A teremtés valódi oka nem lehetett más mint a Teremtő Isten szolgálata. Istent, a „félelmetes napok” Ünnepein (Rojs Hásono és Jom Kippur) királynak nevezzük. “Az emberek sokasága a király dicsősége” (Mislé 14:28), Minden világi király, attól király, hogy népe van, aki elismeri Királyának. Isten a világ teremtése által „vált” Teremtővé, az által „vált” Istenné, hogy kiválasztott népe, a zsidók elismerték Istenüknek! Erre vonatkozik a manifesztum: „ és járni fogok köztetek és leszek nektek Istenül, ti pedig lesztek nekem népül!” (III.M.26/12)

A zsidó misztika szerint Isten teremtő lényege örök és végtelen. Egy valami mégis hiányzott. Akármennyire is felfoghatatlan, Isten teljességégében akkor és azután  nyilvánult meg, amikor Isten „Néven” neveztetik: „ Minden helyen, ahol említeni engedem Nevemet, eljövök hozzád és megáldalak”(II.M. 20/21) Nincsen ebben ellentmondás? Hiszen Isten nagybetűs NEVE (tetragramatton) ismeretlen és kimondhatatlan!

„ Így szólt az Örökkévaló: Az én nevemet nem ismeri senki! Az én nevemet ki nem ejtheti ki! Nem akarom, hogy tudjatok Róla, nem akarom, hogy éljetek Vele, nem akarom, hogy ajkatokra vehessétek! Mert láttam, hogy az Én Nevemben, melyet nem ismertek igazában, már mennyi vért ontottatok, és mennyi rosszat tettetek a földön”(Kohelet Rabba 3/11.)

Isten NEVE eszkatológiai fogalom! Isten világ teremtése a „fény” teremtésével kezdődött: „És mondta Isten: legyen világosság! És lett világosság” (I.M. 1/3)

A „Teremtés művének” titka el van rejtve, mint a tiszta fény, amit mint Isten dicsősége: „Nem láthat engem az ember, amíg él.” ( II.M. 33/20.) „Most ugyan nem látni a tiszta fényt, mely ragyogó a menyekben.” (Jób 37/20.) azaz Isten teljessége nem fogható fel a földi létben, hiszen

„Sötétséget tett rejtekévé”,( 18.Zsolt 12.) felhő és sűrű köd van körülötte. ( 97. Zsolt. 2.)

Világ, teremtésével Isten dicsősége teljessé válik , és vele a teremtés oka az isteni név „tökéletesítésével” egészül ki. (Széfer HáJásár)