Ha az ünnep hiányzik a szívünkből, akkor a hanukiában lobogó gyertyák lángja sem fog jelenteni semmit. Rutinszerűen is elő lehet készülni, megfőzni az ételeket, ajándékot venni, tényként kezelni magát az ünnepet. De valami igazán fontos hiányozni fog belőle, ez pedig maga a szeretet! A szeretet az, ami közel hoz bennünket egymáshoz, toleránsabbá, nyitottabbá tesz.

Micve jobbról, micve balról

Hanuka ünnepének legfontosabb micvája a csoda hirdetése. Nyolc napon át gyújtunk egyre több gyertyát, olyan helyen, ahol mások is láthatják a fényeket, hogy tudtára adjuk a világnak a zsidók győzelmét az elnyomó szír görögök felett. Szokás a hanukiát a bejárati ajtó bal oldalán elhelyezni, hiszen a jobb oldali ajtófélfán található a mezüze. Így két micve között lépünk be a házba. Napjainkban inkább az a szokás terjedt el, hogy a hanukiát vagy a hanukiákat az ablakba teszik, fényük hadd világítson kifelé, hirdesse a csodát! Nagyon szép, ha a családban mindenkinek külön van hanukai gyertyatartója.

 

Minden, amit tudni akarsz a hanukiáról

Hanukiának nevezzük azt a nyolc plusz egy ágú gyertyatartót, amit az ünnep minden napján használunk, és egyben az ünnep legismertebb kelléke.

A következő szabályoknak feltétlenül feleljen meg a hanukiánk:

• Nyolc plusz egy ága legyen.
• Az ágak egy vonalban és egy magasságban helyezkedjenek el
• A sámásnak, jiddisül sámesznek, vagyis a szolgagyertyának térben és magasságban a többihez képest jól elkülönítve kell elhelyezkednie, hogy mindenki számára világos legyen, hogy az a láng nem része az ünnepi lángoknak.
• Ha olajos mécsestartóról van szó, akkor annyi olajat kell beletölteni, hogy a lángok meggyújtása után még legalább fél órán át égjenek.

A hanukia anyagát tekintve általában rézből vagy ezüstből készül, lehet szépen kidolgozott míves vagy egyszerűbb; hogy milyent választunk és használunk, teljesen az ízlésünktől függ.

 

 

 

 

 

 

Nézzünk néhány példát! A december 4-én megjelenő társrovatunkban, a Gyereksarokban, kaphattok majd segítséget és tippeket az elkészítésükhöz!

Ég a gyertya ég…

 

A hanukiával ellentétben a gyertyákat közel sem köti ennyi szabály! Sőt! A gyertyák alakja, színe nincs meghatározva! Lehet gömbgyertya, oszlopos, csavart vagy sima. Általában színes gyertyákat használunk, de lehet egyszínű is, színátmenetes vagy akár egy szál több színből is állhat. Egyetlen fontos kitétel azonban van, hogy legalább fél órát égjenek! Sötétedés után kell meggyújtani a hanukiában a lángokat vagy az olajmécseket.

 

Minden nap új gyertyákat használunk az aznapi gyújtáshoz. Tehát első nap 1, második nap kettő és így tovább, míg a nyolcadik napon 8 gyertyát gyújtunk, ehhez még jön 8 darab szolgagyertya, azaz összesen 44 darab. Vannak, akik inkább olajat használnak, hiszen a csoda is olajjal, és nem gyertyával történt.

Nagyon lényeges, hogy a hanuka gyertyákat nem használhatjuk világítására, ezért a szoba szokásos fényforrásait is fel kell kapcsolni. Viszont a szolgagyertya már használható erre a célra is, és bármilyen más munka is elvégezhető mellette. Természetesen a gyertyagyújtásnak megvan a maga szertartása, erről bővebben itt olvashatsz.  A hanukai gyertyákat vagy olajmécseket a zsinagógákban is meggyújtjuk. A zsinagógában, a kántor vagy az erre a feladatra felkért személy kezében már az égő szolgagyertyával, a sámással énekeli el az áldásokat és utána meggyújtja a gyertyát vagy a gyertyákat.

