„És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezőn; és a takarodás innepét az esztendő végén, a mikor termésedet betakarítod a mezőről.” (2 Mózes 23:16; Károli)

Az idei évben különleges volt a Szukkot: a hét napon át tartó ünnep szeptember végéből hajlott át az októberi hónapba, összekötve a nyárutót a színesedő, termékeny őszi időszakkal.

A Szukkot apropóján tegyünk egy kitekintést a klasszikus zene birodalmába: vajon az évszázadok során mely zeneszerzőket és milyen formában ihletett meg az őszi természet bősége, és az ehhez kapcsolódó mezőgazdasági tevékenységek bukolikus képe? Sok alkotás – vers, próza és zenemű – szól az őszről, őszi tájról, de lássuk, melyek azok, amik kifejezetten az aratás, betakarítás jelenetét, jelenségét ragadták meg műveikben. (A teljesség igénye nélkül.)

Ezúttal haladjunk időrendi sorrendben. A barokk korszakban nem csak a magasztos tematikák, mitológiai történetek kaptak helyet a zenei alkotásokban. A hétköznapi élet is ugyanúgy foglalkoztatta a zeneszerzőket, és egyúttal természetesen a szélesebb társadalmi réteg igényét is próbálták ezzel kielégíteni, igyekeztek hozzájuk is szólni. Henry Purcell angol zeneszerző Artúr király című, az 1600-as évek végén bemutatott szemi-operájában található az alább bemutatott részlet, a Harvest Song (Arató dal). A szemi-opera azt jelenti, hogy zenés és prózai részek váltakoztak a többfelvonásos darabban.

 

 

Your hay it is mow’d and your corn is reap’d,
Your barns will be full and your hovels heap’d.
Come, boys, come; come, boys, come,
And merrily roar out our harvest home.

A szénád kaszálva, a kukoricád aratva,
A pajtáid tele lesznek és a viskóid is telerakva.
Gyertek, fiúk, gyertek; gyertek, fiúk, gyertek,
És vidáman kiáltsátok hírül az itthoni szüretet.

Ez a vidám dalocska nagyon népszerű lett az évek során, és számos változat készült belőle. Változatos zenei/hangszeres kíséret és szólam-felosztás jellemzi a variációkat.

 

Egy korábbi cikkben már részletesen foglalkoztunk a klasszika egyik remekművével, Haydn Évszakok című oratóriumával – akkor a tavasz kapcsán.  Ismét említést kell tennünk róla, hiszen az Ősz első tétele pontosan az aratást jeleníti meg mind zenei, mint szövegi eszközeivel.

A kedves, vidám hangulatú zenekari bevezető után így szól a szoprán, tenor illetve basszus szólista:

„Amit először a tavasz ígért virágaival, majd amit a nyár érlelt melegével, azzal az ősz most bőségesen megajándékozza az örömteli gazdát.
Az aranytartalékot most nehéz szekereken szállítja. A tágas pajta alig bírja befogadni mindazt, amit a földek termettek.
(A gazda) boldogan néz körül, méri a felhalmozott gabonát, és boldogság tölti el a szívét.”

Az egyéni recitativók (énekbeszéd) végül a három szólista triójában találkoznak, egyesülnek és bontakoznak nagyobb dallammá. Ehhez csatlakozik majd a kórus is, növelve a zenei szövetet, ami a növekvő örömöt és elégedettséget hivatott kifejezni: igazi szüreti hangulatban mondanak hálát és éltetik a fáradtságos, tisztes munka ajándékait. Az ünneplés szelídül, a zenei ívben visszatérünk a tétel kezdőpontjához, a recitativókhoz, így kerül lekerekítésre a megrajzolt őszi jelenet. A szólisták bukolikus falusi életképeket festenek le énekbeszédükben:

„Nézd, milyen türelmetlenül rohannak a fiatalok a mogyoróbokorhoz! Kisfiúk hintáznak minden egyes ágon, és a ringatózó bokorról jégesőként záporoznak az érett gyümölcsök.
A gazda fia fürgén mászik fel a létrán a fa tetejére. A legfelső ágak között rejtőzködve látja, hogy kedvese közeledik, és szerelmes kedvteléssel dobja le a kövér diót a lány útjába.
A kert minden fája köré mindenféle korú lányok gyűlnek, színük olyan friss és rózsás, mint az érett gyümölcs, amit szednek.”

 

Aki már olvasta az előző zenei tematikájú írásokat, annak talán nem lesz túlzottan meglepő, hogy a romantikus dalirodalom is bővelkedik a szüret, az aratás ihlette kompozíciókkal. A liederisztika termékeny táptalaj, legyen bármelyik évszakról szó. Így az őszi dalok csoportján belül is találunk olyan alkotásokat, melyek kifejezetten és specifikusan e cikk homlokterében álló őszi tevékenységhez köthetőek.

Kezdjük a sort egy kis kakukktojással. Schumann ’Arató dal’ vagy ’Szüreti dal’ című rövid lélegzetvételű műve valójában egy zongoradarab, szöveg nélkül. Zenei felépítése (refrén és verze AABABA) illetve dallama határozottan dalszerű és dalra emlékezet:

A következő dal már tényleg minden ízében dal. Schubert Erntelied-je (Arató avagy Szüreti dal) szintén egy könnyed hangvételű alkotás, egyszerre kedves és ugyanakkor szenvedélyes is. A serény, de örömteli munkáról szól, amikor a fiatal lányok és legények énekelve, jókedvűen (és sokszor szerelmesen) aratják és gyűjtik be a termést. A munkát jól megérdemelt dínom-dánommal zárják.

