Sokak számára az istentisztelet a nyomtatott Szidurból (imakönyvből) való éneklést, Mózes öt könyvéből az adott hetiszakasz és ehhez tartozó prófétai rész felolvasását meg a rabbi prédikációjának a meghallgatását jelenti. Az istentisztelet nyilvános és ciklikus. Amit a múlt héten tettünk, azt a jövő héten is megismételjük.

A heti tórai rész a zsidó istentisztelet egy más aspektusát világítja meg, amelyet sajnos ma túl sok zsidó elhanyagol. Míg a legtöbben ismerjük a más, korábbi zsidók által összeállított imák felkavaró szavait, kevesen vagyunk, akik szívesen fordulnak I-tenhez saját szívünk egyszerű szavaival. Az egész gondolat, hogy csak beszéljünk I-tennel feltűnően hagyományellenesen hangzik.

Gondoljunk csak Eliezerre, a szolgára, aki azt a feladatot kapta, hogy egy távoli országba utazzon és ott menyasszonyt találjon Ábrahámnak az ősatya fiának. A szolga, akit nyomaszt a küldetése súlya és komolysága, új vallási formát hoz létre. Mivel a szolgának nem volt  lehetősége állatot áldozni és így  csak egyszerűen ül és beszél. Minden költészet nélkül Eliezer egyszerűen csak megosztja azt, ami a fejében jár:

„Ó, Ábrahám uram Istene, adj nekem szerencsét a mai napon, és bánj kegyesen Ábrahám urammal.”

A szolga közvetlenséggel szól I-tenhez. Bizonytalanságának érzésével, saját korlátainak tudatában fordul az Élet Forrásához, és megosztja vele félelmét.

Figyeljük meg, Ábrahám hű embere kritériumokat állít fel küldetése sikeres teljesítésének megítélésére, majd azért imádkozik, hogy az ő mércéje I-sten mércéje is  legyen! Ezek a  követelmények önmagukban is betekintést nyújtanak az emberi szívbe – olyan nőt kér, aki nagylelkű, könyörületes és hajlandó másokért cselekedni. Az ilyen ember valóban megfelelő társ.

A ma élő embernek nincs kevésbé szüksége arra, hogy  kiöntse  a szívét, mint őseinknek. Minket is naponta küldenek olyan küldetésekre, amelyek próbára tesznek, mert az élet olyan területekre kényszerít, amelyeket korábban nem ismertünk és ezek kockázata nagy.

Egy házasság fenntartása, egy barátság ápolása, a gyermeknevelés vagy a karrier, mind-mind próbára tesz minket is, nap mint nap.

Nagy és súlyos érzelmi terhet cipelünk és nekünk sincs kevésbé  szükségünk a beszédre és a meghallgatásra a Teremtőtől, mint Ábrahám szolgájának, de mi mégis elvágtuk magunkat I-sten hallgató fülétől. Mert az I-stennel való beszélgetésünket mások  tévhitnek  gondolnák.  Az életünkért fizetett ár egy része a ráció és a másik a megfelelés kényszere. Mindkettő azt akarja, hogy ne osszuk meg csak úgy spontán gondolatainkat  I-stennel. Ha kényelmetlenül érzed magad a szavakkal való imádkozásban, tanítsd meg magadat csendben ülni. Ha imádkozni kell, ha a bánatod vagy az örömöd arra késztet, hogy beszélj – az egyszerű “köszönöm”-től a bonyolult beszédig -, akkor imádkozz így. Ha imáidból érzékenyebb és tudatosabb emberként állsz fel, akkor imádságod megérte.