1917-es októberi orosz forradalom és annak egyik vezetője, Lev Davidovics Trockij születésnapja
Generációm gyerekkorát, kamaszkorát végigkísérte a november 7-ék ünnepi hangulata: az államszocialista Magyarország – hasonlóan a szovjet-tömb többi államához – ünnepnapként tartotta számon az 1917-es októberi orosz forradalom (akkori szóhasználattal: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom) évfordulóját.
Az 1917-es események dióhéjban: a felkelés Lev Davidovics Trockij – a végrehajtó bizottság elnökének – irányítása alatt a városba vezető utak lezárásával vette kezdetét. Ebben részt vettek a Péter-Pál erőd átállt katonái is. Miután a Vörös Gárda tagjai körülzárták a Téli Palotát (a kormány székhelyét), Vlagyimir Iljics Lenin a Szmolnijból (klasszicista palota Szentpétervárott) irányította az eseményeket. Az állami bank és a telefonközpont is a felkelők kezére került, s az ideiglenes kormány vezetője – Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij – elmenekült. Miután a Téli Palotában rekedt miniszterek a felkelők ultimátumát nem fogadták el, – a legendák szerint – az Auróra cirkáló által leadott ágyúlövések adták meg a jelet az ostrom megkezdésére.
Az iskolai ünnepélyek november 7. alkalmából unalmasak voltak: „Éljen Lenin!” (Naná, merte volna azt mondani valaki, hogy ne, és hasonló közhelyek.) Majd filmvetítés: Timur és csapata szovjet ifjúsági (kurzus)film 1940-ből, maradjunk abban, hogy félúton volt a nézhetetlen és a dögunalom között. „A Birodalom visszavág”-ra vágytunk, na nem az oroszra, hanem a galaktikusra, ahol az unalmas kopasz (Lenin) vagy hippiszakállas (Marx és Engels) fazonok helyett Vader nagyúr mondja meg a tutit, de azt csak nem vetítették az iskolai ünnepélyeken soha, meg kellett várnunk míg adják a Lenin körúti Vörös Csillag moziban.
Két dolgot furcsállottam mindig: az egyik az orosz tél. Mind november 7-én, mind a munka ünnepén, május 1-én nagy felvonulások voltak a moszkvai Vörös téren. Az emelvényen felsorakoztak a magas rangú párt- és állami vezetők. Soha nem értettem, hogy november 7-én Moszkvában már mindenki bundában és usankában (vastag prémsapka) volt, május 1-én még mindenki ugyancsak teljes téli szettben, mikor Pesten mi már jó idő esetén rövid nadrágban eregettük a lufikat a Városligetben. (Az ünnepi közvetítések egyik elvhű kommunista magyar riportere a rendszerváltást követően az akkor győztes jobbközép kormánykoalíció legnagyobb támogatója lett, mit csináljunk, itt Közép-Európában sokszor nagy a forgalom a damaszkuszi úton?!)
Azt sem értettük gyerekfejjel, hogy a Nagy Októberit miért novemberben ünnepeljük, a válasz természetesen a naptár különbözőségében rejlett. (Az oroszok, mivel nem követték a nyugati kereszténységet nem vették át az 1582-ben XIII. Gergely pápa Inter gravissimas bullája által kiadott úgynevezett Gergely-naptárat.) Micsoda dolog: még a Nagy Szocialista Forradalomba is belezavart a vallás, tűrhetetlen. Erről sem beszéltünk akkoriban sokat.
Gyerekkorom november 7-éin egy valakiről ugyancsak nem hallottunk, Lev Davidovics Trockijról, pedig, ő szó szerint november 7-e szülöttje, 1879. évben e napon látta meg a napvilágot az oroszországi Janovkában. Persze nem véletlenül nem esett róla szó, mesélem: Trockij apja, David Leontyjevics Bronstejn jómódú, zsidó származású, de vallását nem gyakorló gazdálkodó, bérlő volt. 1888-ban szülei Odesszába küldték tanulni, ahol egy liberális ellenzéki beállítottságú, nagy műveltségű távoli rokonnál lakott, itt került szoros kapcsolatba a könyvekkel, a kultúrával, valamint a forradalmi eszmékkel. Nagy ugrás az életrajzban, fent olvashattuk, hogy a november 7-i események egyik irányítója volt.
Trockij tiszteleg, a háttérben Lenin áll.
Lenin halála után Trockij utolsó pártbeli fellépéseikor már nyíltan szembehelyezkedett az egyre erősödő sztálini többséggel. 1927 szeptemberében levelet írt a Központi Bizottsághoz, s ebben látnoknak bizonyult: „A sztálini csoport további útja előre meg van írva. Ma meghamisítják szavainkat, holnap tetteinket fogják meghamisítani.” A forradalom 10. évfordulóján a moszkvai Nagyszínházban tartott ünnepségen bemutatták Eizenstein Október című filmjét, de ebből már kivágták azokat a felvételeket, ahol Trockij szerepelt. 1928 januárjában a GPU határozatára száműzték az Oroszországi SZSZSZK területéről, 1937-től Mexikóvárosban élt. Eközben már lezajlottak a nagy moszkvai tisztogatási perek (Sztálin leszámolása ellenlábasaival), ahol Trockij távollétében is főszereplő volt: minden ellenzéki csoportosulás vezérének őt vizionálták. Az ítélet sem váratott sokáig magára, 1940. augusztus 20-án egy Ramón Mercader nevű NKVD-ügynök otthonában jégcsákánnyal agyonverte. Coyoacánban, Mexikóban temették el.
Lev Davidovics Trockij (1879-1940)
A történelmi emlékezet furcsa fintora, hogy az államszocialista években különutassága okán, napjainkban pedig kérlelhetetlen munkásmozgalmi, forradalmi elvei okán nem ildomos róla beszélni.