Ugyanezzel a címmel írta meg a másik német dalszerző óriás, Mendelsohn is saját szerzeményét. Ugyanakkor van a dalnak egy másik címe is: A halál a kaszás. Hangulata tehát egészen más, mint Schubert daláé. Melankolikus dallam és élesebb, darabosabb karakteres zenei részek váltakoznak benne. Előbbi az elmúlást, a természet, a nyár és tavasz adta virágok halálát ábrázolja, utóbbi az ősz, mint a Halál kaszájának suhintását. Vagyis Mendelsohn aratása nem igazán a betakarítás örömteli kaszálását, a sarlók munkakedvtől fénylő suhintását jelenti, ő sokkal inkább a kikerülhetetlen elmúlást ragadta meg.

S végül a német dalok sorát zárja egy különlegesség! Gustav Mahlerről már sokszor esett szó, annál kevesebbet kerül említésre felesége, Alma Mahler. Bizony ő is komponált! Neki is született egy ’Erntelied’ című alkotása. Sodró, mély kompozíció, amiben már érezzük a huszadik század eljövetelét. A természet szépségét az egyén személyes, belső élményén keresztül ragadja meg, a szöveg inkább egyfajta belső érzelmi aratás, ahogy a lélek megtelik az őszi nap csodálatával, és a dal végül egy istenmotívummal (dicsőítéssel) zárul.

Természetesen nem csak vokális zeneművek merítkeztek a szüretelés témájából. Csajkovszkij Az évszakok című zongoraművében lefesti mind a tizenkét hónapot, hozzájuk pedig egy-egy költeményt társít. Egyik közülük Az aratás, amit a zeneszerző az augusztusi hónappal párosított, de ez nem jelent különösebb különbséget a mi nézőpontunkból.

„Megnőtt a termés, az emberek családostul vágják a magas rozsot, gyökerestül! Összerakják a szénakazlakat, egész éjjel csikorog a zene a vontató szekerekből.”

A zongorajáték pompásan adja vissza a tüsténkedést, a szorgos munka szapora ütemét.

Joaquin Zamacois 1928-ban írta ’La sega’ szimfonikus költeményét. A chilei – spanyol zeneszerző Dél-Amerikában született a XIX. század végén, de hamar áttelepült Spanyolország katalán részére, és Barcelonában élt, alkotott halálig. A katalán virtus és zenei jegyek jól megfigyelhetőek műveiben, tehát ’A kaszálás’ című zenéjében is. A dinamikus, ritmusos, sok csörgős, dobos és fúvós hangszert alkalmazó kezdés a serény munkát, sürgés-forgást hivatott ábrázolni. Az ehhez hasonló részek és a lágyabb, bukolikus zenei festések váltják egymást a darabban.

Az ausztrál születésű Percy Gringer, aki már a huszadik század elejétől Amerikában élt és alkotott, jellemzően régi, tradicionális dallamokat dolgozott fel. A ’Harvest Hymn’ vagyis ’Szüreti himnusz’ eredeti dala a keményen dolgozó farmereknek adózik tisztelettel. Ebből írt Gringer egy szép zenekari átiratot.

Az amerikai Morton Gouldot is megihlette az aratási időszak. Bár jellemzően egy populárisabb zenei irányt követő zenszerzőről beszélünk, vidámabb hangvételű művekkel, ez a szimfonikus költemény egy komolyabb, mélyebb alkotása, egészen komor felütéssel. A zenemű során viszont határozottan nő a fény, és egy reménytelibb, világosabb hangulatba, zenei térbe érkezünk. A művet feleségének ajánlotta és 1945-ben komponálta.

Lépésenként araszolva előre az időben – és a huszadik században – , viszont ezentúl földrajzilag egy helyben maradva, lássuk milyen amerikai zeneszerzőknek köszönhetünk még hasonló témájú műveket! A már szintén több ízben tárgyalt, zsidó származású Aaron Copland az ötvenes évek korai szakaszában írta Tender Land (Drága Föld) című operáját, amely egy szerelmi történeten keresztül mutatja be a vidéki, munkás életet. A mű záró része a ’Promise of living’ vagyis az ’Élet ígérete’. Az első változatban a szólisták együttese énekel, a másodikban egy kiváló kórusátirat szólal meg. A szöveg a hitet, reményt és hálát fogalmazza meg az I-ten és a természet ajándékaiért, illetve a közös munka áldásait hangsúlyozza.

Hasonlóan ér véget Leonard Berstein remekműve, a Candide is. Ez a zenés színdarab is egy szerelmi szálon keresztül vet fel egzisztenciális kérdéseket. S ahogy a zenedarab alapjául szolgáló művet megíró Voltaire vélelmezte, az igazi boldogság az egyszerű élet természetközeli, apró gesztusaiban rejlik. Erről énekel a záró jelenetben a szólisták együttese, a kórussal kiegészülve: ’Make our garden grow’, Hadd nőjön a mi kertünk.