A hagyomány és a bölcseink az évezredek során minden ünnepre kialakították a jelképek gazdag tárát, tanításuk szerint ugyanis a jel is beszél. A hagyományos mozdulatok, szokások, imák, illatok és színek mind „beszélnek” hozzánk. A Ros Hásánákor fogyasztott ételeink is „jelképek”! Gondoljunk csak a kerek kalácsra, a mézre, a gránátalmára, a halfejekre! Tehát az év édes kerekségére, a tórai parancsolatok, micvák teljesítésére, melyekben igyekszünk, igyekezzünk, elöl járni.
Kezdjük az alapoknál!
Tisri hónap első és második napja Ros Hásáná, a zsidó újév napja. Szó szerinti jelentése: az év feje.
Ez a nap teremtésünk megünneplése, de egyben a tetteink elszámolásának és ítéletének napja is. Ez egyszerre az öröm, és egyszerre a komoly önvizsgálat időszaka, egy kis finom lélekrezegtető rettegés és öröm. Eltelt egy újabb év, most számot vetünk az életünkről.
Tesszük mindezt szívből jövő imával, őszinte megtéréssel. Ros Hásáná előtti nap reggelén, a reggeli ima után szokás „elengedni a fogadalmakat.” Bármilyen meggondolatlanul tett, teljesíthetetlen vagy akár elfelejtett fogadalmunk feloldását kérjük a három imádkozóból álló szimbolikus Bét-dintől.
Ros Hásánákor úgy fordulunk az Ö-rökkévalóhoz, mint a végső bíróhoz! Áttekintjük az elmúlt évben hozott döntéseinket, tetteinket és szándékainkat, miközben megpróbáljuk őszintén értékelni magunkat. Csakúgy, mint ahogyan a fej irányítja a testet, a Ros Hásánával kapcsolatos cselekedeteink és imáink óriási hatással vannak az év hátralévő részére, mely szinte abban a pillanatban kezdődik!
Ros Hásánát nevezzük még az ítélkezés napjának, jom hádinnek is. A hagyomány szerint ilyenkor három könyv van nyitva az Ö-rökkévaló előtt. A világ valamennyi teremtménye átvonul az Ö-rökkévaló kinyújtott pásztorbotja alatt, és tettei, cselekedetei alapján ítéltetik. A három nyitott könyv közül valamelyikbe biztosan bekerülünk. Az első könyv az igazak, a második a gonoszok, a harmadik a közepesek könyve. Az igazakat életre és bőségre, a gonoszokat rosszra írja az Ö-rökkévaló, a közepesek pedig lehetőséget kapnak arra, hogy őszinte megbánással, imával javítsanak tetteik megítélésén.
Az ünnep további elnevezése a harsogás napja, azaz jom hátruá. Törvényeink szerint száz, de legalább harminc sófárhangot kell hallanunk.
Az első hosszan elnyújtott, riasztó hang, neve: tökiá.
A második, három szaggatott hangból áll, neve: sövárim.
A harmadik pedig egy kilenc, rövid, panaszos, éles hangból áll, neve: töruá.
Hogyan illik köszönni Ros Hásánákor?
Sáná tová, azt jelenti, hogy Jó évet! Hasonló kifejezés a Sáná tová umetuká, amivel az kívánjuk, hogy „egy jó és édes évünk legyen”. A „Hátimá tová!” mondat pedig azt jelenti, hogy „Jó aláírást, jó pecsétet”! Ezek a hagyományos köszöntések, köszönések Ros Hásánától egészen Jom Kipurig, utalva arra, hogy Ros Hásánákor beírattatunk valamelyik könyvbe, és Jom Kippurkor pedig pecsétet kapunk rá.
Ünnep előtt nagyobb összegű cödákát, adományt adunk. De vásárolhatunk mézet és almát, melyeket adományként juttatunk el rászoruló hittestvéreinknek. Szintén szokás, hogy felkeressük elhunyt szeretteink sírját, illetve nagytudású, szentéletű emberek, cádikok sírjait. Zsinagógáinkban a terítőket, takarókat fehérre cseréljük, hiszen a fehér szín a tisztaság jelképe.
„Ha vétkeitek bíborvörösek is volnának, e napon hófehérré válnak.” (Jesájá I,18)
A férfiak kitlit (halotti ruhát) öltenek, mely emlékeztet bennünket a halandóságra, és egyben pedig a bűnbánatra is figyelmeztet.
Ros Hásáná első napjának délutánján kimegyünk egy folyó partjára, vagy tóhoz, és zsebeinket kifordítva az előre bekészített kenyérmorzsákat a vízbe szórjuk. Ugyanis ezek a kenyérmorzsák jelképezik a bűneinket, és ezekkel a mozdulatokkal szimbolizáljuk, hogy megszabadulunk a bűneinktől!
A táslich bűnbocsánatot kérő ima.
