Ábrahám ősapa, Isten felszólítására a mai Irak északi területén található egykori khaldeus (dél mezopotámiai) Úr városából a mai Irak és Szíria határán levő Harránba települt. Mezopotámia és benne Úr városa volt Ábrahám szülőföldje, ott nevelkedett atyja házában. Isten bizonytalan, meg nem jelölt helyre küldi, amit „majd megmutatok neked”. Ígéretet kap egy ismeretlen eredetű hang által: „S Én nagy néppé teszlek, megáldalak, és naggyá teszem a nevedet, hogy magad is áldássá légy” (uo.12/ 2.).
Óriás kihívás! Ábrahám már nem volt fiatal. Pontosan nem tudjuk, hány éves lehetett, amikor az akkor bálványimádó világban felismerte az egyetlen Isten létezését. Tanna d’Elijáhu szerint igen korán, háromévesen. Majmonidész szerint negyven esztendős korában fogta fel, ki a világ valódi Ura. Házasságban élt Sárával, de nem volt gyermeke, reménye se lehetett gyermekáldásra, hiszen szomorúan vallotta: „gyermektelenül élek, s házam birtokosa (szolgám,) a damaszkuszi Eliezer lesz” (uo.15/ 2). Hogyan foghatta fel az ígéretet: „nagy néppé teszlek”. Ha valaki hazát vált, három dolog fenyegeti: gyermekvállalás nehézsége, anyagi jólét elvesztése, az ismeretlennel szembeni teljes bizonytalanság!
Ábrahám eredeti neve Ávrám volt, csak később változtatta nevét Isten Ábrahámra (I.M.17/4). A Talmud erről így ír: „eredetileg csak Arám földjének volt kiemelkedő alakja (“atyja”)” (Bráchot 13a) Az Ávrám név az „Áv Árám” (Arám atyja), miután az Örökkévaló megáldotta őt, kapta az Ávráhám nevet, amely az “áv hámon” tömegek atyja. Ezzel beteljesedett Isten első ígérete!
Azt, hogyan ismerte fel az egy Isten létét egy elbeszélés illusztrálja:
Volt egy ember, aki vándorlása során látott egy palotát. Csodálkozva kérdezte: „Lehetséges, hogy egy ilyen palotának nincs gazdája?” Ekkor kiszólt a palota tulajdonosa az ablakból: „Én vagyok a gazda”. Ehhez hasonlóan Ábrahám (Ávrám) is körülnézett és értetlenkedve kérdezte: „Elképzelhető, hogy gazdátlan a világ?” Isten ekkor így szólt: „Én vagyok a gazda.”. (Midras Rabba Beresit)
Bölcseink szerint, a bálványkészítő Teráhról, Ábrahám atyjáról állítja, hogy fia legnagyobb ellensége lett, miután az összetörte az eladásra szánt bálványszobrait. Fiát Nimródhoz vitte, aki Ábrahámot tüzes kemencébe vetette. Ekkor Ábrahám, az Örökkévaló segítségét kérte és élve kerül ki a kemencéből. Ekkor kapta a parancsot Istentől, hogy hagyja el szülőföldjét.
A második ígéretet „megáldalak” úgy értelmezhető, hogy áldást talál majd fiában és megéri unokái születését. És valóban Ábrahám nemcsak unokái, dédunokái születését is megérte, ugyanis József tíz éves volt, amikor meghalt Ábrahám.
A harmadik ígéret: „naggyá teszem a neved” arra vonatkozik, hogy az ember neve akkor „nagy”, ha halála után szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Ábrahám ősapa emléke él, népe Izrael és vallása révén. „Jobb az jó név, (ismertség) a drága olajnál” (Koh. 7/1)
De hogyan vált Ábrahám „áldássá”? Ábrahám élete példamutató: az elkötelezett hitet, hűséget és szeretetett képviseli, amit a zsidók „Istenfélelemnek” neveznek!
A napjainkban folyó súlyos háborús helyzetben Ábrahám ősapának tett ötödik ígéret beteljesedését várjuk!
„…Ne félj Ábrahám, én pajzsod vagyok, a te jutalmad igen nagy lesz.” ( I.M. 15/1.)