A hetiszakasz a Lech lechá szavakkal kezdődik, jelentésük: Menj el! Ábrám a legjelentősebb ősapa, kinek apja Terách még bálványimádó, amikor az Ö-rökkévaló megszólítja Ábrámot és megparancsolja neki, hogy
„Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából, abba az országba, amelyet mutatok neked.”
A szülőföld és az atyai ház kihangsúlyozása jelzi, milyen nehéz hivatás előtt áll Ábrám, hiszen ezek a legfontosabbak az ember életében, az atyai ház, a szülőföld és az ország azok, melyek gondolkodását, életmódját alakítják és befolyásolják.
De ugyanilyen nehéz helyzetben van a felesége Száráj is, aki nagyon tehetséges, tisztánlátó, éles elméjű, szép és magabiztos. „Bármit mond neked Száráj, hallgass a szavára.” (1Mózes21,12.) 
Képzeljük el Szárájt, az Örökkévaló bölcsességével megáldott asszonyt, aki tudja, hogy egy különleges küldetés részévé válik, a férjével a monoteizmust kell terjeszteniük a világban, és egy új népet kell alapítaniuk, amely világítani fog a többinek! Ő pedig meddő, hiányzik a méhe, tudja, hogy a természet törvényei szerint nem lehet gyermeke. Miért volt a négy ősanya közül három meddő? Igaz, hogy ennél a kérdésnél egy kicsit előre szaladunk a „történetben”, de igazán szép a magyarázat rá. Egy midrás szerint, mivel az Ö-rökkévaló vágyik az imáikra és beszédjükre. Azt mondta, „ők szépek és gazdagok, ha lenne gyermekük, mikor hallanék róluk?” (Midrás–Beresit Rabba 45,4)
De elhangzik az ígéret is, hogy amennyiben követi az Ö-rökkévalót parancsát, úgy “nagy néppé teszi” és” naggyá lesz neve”, és Ábrahám lesz az áldás az emberiség számára.
Ábrahám feladata az egyistenhit elterjesztése az emberek között, akik pedig követik Ábrahám tanítását, maguk is részesülnek az áldásban.
“Éhség volt az országban és Ábrám lement Egyiptomba.” Viszont fennállt a veszélye annak, hogy Száráj szépsége miatt Ábrámot esetleg megölik Egyiptomban, ezért azt mondták, hogy Száráj a húga.
Szárájt a fáraó elé viszik, aki el akarja venni őt. Az Ö-rökkévaló azonban csapásokkal sújtja a fáraót és házát Száráj miatt, így a fáraó megdorgálva Ábrámot, inkább elengedi, elküldi őket.
Visszatérnek Kánaán földjére, itt Ábrám a békesség érdekében Lót rendelkezésére bocsátja a gazdagabban termő részeket. Útjaik elválnak, de Száráj életéből hiányzik a gyermek. Ezért felajánlja Ábrámnak, hogy szolgálójának, Hágárnak nemzzen gyermeket, hogy általa épüljön! Mennyi bátorság, alázat, elfogadás és belső erő szükséges egy ilyen javaslathoz!
Bármennyire is jó volt Száráj szándéka, a dolgok nem alakultak olyan jól, mint ahogy eltervezte. Amint Hágár Ávrám felesége lett, megfogant, és ennek eredményeként alázni kezdte Szárájt.
Száráj nyugalma mögött az állt, hogy mindaddig, amíg tudta, hogy az Ö-rökkévaló akaratát hajtja végre, semmi sem volt túl nehéz. De most úgy látszik hibát követett el, és ezt támasztja alá Hágár gúnyolódása. Száráj meggyőzi Ábrámot, hogy űzze el Hágárt fiával együtt. Ezután megkapja az ígéretet, hogy örököse lesz.
“Én vagyok az Ö-rökkévaló, járj előttem és légy tökéletes, hogy szövetséget kössek veled. Íme, én szövetséget kötök veled és te népek sokaságának atyja leszel.”
