Sokszor hallottam különböző vallású vagy éppen vallástalan magyarországi ismerősöktől ezt a félig-meddig reménykedésnek hangot adó, ugyanakkor teljes tájékozatlanságról tanúskodó mondatot: „Izraelben biztosan minden zsidó szigorúan betartja a vallási előírásokat”. Hát nem; ott is élnek – és nem is kevesen – a vallást megengedőbb formában megélő vagy iránta teljesen közömbös, sőt ateista zsidók. Miért is ne? A kaftános-strájmlis vagy a kötött kipás alakokkal jelképezett Izrael csak az ország lakosságának egy részét ábrázolja (az arányok ismertetésére most nem térek ki). A többi zsidó állampolgár teljes joggal tart rá igényt, hogy szabadon választhassa meg életformáját, egészen a temetési szertartással bezárólag.

Az utóbbi években lehetővé vált, hogy a katonai temetéseket az ortodoxok által határozottan elutasított reformmozgalom szabályai szerint vagy minden vallási ceremónia mellőzésével bonyolítsák le. Bár előzőleg is volt rá példa, de az október 7-én kezdődött terrortámadás okozta fájdalmas veszteségek nyomán most kapott először széles nyilvánosságot, hogy David Azuláj rabbi reformszertartás szerint búcsúztatott két elesett katonát.

 

1948-ban Slomo Goren, Izrael első katonai főrabbija állította össze a katonai temetések szertartásrendjét. Szerepeltek benne más hadseregektől átvett szokások, úgymint díszlövés és koszorúzás éppúgy, mint zsidó vallási előírások, köztük a kaddis gyászima elmondása. Emellett Goren főrabbi több kérdésben kénytelen volt kompromisszumos megoldást találni. A halacha szerint halotti ruhába öltöztetve, koporsó nélkül temetik el a halottat. Katonák esetében azonban nem ritka eset, hogy a holttestet hiányosan vagy súlyosan összeroncsolva találják meg. Ez a látvány további szenvedést okozna a hozzátartozóknak, ezért katonai temetésen mégiscsak koporsót használnak, amelynek az aljára lyukakat fúrnak, legalább jelképesen lehetővé téve ezzel a test földdel való érintkezését.

2017-ben egy Vallásszabadságért és egyenlőségért (Chidus) nevű izraeli szervezet beadvánnyal fordult a bírósághoz, amelyben kérték, hogy a zsidó katonai temetéseket az elesettek hozzátartozóinak kívánsága szerint bonyolítsák le. Meg kell jegyezni, hogy más vallású katonákat addig is a saját egyházuk rituáléja szerint temettek el a katonai temetőkben, ha azonban egy zsidó hősi halott családja nem ortodox temetést akart, akkor azt csak saját költségen, polgári temetőben valósíthatta meg. 2019-ben a Legfelsőbb Bíróság meghozta döntését, amelynek értelmében a katonai temetőkben megszűnt az ortodox szertartás kizárólagossága.

A Hamasz támadásának első napján, október 7-én esett el a terroristákkal folytatott tűzharcban a 20 éves Yanai Kaminka főhadnagy. Szülei kérésére a temetést a fentebb említett Dávid Azuláj rabbi vállalta, aki utólag elmondta, hogy a katonai ortodox rabbinátus nemcsak hogy nem támasztott akadályokat, de teljes mértékben együttműködött vele a temetés megszervezésében. Azuláj rabbi fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a reformszertartásért nem kell külön fizetniük a hozzátartozóknak.

A temetésen az is lehetővé vált, hogy a gyászoló apa felolvassa saját verseit, ezen kívül más költemények és idézetek is elhangzottak.

„A zsidóság számunkra hagyományok és aktualitások ötvözete, ezért tettük a szertartást személyessé az imák mellett elhangzott szövegekkel” – mondták a családtagok.

A gyászoló anya és lánya bekapcsolódtak a közös kaddismondásba, amit a halacha ugyan nem tilt határozottan, de nem is vált elterjedt szokássá. Az arám szöveg végére néhány szavas kiegészítés került a reform szertartás szerint, magyar fordítása:

„Aki békét teremt magasságaiban, ő hozzon békét ránk, egész Izraelre és a világ minden népére! És mondjátok: ámen!”

 

Forrás: https://www.ynet.co.il/judaism/discourse/article/sktfzjqg6