Salamon király, a már idős korában írt „Kohelet” (Prédikátor) könyvében tanítja: „Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.” (3/1)

Mindennek! Ideje van az önvizsgálatnak és a megtérésnek!

„Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk Neked.” (Hos. 14/2-3)

A bölcs király is szembesült az élet végességével. Az idő múlásával mindenki felteszi a kérdést: megélem-e a jövő évet?

Midrás tanítása szerint az élő embert I-tentől 995 égbolt válassza el. Honnan tudjuk? Mózes ötödik könyvében 995 mondat van! Mondatok, melyeket Mózes tanítómester örökségül hagyott népének, nemzedékről nemzedékre. Amikor évről-évre olvassuk a könyvet, megnyílnak az égboltok, spirituálisan egyre közelebb jutunk I-tenhez. Amikor eljutunk a 901 mondathoz, egyedül maradunk önmagunkkal! A 901 égbolton még angyalok sincsenek! Felhangzik a figyelmeztetés: „ Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az, és nincsen más Isten mellettem….” (V.M. 32/39) Ez a megtérés pillanata.  Egykor Dávid király is átesett a nagy megpróbáltatáson és mondta: „Hát hol van Isten az Örökkévalón kívül, hol van oltalomnak szirtje a mi Istenünkön kívül?” (II. Sám 22/32) Egykor Dávid király is megélte a a „tesuvá” – a megtérés felemelő élményét!

A tesuvá jelentése visszatérés. Aki önvizsgálatot, tesuvát tart, számba veszi tetteit, és megvilágosodik előtte, hol tért el a attól, amit I-ten elvár az embertől! Az önvizsgálat visszatérés a tiszta állapotba, visszatérés az Örökkévalóval való kapcsolathoz. Az önvizsgálat megtisztulás, ahogyan olvassuk: „ Legyenek ruháid tiszta fehérek, s fejedről se hiányozzék a kenetes (azaz tisztító) olaj!” (Koh. rab. 6/12.)

„A király lakomára hívta meg szolgáit, anélkül, hogy a lakoma idejét is meghatározta volna. Az okos szolgák felöltötték tiszta ruháikat, s odaálltak a palota elé, s várták a hívó szózatot. A balgák azonban megszokott munkájukra mentek, mert azt hitték, hogy a királyi udvarnak is nagy előkészületre van szüksége ilyen lakomához, s addig majd ki fognak öltözni ők is. Egyszerre csak jel adatott, a szolgáknak meg kellett jelenniük, s jöttek az okosok tiszta ruhájukban, a balgák pedig piszkos öltözetben. A király bizony csak az okosoknak örült s mondá: Csak azok üljenek le, kik tiszta ruhába jöttek!” (Sáb. 153b)

„ Meddig vetek én még gondokat lelkembe, bánatot nappal szívembe, meddig fog még emelkedni ellenem, fölém?” (13.Zsolt/3.)

A pzyshai Jákob Jichák Rabinowicz (1765-1814) rabbi mondta a megtérésről: „Ameddig lelkemben tanakodom, addig bánkódnom kell szívemben. csak ha már kilátástalannak látom és minden tanácsról lemondok, és már csak Istentől remélem, hogy megsegít, akkor segít Isten. Akkor szól Isten angyala a körülállóknak: „ Vegyétek le róla a tisztátalan ruhákat! És mondá neki: Lásd levetettem róla a te bűnös voltodat és ünnepi ruhába öltöztettelek téged.” (Zeh. 3/4.)