Egyszer, nem is olyan régen hat gyerek elhatározta, hogy megtanulják a zsidó naptárból, a luachból a hónapok neveit. Marci a legidősebb közöttük, jár Talmud Tórára és rengeteget olvas, minden érdekli, ami az idővel kapcsolatos. Marci gyűjti a naptárakat, a régi órákat, azokat néha meg is szereli, szerencsére ez már nem árt nekik, mert már rég megálltak. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ő tanít, a többiek figyelnek és tanulnak. El is kezdte, türelmes hangon:

– Az első hónap a zsidó naptárban Niszán, ekkor ünnepeljük a Pészáhot.

– Aha!- szólt Lili, aki Marci testvére és a kedvenc állata a béka – tudom, a Tízcsapás! Amikor az egyiptomiak nem annyira örültek a békáknak, pedig azok a legviccesebb állatok.

– Igen, Lili, pontosan, a Kivonulás ünnepe, az első hónap.

– Értem, – szólt Borka, aki Marci és Lili unokatestvére és ritkán beszél, mert ő inkább figyelni szeret- szóval a Niszán az a január.

– Nem, Niszán tavasszal van, márciusban, és áprilisban, általában.

– Hogyhogy általában? Január az mindig lucskos, akkor van vége a téli szünetnek, és kezdődik a következő év, és a nagyi mindig sóhajt, hogy, hát, végül is, ezt is megértük. De mindig ugyanakkor van. Hogy hogy a Niszán nem? És miért van japán neve? – kérdezte hadarva Dani, aki a szomszédban lakik és mindent tud a japán autókról, amit tudni érdemes.

– Nincs japán neve, csak úgy hangzik- válaszolta Marci – és a zsidó újév, amikor az évszám eggyel több lesz, az nem a Niszán.

– Viccelsz- szólalt meg nevetve Rézi, aki mindenen remekül szórakozik, nyolc éves, és az ébren töltött óráinak a nagy részében szélesen mosolyog, amitől mindenki felvidul körülötte.

– Az első hónap, autóneve van, nem változik az évszám és nem is mindig ugyanakkor van, ez rém mókás, sőt, felettébb szórakoztató! – folytatta Rézi, aki mostanában régi lányregényeket olvas, és néha úgy is beszél, mint a szereplők.

– Valóban. Viszont most már érdekelne a többi hónap, szóval haladjunk- mondta unottan Vilmos, aki utálja, ha Vilinek hívják, főleg, amióta meséltek neki egy ilyen nevű verébről.

– Oké, kövi, azaz következő, tehát a második hónap Ijár, a harmadik pedig Sziván.

– Niszán, Ijár, Sziván, nyilván kijár István!- kacagott fel Rézi, aki  szereti a rímeket is, főleg a rém rosszakat.

– Ha Pészáh volt az első hónapban, akkor Lag BaÓmer van eggyel utána, azaz Ijár hónapban. A kedvenc ünnepem. Rakhatunk tüzet és senki nem mérges – mondta Borka.

– Hát, igen, végül is, így van, az ómer 33. napja, Ijár hónapban, majd Sávuot, 16 nappal később Sziván hónapban.

– Marci, tudom az első három hónapot, Niszán, Ijár, Sziván!- büszkélkedett Lili.

– Az jó, most jönnek a nyári hónapok: Támuz, Áv és Elul. Támuz és Áv biztosan a szünetre esik, Elul meg a nyár vége körül van- magyarázta Marci.

– Igen. Most. Sajnos- szomorodott el Dani.

– Ne szomorkodj! Igaz, hogy a nyárnak lassan vége, de Elul hónap a legjobb hónap az összes közül! – vigasztalta Marci a többieket, mert a nyár végének gondolatára még Rézi is abbahagyta a mosolygást.

– Elképesztő gyorsan múlt el a nyár. Hirtelen elröppent- mondta, tudjátok, a lányregények ilyen hatással vannak rá, néha még a nagymamája is elcsodálkozik, pedig ő adta neki a Pöttyös Könyveket a padlásról.

– Aztán miért is olyan jó az az Elul? Mit tud, amit a többi hónap nem? – kérdezte Vilmos.

