Ezen a héten a Toldot hetiszakaszt olvassuk fel a Tórából. „Mind a kutakat, melyeket ástak atyjának szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának idejében, betömték a filiszteusok s megtöltötték porral. S újra felásta Izsák azon vízkutakat, melyeket ástak volt Ábrahámnak, az ő atyjának napjaiban, a filiszteusok pedig betömték Ábrahám halála után; és elnevezte azokat nevekkel, a nevek szerint, melyekkel elnevezte az atyja.” (1Móz. 26. 15., 18.) Szakaszunkban olvassuk, hogy Jichák visszaállítja az apja, Ávráhám által ásatott kutakat, amiket a filiszteusok betemettek. Több újat is ásat, azonban tovább folyik a vita a kutakért.
A Jichák által ásott mély, talajvizet érintő kutaknak (héberül: b’ér) nagyobb jelentősége volt a térségben, szemben a sekély gödrökkel (héberül: bor), amik csupán víztárolóként szolgáltak – ilyenbe dobták Józsefet a testvérei.
A héberben a két szó egy betűben különbözik: a bor szó – bét és rés betűből áll, a b’ér szó pedig egy álef betűvel egészül ki. Ez az álef szimbolizálhatja I-tent (Elohim).
A „kútásást” szimbolikusan a mi életünkre is vonatkoztathatjuk. Nekünk is, mint annak idején Jicháknak, kitartóan és I-tenbe vetett erős hittel kell ásnunk a saját „kútunkat”, hogy elérjük a kitűzött célt, még akkor is, hogyha közben akadályokba ütköznénk.
Rav Kook (1865-1935) is hasonló gondolatot osztott meg egyik művében az Izrael államot megalapító úttörőkkel kapcsolatban. Keményen, fáradságot nem kímélve dolgoznak, hogy friss vizet találjanak. Végül néhányan feladják. Keményen dolgoztak, de csak a sarat látják a munkájuk gyümölcse helyett. Kimerülten és csalódottan leteszik a szerszámaikat és távoznak. Mások még reménykednek, hogy elérik a vizet, bíznak benne, hogy a munkájuk nem hiábavaló és végül elérik a csörgedező vizet. Az izgalom tapintható, azonban mikor elérik a vizet, azt látják, hogy piszkos és homokkal teli. A felfedezés lesújtó – a kemény munkájuk után meg kell állapítaniuk, hogy a víz ivásra alkalmatlan. Kétségbeesnek és csalódottan leteszik a szerszámaikat és távoznak. Néhányan mélyebb hittel folytatják a kihívást. Ők megértik, hogy a sáros víz még víz és annak a jele, hogy hamarosan elérik a céljukat, csak egy kicsit mélyebbre kell ásniuk. Ez a csoport nagyobb energiával és erőfeszítéssel halad mélyebbre és mélyebbre, míg végül elérik a várva várt, frissen hömpölygő vizet.
Ráv Kook tanításából, hasonlóan Jicháknak a betömött kutak újraásásából, az erős hit sugárzik; aki teljes hittel halad a célja felé, az el is fogja érni, akkor is, hogyha nehézségek lassítják az útja során.
Izrael állam megalakulásakor is erős hittel, fáradhatatlanul dolgoztak az ország építésén, azonban akkor is sokan voltak, akik „be akarták tömni a kiásott kutakat”, csakhogy az Ö-való segítségével győzedelmeskedett Izrael népe; ugyanúgy napjainkban is le fogja győzni alattomos ellenségeit.
Aki megáldotta atyáinkat, Ávráhámot, Jichákot és Jákovot, Ő áldja meg az Izraeli Védelmi Erők katonáit, akik őrként állnak országunkért és Istenünk városaiért, Libanon határától Egyiptom sivatagáig, a Földközi Tengertől egészen a Jordán-völgyéig, a földön, a vízen és a levegőben.
Adja az Örökkévaló, hogy ellenségeink, akik ellenünk kelnek, futamodjanak meg előlük!
A Szent, Áldott Ő őrizze és segítse katonáinkat, óvja őket minden minden bajtól, szenvedéstől, csapástól és betegségtől, kísérje áldás és siker minden cselekedetüket.
Juttassa ellenségeinket a kezükre; koronázza őket a megsegítés koronájával, és a győzelem dísze ékesítse őket.
Teljesüljön rajtuk a Szentírás szava: „Mert az Örökkévaló, a ti Istenetek veletek jár, hogy harcoljon értetek a ti ellenségeitekkel, és hogy megsegítsen benneteket”.
Ám Jiszráél Cháj!