Azt kérjük az Ö-rökkévalótól, hogy teljesítse a prófétáknak tett ígéretét, vesse a tenger mélyére vétkeinket, hogy hírmondójuk se maradjon! Kérjük, hogy az előttünk álló év békét és életet hozzon! Természetesen több magyarázata van ennek a szokásnak. Például: az emberi test a víz által, a lélek pedig az őszinte imával tisztul meg. A halak nem tudnak víz nélkül meglenni, az ember pedig az Ö-rökkévaló gondviselése nélkül. Ahogy a víz elviszi a morzsákat, úgy törölje el az Ö-rökkévaló a bűnöket!
Most pedig nézzünk néhány ötletet, gondolatébresztőt!
Askenázi szokás fehérbe öltözni az ünnepre, legalább arra az időre, amíg a zsinagógában imádkoznak. A házas férfiak ilyenkor magukra öltik a kitlit, az egyszerű, fehér halotti köntöst, amelyet az esküvőjükön, majd évente néhány alkalommal viselnek: ros hásáná napjain, jom kipur este és napközben, valamint a széder este vezetésekor. Fehér színűre cseréljük a zsinagógákban használatos takarókat, függönyöket és az egyéb textileket is.
Tehát ha az ünnep színe a fehér, akkor a terítőnk legyen fehér és a kiegészítők, az apróbb dekorációs elemek legyenek más színűek. Például egy szép aranyszínű középterítő, amit aranyszínű szalvétákkal és esetleg aranyszínű kartonból készült szalvétagyűrűkkel, ültetőkártyákkal, jókívánságkártyákkal egészíthetünk ki. Különleges hangulatot áraszt, ha gyertyáinkat is az asztalra helyezett gyertyatartókban gyújtjuk meg. Az ízlésesen megterített asztal már magában is nagyon szép! Az sem lehet mellékes, hogy gyermekeinket bevonva az előkészületekbe, a főzésbe, remek alkalmat teremthetünk arra, hogy beszéljünk, együtt tanuljunk az ünnepről! Az üvegvázákba vagy díszüvegbe helyezzük bele az almákat, majd töltsük tele vízzel, és tegyünk élő virágokat a tetejére. Ha lehet, kisebb szemű almákat vásároljunk, mert azok jobban beleférnek a vázába vagy díszes üvegbe. Optikailag a víz nagyítja egy kicsit az almákat, a megfelelően választott virág pedig kellemes illatot áraszt.
A következő ötlethez szintén almára lesz szükségünk. Figyeljünk arra, hogy legyen mindegyiknek szára, amire rá tudjuk kötni a levél formájúra vágott arany vagy esetleg zöld színű kartont. Használhatjuk jókívánságunk kifejezésére, de akár „ültetőkártyaként” is! De akár a tányérra téve díszként is nagyon jól mutat! Elkészítése nagyon egyszerű: az alma nagyságához mérten vágjunk ki levelet a kartonból és lyukasszuk ki, majd színes filccel, arany tollal írjuk rá a vendégünk, családtagunk nevét, vagy jókívánságainkat!
Nagyon szép és kedves szokás, hogy üdvözlőkártyát küldünk szeretteinknek, barátainknak Ros Hásáná előtt, melyben jó és édes évet kívánunk! Sáná tová vagy Sáná tová umetuká! Napjainkban nagyon sokan emailben vagy a közösségi oldalakon küldik el jókívánságaikat. Ezzel sincsen semmi baj, de gondoljunk csak bele, hogy mennyire jó érzés a gyermekünk készítette rajzot vagy az együtt elkészített ajándékot elküldeni! Buzdítok mindenkit, hogy van még időnk elkészíteni, elküldeni, vagy személyesen átadni. Szerezzünk örömet és legyünk büszkék munkánkra!
A következő képeket színesnyomtatóval nyomtassuk ki, és kivágva ragasszuk fel egy megfelelő nagyságú kartonlapra. Máris kész az üdvözlőkártyánk!
Befejezésként néhány komolyabb gondolatot engedjetek meg nekem!
Ros Hásáná első napján Cháná imáját olvassuk fel háftárának, a Tóraolvasást követő prófétai szakaszként. Cháná imája különleges jelentőséget hordoz a gyermekáldásra váró asszonyok számára, hiszen ő is ezért fordult imájával az Örökkévalóhoz. A hagyomány szerint Cháná Ros Hásánákor lett várandós fiával, akit Sámuel prófétaként ismerünk. Cháná nevében a zsidó nő három alapvető micvája található meg.
Ezek pedig a chálá, (a tésztaáldozat vétele), a nidá, (családi tisztaság törvényei, mikve) és a hádlákát nérot, (a gyertyagyújtás) bújik meg.
Írásaimban igyekszem, hogy az általam választott témát mindig alaposan mutassam be, az mindenki számára érthető és könnyen alkalmazható legyen. Hiszen nem vagyunk egyformák! Van, aki többet tud, van, aki kevesebbet. De ez a három micvá összeköt bennünket, lányokat, asszonyokat bárhol is éljünk a nagyvilágban! Éppen ezért, ne feledjük el, hogy mi magunk is alakíthatunk ki magunk és családunk számára nekünk tetsző szokásokat, ami ugyanígy összefog kötni bennünket, igaz, hogy családon belül, de generációkon keresztül!