusgitáros és zeneszerző. Leginkább a Pink Floyd tagjaként ismert; 1965-től a zenekar basszusgitárosa, 1968-tól pedig fő dalszerzője és egyik énekese volt. A Pink Floyd frontembereként hatalmas nemzetközi sikereket ért el olyan albumokkal, mint a The Dark Side of the Moon, Wish You Were Here, Animals és a The Wall.

A Pink Floyd az egyik legsikeresebb zenekar a rocktörténelemben, egy 2009-es felmérés szerint több mint 300 millió albumot adtak el világszerte.

Jellemzően az én korosztályom már a klasszikus lemezeinek megjelenését követően, a korai kilencvenes években találkozott először a zenekarral. Igen, kellett egy kis idő, amíg rájöttünk, hogy az Iron Maiden–Judas Priest–Helloween „visító metálján” és a Whitesnake „csajozós rockján” kívül is van zene a világon. Ennek jegyében néztük a televízió élő közvetítését a berlini fal elől. (Fiataloknak mondom: a berlini fal a kommunizmus alatt a szocialista Német Demokratikus Köztársaságba beékelődőtt demokratikus Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén 1961 és 1989 között.) A kommunizmus bukása feletti folyamatos örömünnepek sorában az 1979-ben megjelent negyedik Pink Floyd koncept-albumot, a The Wall-t (A Fal) vitték színre Rogers Waters, a német rocklegenda, a Scorpions, a nemrég elhunyt énekesnő, Sinéad O’Connor, az örök pop-punker Cyndi Lauper és Kanada jófiú rockere, Bryan Adams előadásában.

Az 1979-es The Wall lemez körüli elszámolási vitában csúcsosodott ki az a folyamat, melynek során Waters és a többi Pink Floyd tag (David Gilmour, Nick Mason és Richard Wright) között megromlott a viszony, és Waters kilépett a zenekarból.

A Pink Floyddal való szétválása után Waters rögtön útnak indította szólókarrierjét, amely elején három stúdióalbumot (The Pros and Cons of Hitch Hiking, Radio K.A.O.S., Amused to Death) jelentetett meg, közreműködött egy filmzenei albumon (When The Wind Blows), továbbá kiadott két koncertlemezt (The Wall Live in Berlin, In the Flesh: Live) és egy válogatást (Flickering Flame: The Solo Years Vol. 1).

1999-ben Waters világkörüli turnéra indult a már emblematikusnak számító Pink Floyd dalokkal és szólókarrierje legjobb nótáival. Az In the Flesh turné körbejárta a világot, minden kontinensen megfordult. A hároméves turné során 2002. június 15-én Budapesten lépett fel, elkápráztatva a magyar közönséget is. A magyarországi koncert jelentőségét az adta, hogy korábban sem együtt, sem szólóban nem koncertezett a Pink Floyd egyik tagja sem Magyarországon. A turné anyaga CD-n és DVD-n is megjelent In the Flesh Live címmel.

Waters és a Pink Floyd 2005-ben a londoni Live Aid koncerten egyesült – bő negyed órára – újra. A koncerten egy 23 perces blokkot játszottak. A Pink Floyd újraegyesülése a koncert legnagyobb szenzációjának számított. Azóta sem történt meg a zenekar újraegyesülése, és ennek az esélye a jövőre nézve is kevéske.

Waters folyamatosan koncertezik, de az utóbbi időben sajnos vállalhatatlan politikai kinyilatkozásaival kerül a címlapra, semmint zenéjével.

A Pink Floyd géniusza régóta hergeli a közvéleményt antiszemita dumájával, számos alkalommal bizonyította antiszemita és Izrael- ellenes nézeteit, pl. azzal vádolta meg a „zsidó milliárdos Sheldon Adelsont”, hogy „ő mozgatja az amerikai kormányt”. Waters azt sem rejtette véka alá ebben az interjúban, hogy szerinte Adelson „zsebében tartja Donald Trump kis p.csét.”

Waters továbbá a palesztin függetlenség és az Izraellel szembeni kulturális/gazdasági bojkottmozgalom elkötelezett támogatója. Frankfurt város tanácsa ez év tavaszán visszamondta a Pink Floyd alapító tagjának koncertjét. Frankfurt vezetősége úgy hivatkozott a dalszerzőre, mint „a világ egyik legismertebb antiszemitája”. A frankfurti közigazgatási bíróság viszont később úgy döntött, hogy a koncert megakadályozása sértené a 79 éves zenész szólásszabadsághoz fűződő jogát. Szerintük – bár Waters koncertjeinek látványvilága valóban merít a náci rezsimhez köthető szimbólumrendszerből – a zenész nem dicsőíti a rezsimet. A bíróság viszont egyetértett abban, hogy a kritikusai által a „a világ egyik legismertebb antiszemitájaként” jellemzett, a palesztinok Izrael által történő elnyomását a náci bűnökhöz mérő zenész „kirívó ízléstelenséget” mutatott akkor, amikor a frankfurti koncertjét a háromezer zsidó deportálására használt Festhallé-ba szervezte.

Ezen turné keretében 2023 áprilisában Waters Budapestre is ellátogatott. A koncert előtt az egyik reform-zsidó közösség – a Bét Orim Hitközség – az alábbi felhívást tette közzé:

“Semmiképp sem szeretnénk koncertek betiltására felszólítani senkit, azt szeretnénk, ha minél kevesebben igazolnák vissza jelenlétükkel Roger Waters kártékony megnyilvánulásait”

A felhívásnak – mint ahogy az várható volt – sok foganatja nem volt, Waters teltházat produkált az MVM Dome arénában. A koncertbeszámolók szerint a korosodó művész nem sokat bízott a véletlenre, nyomban közölte hallgatóságával:

„A szeretem a Pink Floydot, de nem bírom Roger politikáját-típusú emberek most húzzanak a f@szba a bárba.”

A musicbackstage honlapon megjelent írás szerint Waters

„a több évtizede megírt dalokat beültette a mai társadalmi problémákba és mondhatni új értelmezést kaptak. A nagyhatalmak háborús bűnei, az álhírek, a média hatalma, a propaganda, a terror, a kapitalizmus, a fasizmus vagy a politikai hatalmak és rendszerek által meggyilkolt népcsoportok (indiánok, feketék, zsidók) is terítékre kerültek a Dome közepén álló színpad feletti négy irányba tartó gigantikus kivetítőn, amin Waters minden gondolata megjelent képek és videók formájában.”

A teljes igazság- ha van ilyen – Waters lelkében lakozik, személy szerint megengedő lennék a koncerteken használt egyes, akár formabontó elemekkel, akkor, ha azokat nem kísérnék az elfogadhatatlan nyilatkozatok Waters részéről. Mindenesetre a zenei életmű megkérdőjelezhetetlen: „All in all you’re just another brick in the wall.”