„És volt Sárának élete száz év, húsz év, és hét év, ezek Sára életének évei” (I.M. 23/1.)
Sára az első Ősanya mintakép. Valódi Jidishe Mame! Egyszer alkalmazkodó, máskor követelőző. Őszinte és titokzatos. Igazi emancipált harcos jellem. Férje, Ábrahám mögött áll, követi, irányítja és befolyásolja. Érvényesíti akaratát. A Tóra szövegéből igazi női szépség köszön vissza róla. (Nyitóképünkön Tiepolo Az angyal megjelenik Sárának című freskójának részlete látható.)
“A nap felkel és a nap lenyugszik.” (Koh.1/5) Rabbi Aba bar Kahana mondja: “Vajon nem tudjuk, hogy a nap felkel és lenyugszik?” Valójában azt tanítja, hogy amikor egy igaz ember napja leáldozik, akkor a másik igazé jelenik meg a horizonton. Azon a napon, amikor Rabbi Akiba, a Talmud (talán) legnagyobb bölcse meghalt, megszületett Rabbi Jehuda HaNaszi, aki írásba foglalta megannyi rabbi szentírás magyarázatait. Azért olvassuk előbb, hogy “Betuel nemzette Rebekkát” (I.M.22:23), és csak utána, hogy “volt Sára élete” ( uo.23:1), hogy világossá váljon, a zsidó női szellemiség folyamatos nemzedékről nemzedékre.
„Az Örökkévaló gondoskodik róla, hogy Izrael ne maradjon szellemi vezető nélkül, ezzel is biztosítja népe fennmaradását.”
(Midrás Beresit rabba 58:2)
Rási szerint Sára ősanya olyan ártatlan volt száz évesen, mint amilyen húsz évesen volt, és olyan szép volt húsz évesen, mint amikor hét éves lett. Az ősanya emberi tulajdonságai olyan teljességet mutattak, hogy a gyertyák, melyeket meggyújtott Sábeszre, a következő Sábeszig égtek és világítottak, így mindig fény volt sátrában.
Beresit Rabba 58/1 szerint, „egy hétéves lány szebb, mint egy húsz éves. Egy nő hétévesen van szépsége teljében.” Hivatkozás Dávid királyra, aki számos feleség és ágyas után, a Királyok könyve szerint beleszeretett a háztetőn fürdő Batsevá-ba, akinek neve azt jelenti: „hét éves lány.” Ha Batseváért Dávid király megtette, hogy háborúba küldte annak férjét és ott „elveszejtette”, valóban szép lehetett, olyan mint a legszebb lány hét éves korában.
Valójában Sára élete fia, Jíchák születésével teljesedik ki. Sára érdeme és szerepe Évához, az első asszonyhoz mérhető. (uo.)
„De a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen belőle eszel, meg fogsz halni.” ( I.M. 2/17) Ádám evett a tudás fájáról, mégsem halt meg. Élt még kilencszázharminc esztendeig. Mi változtatta hát meg az Örökkévaló akaratát? Éva! Mikor a tilalom elhangzott, Ádám még egyedül volt a földön. Mikor elkövette a bűnt, már mellette volt Éva. Ezért nem hajtotta végre a Szent a büntetést. Ezért nem halt meg Ádám, ezért nem teljesült a Szent szava. Ádám megmaradt, de csak Éva miatt, mert hisz csak nem hagyhatta egyedül, támasz nélkül hitvesét!
I-ten parancsba adta Ábrahámnak: „Mindenben, amit neked Sára mond, hallgass az ő szavára!” (I.M.21/12.)
„Mikor az Örökkévaló megteremtette az asszonyt, beállott a szombat, az első ünnep a világon. Mikor az örökkévaló kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból, Éva elvitte magával az ünnepet: a szombatot. Ezért Izrael népében csak az asszony tudja üdvözölni és felavatni az ünnepeket. Mert ő az ünnep, a szombat, Isten sugara az elveszett Édenkertből! …és az első sugár Izrael népének történetében Sára volt, az első ősanya!” (Gyöngyszemek a Talmudból és Midrásból 1/127)
A Tórán kívül Sárával csupán egy helyen találkozunk: Jesájá próféta könyvében. Ez olvasható róla:
„Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, akiknek életeteket köszönhetitek. Ábrahám csak egymaga volt, amikor szólítottam, de amikor megáldottam és megszaporítottam, akkor már Sárával, feleségével volt!” (Jes.51/2)