Az Ö-rökkévaló ezt a kijelentését és egyben ígéretét az Ábrám név Ábrahámra változtatásában teljesíti ki, Ábrahám a népek sokaságának atyja lesz. Szárájból pedig Sára, azaz hercegnő, gyermekük pedig Izsák, aki nemcsak nevével hozott nevetést és kacagást szülei életébe. A hetiszakasz a brit milá a körülmetélés parancsával fejeződik be.
Ez a szövetség jele Ábrahám és az Ö-rökkévaló között. Örök szimbólum Ábrahám utódainak, hogy szövetséget kötött velük az Ö-rökkévaló. „Ez az én szövetségem, melyet megőrizzetek köztem és köztetek és magzatod között utánad… Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély. Metéltessetek körül előbőrötök húsán és legyen szövetség jeléül köztem és köztetek. Nyolcnapos korában metéltessék körül…” (I.Mózes17,10-12)
A körülmetélés tehát a szövetség jele Ábrahám utódai és az Ö-rökkévaló között.
A brit milá fontosságát mutatja, hogy a zsidó férfira vonatkozó 613 parancsolatból ez a második! A brit szó számértéke 612, utalva arra a tényre, hogy annyira fontos parancsolat, mint a többi parancsolat összesen együttvéve!
A Tóra ot-nak, azaz jelnek nevezi a körülmetélés eredményét.
A hagyomány szerint az a férfi számít zsidónak, akin a Tóra által említett három jelből kettőt mindig őriz.
E három jel a következő:
- Brit milá, nincs időhöz kötve, mindig „viselik”
- A szombat és az ünnepek
- Tfilin, csak hétköznap légolnak, azaz tesznek fel a férfiak, mert nyomot hagy maga után, ezért szombaton vagy ünnepnapon nem teszik fel.
A briszt a nyolcadik napon kell elvégezni, még akkor is, ha az szombatra vagy ünnepnapra esik, még akkor is, ha az Jom Kippurra esik!
A briszt csak akkor lehet elhalasztani, ha a gyermek beteg, gyenge vagy koraszülött! Tehát arra az esetre, ha a gyermek nem egyértelműen egészséges, a törvény óvatosságot ír elő!
El kell tekinteni a brisztől abban az esetben, ha a gyermek vérzékenységben szenved, vagy, az Ö-rökkévaló mentsen meg mindenkit tőle, de előfordult már, hogy testvér meghalt, bizonyíthatóan a brisz elvégzésének okán.
A körülmetélés (körülmetéltetés) az apa felelőssége, aki segítségére van ebben, az a mohél. A briszt a mohél végzi. Igazi jámbor zsidó, aki megfelelő tudással rendelkezik a beavatkozás elvégzéséhez. Mohélkönyvbe írta a mohél a már körülmetélt gyermekek nevét, ami az anyakönyvek rendszeresítése előtt részben pótolta is azokat! Ezek a kézikönyvek, tartalmazták a körülmetélés szabályait és a szertartás során elmondandó imákat, áldásokat.
A brisz elvégzésekor nincs szükség minjenre, de nagyon szép, ha minél többen összejönnek és részt vesznek a szertartáson és az utána következő szeudán, azaz lakomán. Néhány személynek azonban kiemelt „feladata” van, amire a felkérés nagy kóvednek, azaz a maximális tisztelet megadásának számít! Kváterin, az a hölgy, aki az ünnepség megkezdése előtt elveszi a babát az anyától és átadja a kváternek. A kváter veszi el a gyermeket a kvaterintől és helyezi el a szándák ölében. Szándáknak hívjuk azt a személyt, akinek a kváter átadja a gyermeket, és az ő ölében fekszik a gyermek a körülmetélés alatt. A szándák gyakran a nagyszülő, testvér vagy akár a családhoz közel álló személy. Nagy megtiszteltetés, hiszen a szándák aktívan részt vesz a szertartásban!
A brisz után kapja meg a gyermek a nevét, melyet hangosan mondanak el, és egy csepp bort tesznek a gyermek ajkai közé. Szép szokás, hogy egy már elhunyt hozzátartozó nevét kapja a kisfiú. Ha valakinek 8 naposan elmarad a brit milája, annak felnőtt korában pótolnia kell!
