Tisztelt rabbi, segítene megérteni, hogy ki vagy milyen lény volt pontosan Ádám és Éva történetének a kígyója? Ősi gonosz volt, vagy valami mitikus lény? A Szentírás azt írja, hogy átkozott volt, mert bűnre csábította az embert. Ez mit jelent? Köszönöm a választ.

A rabbi válaszol:

Köszönöm a kérdést. Nem is olyan régen olvastuk Mózes első könyvét, ahol ez a karakter megjelenik.  A kígyó egy nagyon is fizikai reptilia volt, azaz hüllő, ami a természeti világ részét alkotta. Valójában a Talmud szerint sokkal emberszerűbb volt, mint sem azt gondolnánk.(Szanhedrin 59b) Azonban kapott egy feladatot, hogy csábítsa el az embert, és rávegye Ádámot és Évát, hogy áthágják azt az egyetlen parancsolatot, amit kaptak I-tentől.

Mielőtt Ádám és Éva vétkezett és evett a Tudás Fájáról, nem volt bennük belső késztetés az engedetlenségre. A “gonosz hajlam” egy külső erő volt, amely a kígyóban testesült meg. (Itt jegyzem meg, hogy a Midrások/ talmudi magyarázatok alapján a bibliai Sátán egy különálló entitásként jelenik meg, aki a szolgálatában álló kígyón lovagol.)

Miután Ádám és Éva vétkezett, a gonosz utáni vágy költözött beléjük, és az ember a jó és a rossz keverékévé vált. Nem volt többé szükség külső fizikai teremtményre, hogy meggyőzze az embert a bűnről. Ettől kezdve van egy kis hang (néha sajnos nem is olyan kicsi) a saját fejünkben, amely csábítgat bennünket.

A kígyó átkozottá vált az által, hogy megtestesítette mindazt, ami nem szent és nem a jóra visz. A jóra való törekvés, a másokon való segítség, a kedves és tiszta beszéd az mind olyan, ami segíti a világunk építését, de annak az ellenkezője mind rombolja azt. Amikor azt olvassuk, hogy a kígyó elvesztette a lábait, ez azt szimbolizálja, hogy I-ten csökkentette a gonoszság erejét, esélyt adva az embernek a győzelemre.

 

A rabbi