– Elul hónapban minden nap megszólal a sófár. Kivéve persze szombaton. Készülünk az újévre – mondta Marci, aki mindent megtett, hogy a többiek ne keseregjenek tovább.

– Állj, állj, állj!- kiáltotta Dani. – Mi az, hogy újév? De hiszen Niszán az első hónap, az az újév, olvasd el még egyszer, Marci, kezdesz zagyvulni.

– Nem, Dani, nem zagyvulok, a zsidó naptárban nem egy újév van, hanem több. Gondolj a tanévre, az sem januárban kezdődik!

– Mondjuk, végződhetne akkor – ábrándozott Borka.

– Térjünk vissza Elulra, ebben a hónapban készülünk az őszi ünnepekre, hallgatjuk a sófárt, én meg is tudom fújni- mondta Marci.

– Én is, csak utánad nem, mert összenyálazod, sőt, tavaly a rágódat átlőtted vele a nappalin! – mondta Lili, erre mindenki nevetni kezdett.

– Mutasd meg, Marci, kérlek, kérlek! A rágós és a nyálas részt kihagyhatod, mutasd meg, hogy hogyan szól! – kérlelték kórusban a többiek.

– Rendben. Háromféle hangot fújok bele a sófárba, rövidet, kicsit hosszabbat és hosszút. Én a rövideket szeretem a legjobban, az olyan, mintha szurkolnék a focicsapatnak – mondta Marci, és megfújta a sófárt, sok kis rövid trá trá trá hanggal, amitől mindenki szétugrott, mert megint elfelejtette kivenni a rágóját. Ide-oda gurultak a földön a nevetéstől, Rézi már csuklott is.

– Szerintem is Elul a legjobb hónap – jegyezte meg Borka, amikor nagyjából abbahagyták a gurgulázást.

– Anyának van egy gyűrűje, amin egy idézet van az Énekek énekéből, és, ha azoknak a szavaknak a kezdőbetűjét összerakod, akkor ezeket a betűket kapod- mutatott Elul héber betűire Borka.

– Ez rejtvény! Szeretem a rejtvényeket! Azonnal mondd meg, mi ez a mondat! Valami titkos? – kérdezte izgatottan Vilmos.

– Nem titkos, vagy legalábbis nem tudom, hogy titok-e. Azt jelenti, hogy „én a kedvesemé és a kedvesem az enyém.” Nem pontosan tudom, hogy ki az a kedvesem, de mindenesetre jól hangzik. Héberül úgy van, hogy “ Áni ledodi vedodi li”. Anya megmutatta a gyűrűjét, pörög a közepe. Úgy vezet, hogy a kormányon visszapörgeti. Vicces – mondta Borka.

– Vicces, mert ez egy akronim – mondta Marci, mert ő ilyeneket is tud.

– Mi? Anakonda?- kérdezte Lili, aki az összes hüllőt szereti.

– Nem anakonda, hanem akronim, ha az első betűket összeolvasod, akkor kapsz egy mozaikszót, mint most az Elult.

– Tudok egyet! – mondta Vilmos – Avval utaztok ti Ózdra! – AUTÓ!

– Pontosan, ügyes vagy. Dani, nézd, milyen hónap van még az évből?

– Tisri, az őszi ünnepek hónapja, Hesván az ünnep nélküli hónap, Kiszlev, Hanuka hónapja.

– Tisri, Hesván Kiszlev, ha elveszed, edd meg! – dalolta Rézi, aki ismét nagyot alkotott a rémrímek terén.

– Igen, ezek az őszi hónapok, most jön az utolsó három, a téli hónapok, amik néha kicsit belecsúsznak a tavaszba. Tévét, Svát, Tubisvát hónapja és Ádár, Purimé, de ezt biztosan tudjátok.

– Naná, hogy tudjuk, mondta Dani – azt várom egész évben, hogy zombinak öltözhessek, és még édességet is kapjak.

– Rézi, hol a rémrím? – kérdezte kíváncsian Lili – csak nem kifogytál?

– Ne aggódj! A kérész bogár, vagy madár? Tévét, Svát, Ádár!

Végül mind megegyeztek abban, hogy Elul valóban a legjobb hónap, még akkor is, ha a nyár végét jelzi.

