A Tóra parancsa az Új Évre vonatkozik, mely a zsidó naptár szerint a hetedik hónap (szeptember-október) elsejére esik. Az ünnepet egy hónap (Elul) felkészülés előzi meg. Minden reggel megszólal a sófár (kosszarvból készült kürt) hangja és a mindennapi ima liturgiája kiegészül a 27. zsoltár szövegével. A zsoltár egy bajban levő magánember imája, melyben I-ten segítségéért könyörög. Abráchám Ibn Ezra szerint, a 65 éves Dávid zsoltár- költő király kérte az Örökkévalót, hogy élete hátralevő részét oltalmában (házában) tölthesse! Így könyörgött Istenéhez: „ Ne vess el, ne hagyj el szabadító Istenem! Mert apám és anyám elhagytak, de az Örökkévaló magához fogad engem! ” (27.Zsolt./10.)
„A pihenés napjának távoztakor imával járulunk Eléd”- hangzik a bűnbocsánatért esdeklő Szlihot imában.
„Rabbi Kruszpedáj mondta Rabbi Johanán nevében: három könyv nyílik meg Rojs Hásono-kor, egy a teljesen gonoszoké, egy a teljesen igazaké, egy a közepeseké. ”
Amikor elképzeljük, milyen is az „igaz ember” arra gondolunk, hogy spirituálisan a legmagasabb szintre emelkedett. Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy azt képzeljük, hogy minden cadik eleve hibátlannak, „cádiknak” született. Meg se fordul fejünkben, hogy hányszor hibáztak, vétkeztek, hogy csalódások, nehézségek érték saját rossz ösztönükkel vívott hadakozásaik során. Jichák Hutner rabbi (1906-1980) tanította: „Amikor az igaz emberekre gondolunk, ne higgyük, hogy ők mindig békességben voltak legbensőbb késztetéseikkel, hanem lássuk őket csatamezőn küzdő harcosoknak, akiknek életük során rengeteg konfliktust meg kellett oldani, számos nehézséget, cserbenhagyást el kellett viselni, … csak ezek által válhattak cádikká.
„ És megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz szavára, ahogy azt neked ma meghagyom, akkor visszahozza az Örökkévaló fogságban levőidet… összegyűjt téged a népek közül, ahová elszórt téged!” (V.M. 30/2-3)
A vallásos embert már Elul hónapban az önvizsgálat, bűnvallomás, a megtérés, felszabadulás, vágyának katartikus légköre hatja át. Tudatában megjelenik a megbocsájtás reménye. Rojs Hásono ünnepének két napján érzi, hogy valami lezárul életében, tiszta lappal indulhat az új felé.
Talmud gyönyörű parabolája:„ Van jutalom és van bűnhődés! Kérdezzétek meg Memphis romjait, miért omlottak össze? Mert fáraói zsarnokok voltak! Kérdezzétek meg Ninive homok dűnéit, miért maradt csak por az asszír királyok után? Mert erkölcstelenek és paráznák voltak. Kérdezzétek meg Athén csontjait, hová lett a görög hatalom? Elpusztult, mert hamis bálványokat imádott. Kérdezzétek meg Róma összetört oszlopait, miért omlottak le? Mert a római császárok ártatlan zsidókat tartottak rabláncon, végeztek ki, gyilkoltak meg tűzhalállal! Ezer és ezer embert cirkuszok mulatgatására. És kérdezzétek meg Izraelt, miért maradt élve? Mert nem hagyta cserbe Istenét! Önvizsgálatot tartott Elul hónapban, bűnvallomást tett Rojs Hasono napján, kegyelmet kért Jom Kipur napján! …és miután a Sátrak ünnepén sátraiban tartózkodtak Isten a „Béke Sátrát” terítette feléjük, és évről évre felhangzik az Égi hang: Életre! Le chájim!” (Rojs Hasono rabba 97)
„Bízz hát az Örökkévalóban, legyen szíved erős és kitartó, bízz az Örökkévalóban”
(27 Zsolt/14.)