A „Nyolcadik napon ünneplő gyülekezésetek legyen, semmi nehéz munkát ne végezzetek.” ( IV.M. 29/35.)

Az Ünnep tevőleges „tartsd meg” és a tevőlegességet tiltó „semmi nehéz munkát ne végezzetek” parancsainak ellentmondásához a Talmud Pszachim traktátusa érdekes és egyedülálló módon jegyzi meg, hogy ezen az ünnepen  Hillel rabbi és rabban Gamliel akrobatamutatványokkal szórakoztatta a népet az öntőáldozat bemutatásakor.

Miből állt az öntőáldozat? Vizet öntöttek az oltárra, ami az áldás jelképe volt. Az öntőáldozat szentségéhez képest vita volt a szadoceusok ( a kohanita papság gazdagabb rétege) és a farizeusok ( a mai értelemben ortodox papság) között azon, hova kell önteni a áldást megtestesítő vizet. A farizeusok szerint az oltárra, hiszen az oltár önmagában az áldás szinonimája. A szeduceusok, ezzel ellentétben ahhoz ragaszkodtak, hogy ne az oltárra saját lábukra kell önteni. Amikor a szadoceus Jannáj Alexander saját szadoceus felfogása szerint lábára öntötte, az ünneplő nép megdobálta őt az eszroggal, az ünnepi „csokor” citrus gyümölcsével, Hosana Rabba (nagy körmenet) napján!

Bölcseint szerint Ros Hásánákor  és Jom Kippurkor lelki ügyeinkkel számolunk el a Világ Teremtőjével, imáink szellemi életünkre irányul. A Sátoros ünnep hetedik napján, Smini acereszkor viszont anyagi dolgaink rendezésével járunk Isten elé! Erre utal az írás, hogy „ a nyolcadik napon ünnepi gyülekezet legyen nektek.” A hangsúly a „nektek” kifejezésre esett. Ezt úgy értelmezték, hogy a nép ezen a napon kérheti mindazt ami amire és azon túl a megélhetésetekhez szükségük volt.

Az ünnep legszebb imában megfogalmazott nyilatkozásunk:

„Most már tudod, hogy az Örökkévaló az egyetlen és nincs rajta kívül más.”

Történt, hogy rabbi Lévi Jiczhák fiatal volt, és apósa házában élt, őt tisztelték meg azzal, hogy az imarészt elmondja. Odament az omedhez (imapult) kezébe vette a táleszét (imasál), hogy magára vesse, de amint felvette, le is vette magáról. Ezt néhányszor megismételte, majd hangosan így szólt: „ Ha te Lévi Jiczhák olyan nagy tudós talmudista is vagy, akkor mond el te az: „ Átá horetá” (Most tudod). Ezzel otthagyta az imapultot és helyére ment. A gyülekezet, nem tudta mire vélni a különös viselkedést, apósa pedig szégyellte magát miatta. Hazaérve rákérdezett és magyarázatott kért a fiatal Lévi Jczháktól.  Elmondom őszintén és nyíltan mi történt velem- magyarázta a fiatal rabbi. Amint ott álltam az omednél és fel akartam venni a taleszt ott volt velem a „rossz ösztön” és velem akarta elmondani az „ Átá horétá” (Most tudod).  részt. Megkérdeztem, ki vagy te és mi az érdemed, milyen jogon akarod mondani ezeket a szent verseket. Erre a „rossz ösztön” kérdéssel válaszolt: Ki vagy te? Mire azt válaszoltam, hogy én egy Talmud tudós vagyok! A „rossz ösztön” erre azt állította, hogy az ő szintén Talmud tudós! . Megneveztem a rabbikat, akiknél tanultam -mondta Lévi Jczhák, majd folytatta: Erre közölte velem, hogy egész idő alatt ő is velem volt. Majd azt mondta, hogy ő is ugyanolyan jámbor, mint aminek én tartom magam. Láttam, hogy nem tudom meggátolni, hogy elmondja az imát, akkor le tettem a táleszt, és mondtam neki: Ha te olyan nagy tudós vagy és jámbor, mond magad az írást és hagyj békén! …. Lévi Jiczhák rabbi apósát nem győzték meg fiatal veje magyarázata! Erre csak annyit mondott:

”Ne ítéld felebarátodat, míg helyzetében nem voltál” (Ávot 2/4)