 

 

 

Almás kalács, az újévi kedvenc

Következő recepthez az alap chálá receptünket is használhatjuk, cukor helyett használjunk mézet,

Ennél a receptnél a mértékegység egy pohár, ami 1,3 dl körül van, de egy egyszerű mérőpohár is megteszi.

 

Hozzávalók két kisebb, vagy egy nagy kalácshoz:

– 6 pohár liszt

– 1 pohár langyos víz

– 1 csomag porélesztő

– 1 tojás, plusz 2 sárgája és még egy egész a kenéshez

– fél pohár méz

– 1 ek cukor

– só

– fél pohár olaj

Töltelék

– 2 alma

– fél pohár méz vagy barnacukor

 

Mivel szárított élesztővel dolgozunk, nem kell futtatni, mehet egybe az összes folyékony alapanyag, összekeverjük a szitált liszttel, kicsit átgyúrjuk és mehet kelni, meleg helyen egy órát. A tésztát kilapítjuk, négybe vágjuk és egy kevés olvasztott margarinnal megkenjük. Majd a kockára vágott, szárazra törölt, mézzel összekevert almát középtájra rendezzük és bezárjuk. Az így kapott kígyókat egy formában egymásra tesszük és kétszer megtekerjük, ha kerek kalácsot szeretnénk és bátrak vagyunk, négyes fonással összefonjuk, vagy kerek tortaformába helyezzük,  kettesével feltekerve. Kelesztünk rajta még egy fél órát, jól megkenjük tojással, 180 fokon 50 percig sütjük.

 

 

Ünnepi készülődés, dekorálás

 

A korábbiakban sütöttünk almás kalácsot a felkészülés jegyében. Ezúttal dekorálunk, ezzel is emlékezetessé varázsolva az ünnepet lakáson belül és kívül is.

Miért almát és miért nem mondjuk, mangót fogyasztunk Ros Hásánákor?

 

A midrás szerint a Gán Éden, azaz az Édenkert almáskert illatát árasztotta, a Kabala szent almásként utal rá. Az Énekek énekében Salamon az almafa alatt ülve beszél a szeretetről, így bátran kijelenthetjük, hogy a hagyomány szerint az alma jelképezi az Örökkévaló iránti szeretetet, aminek így, Újévkor különös jelentősége van. A mézbe mártott almával kívánunk egymásnak és magunknak édes újévet, talán ennél jobban semmi nem jelképezi az ünnepet.

 

 

Gránátalma igen, dió nem

A gránátalma a hagyomány szerint pont annyi magból áll, mint ahány parancsolat a Tórában van. Hagyományos ünnepi gyümölcs, szefárd közösségekben ez az újévi tál legfőbb része, az askenáz méz és alma párosítással szemben.

Tipp: pucoljunk a gyerekekkel gránátalmát és számoljuk meg együtt a magokat, mennyire jutunk közel a 613-hoz (mérettől függően egy gyümölcs 200 és 1400 közti magból áll, tehát közepesnél nagyobb szemű gyümölcsöt válasszunk)

A kibontáshoz a legjobb módszer a következő:

– a gránátalmát fektessük deszkára úgy, hogy az alján lévő korona legyen felül

– egy éles késsel vágjuk körbe a koronát úgy, hogy ne sértsük fel a magokat

– ismételjük meg a műveletet alul is

– a két vágott kört kössük össze a késsel, követve a gerezdeket elválasztó hártyát

– távolítsuk el a felső kört úgy, hogy egy gyengéd nyomással kimozdítjuk a helyéről

– az így keletkezett üregbe tegyük a két hüvelykujjunkat és szedjük szét a gyümölcsöt

– távolítsuk el a hártyákat és szórjuk a magokat tálba

Az őszi ünnepek alatt nem szokás diót enni, mert az “egoz” szó betűinek számértéke megegyezik a “het” szó betűinek értékével, ami bűnt jelent, így érthető módon kerülendő.

 

Halfej? Bizony!

 

Az ünnepi ételeink mind jelentéssel bírnak, így a hal, a halfej is. Többek között azért, hogy az új évben a előre haladjunk, mint a hal-, amelyik nem tud hátrafelé úszni, -szokás az ünnepi asztalra halfejet tenni és sokan meg is eszik azt. A gyerekeknek érdekes a viszonya a hallal, sokan szeretik, eszik is, gond nélkül, ám egy megtermett ponty levágott feje szemmel együtt még nekik is rémisztő lehet.

A halevés mindenképpen jó dolog, ezért kisebbeknek egy doboz szardínia, vagy hagymás hering is tökéletes újévre. Ha nem eszünk halat, helyettesíthetjük “fej” zöldséggel, mint a saláta, vagy a káposzta.

 

 

 

 

Datolya, a kihagyhatatlan

 

Szuperételként és hagyományos ünnepi fogásként is érdemes szót ejteni a datolyáról. Édessége a mézével egyezik, a Tórában a “tejjel- mézzel folyó Kánaán” kifejezés is a datolyára utal, Izrael 7 szent terményének az egyike. Fogyaszthatjuk nyersen, szárítva, süthetünk vele, használhatjuk a belőle készült szirupot főzéshez és édesítéshez is. Hagyományos újévi étel még a cékla, a répa, a fekete szemű bab és a sárga sütőtök is.

 

 

Díszítsünk!

 

A fenti ételek mindegyike remek téma az újévi hangulat megteremtéséhez. Jöjjön néhány ötlet a kivitelezéshez.

 

Zsírkréta hal

 

Maradék zsírkrétákat lereszelünk nagy lyukú reszelőn, minél több színűt találunk, annál jobb. 30 cm körüli halakat rajzolunk színes papírból, a középső részüket kivágjuk.

Ennek a legegyszerűbb módja vázaformát rajzolni egy kettéhajtott lapra, kivágni, széthajtani, majd a fejnél körbevágni. A halunk testével megegyező nagyságú zsírpapírokat kettesével egymásra teszünk és a két lap közé tett zsírkréta forgácsokat vasalóval megolvasztjuk. A kihűlt halpocakot és a testeket kétoldalú ragasztóval összeillesztjük. Hurkapálcát, vagy damilt ragasztunk bele, majd ellátjuk szemmel, a tucatjával kapható gülüszem matrica a modern idők egyik legjobb találmánya, még a kevésbé ügyes felnőttek is csodás dolgokat tudnak vele előállítani.

A halakat befőttesüvegben asztaldíszként, vagy felfüggesztve rakjuk ki, remekül mutat a fényben.

 

Alma, alma

 

A zsírpapír közepű hal mellé készíthetünk almát is, szintén zsírkréta olvasztással. Az újévi kártyák és üdvözlőlapok elkészítéséhez is mutatós megoldás a parafadugó pecsét alma, melyhez papírra, néhány dugóra, színes temperára és egy fekete filcre van szükség. A dugók sima végéből lecsípünk egy egy kis darabot, az almaforma eléréséhez és indulhat a móka, bemárt, pecsétel, szárat rajzol, bemárt, pecsétel, szárat rajzol.

 

Süssünk, süssünk valamit!

 

Percek alatt készíthetünk újévi fogásokat, könnyen, együtt a gyerekekkel!

Ilyen például az almás melegszendvics.

A sajtos szendvicset almaszeletekkel gazdagítjuk, a kenyeret sütés előtt vékonyan megkenjünk mézzel. Karamellás, sajtos, édes-sós, különlegesen finom.

A készen kapható leveles tészta az egyik legjobb dolog, amit vásárolhatunk.

10 cm-es négyzeteket vágunk belőle, közepére egy 4 centis kört rajzolunk, a sarkoktól bevágjuk a tésztát a kör széléig, apróra vágott almával megtöltjük, mézzel csepegtetjük, a sarkokat felhajtjuk, mézes tejjel, vagy tojással megkenjük és 180 fokon 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.

 

Felkockázunk sütőtököt és sárgarépát, sütőzacskóba tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal, mézzel, sózzuk. Előmelegített sütőben 180 fokon 45 perc alatt megsütjük. Egy másik zacskóban céklát készítünk ugyanígy, majd a zöldségeket egy tálba öntjük és datolya darabokkal tálaljuk.

 

 

Készíts üdvözlőkártyát!

Színes nyomtatóval nyomtasd ki a következő képet, vágd ki, ragaszd kartonlapra és add át szeretteidnek, barátaidnak, vagy mentsd le és küldd tovább emailben!

Én is így kívánok neked Jó és édes évet!