 

Játék az élet!

A hanuka napjai alatt a gyerekek és akár mi felnőttek is egy furcsának tűnő, ám annál izgalmasabb “szerencsejátékot” játszanak, játszhatnak. A neve pörgettyűzés vagy trenderlizés. Amivel pedig játsszuk, azt trenderlinek, pörgettyűnek, szövivonnak, dreidelnek nevezzük. Természetesen ennek a játéknak is története van. A szír-görög megszállás alatt a zsidóknak tilos volt a Tóra tanulmányozása, ezért amikor egybegyűltek, mindig kéznél volt ez a kis pörgettyű, hogy a megszállók azt higgyék, csak játszani gyűltek össze.

A játék úgy zajlik, hogy minden gyerek egyenlő számú cukorkát, diót vagy mogyorót kap, majd egyesével pörgetnek, és aszerint, hogy milyen szerencsésen pörgettek, elnyerhetik a játékostársaik cukorkáit. A játék addig folyik, amíg egy valaki el nem viszi az egész “bankot”. A trenderli négy oldalán egy-egy héber betű olvasható. Ezek a nun, a gimel, a hé és a pé vagy sin betű. A betűk egy mondat szavainak kezdőbetűi. A mondat pedig így hangzik: nész gádol hájá po (vagy sám), nagy csoda történt itt (vagy ott), ez attól függ, hogy Izraelben, vagy azon kívül, a diaszpórában vagy más néven a gálutban élünk-e.

 

Csoda a konyhában

Hanuka ünnepének lényege a csoda hirdetése. A csodáé, mely a Szentélyben történt. Mint azt már jól tudjuk, az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett. Erre a csodára emlékezve a főzés és sütés során is előnyben részesítjük az olajban készült ételeket. Mindenki szereti a palacsintát, a tócsnit, a latkeszt. De hát ha Hanuka, akkor szufgánijá, azaz fánk! Szalagos, csöröge, lyukas, töltött, mindegy milyen fajta csak fánk legyen! Szokás még, hogy tejes ételeket is készítünk, ezzel emlékezve a betuliai Judit hőstettére. Judit, egy szép és fiatal, de legfőképp bátor zsidóasszony volt. A város mellett felsorakozott görög csapatok vezetője Holofernész volt. Judit sós sajtokkal etette meg őt, majd amikor a hadvezér megszomjazott a sok sajt után, erős bort hozott neki, és tulajdonképpen lerészegítette. A sok alkoholtól elálmosodó Holofernész lefeküdt aludni, Judit pedig várva az alkalomra, nem is késlekedett, egy karddal levágta Holofernész fejét. Amikor a katonák megtalálták megölt vezérüket, mindent hátrahagyva elmenekültek. Emlékezve a hős asszonyokra, Juditra, Hannára és valamennyiükre, akik férjeiket rávették a szabadságharcra, szokás, hogy a hölgyek nem dolgoznak, nem végeznek semmilyen munkát, amíg a hanukai gyertyák égnek! Mielőtt azonban elkezdjük kisütni a fánkokat, tanuljunk egy kicsit az olívaolajról!

A Talmudban olvashatjuk:

„Miért mondják Izrael népére, hogy olyan, mint az olajfa? Az olajfa levele sem nyáron, sem az esős időben nem esik le, Izrael nem szűnik meg soha, sem ezen a világon, sem egy következőben.”

A zsidó népet ezért szokás az olajhoz hasonlítani. Hiszen jellemzően más folyadékokkal nem keveredik, megmarad különállónak, gondoljunk csak a víz tetején úszó olajra. Az olívabogyó Izrael hét szent növényének egyike. Ezek pedig: a búza, az árpa, az olíva, a szőlő, a datolya, a füge és a gránátalma. Az olajfa élettartama több ezer év. Az Olajfák hegyén található 2000 éves fa is, mely a mai napig virágzik és termést hoz. Egy fa képes évente 70-80 liter olaj előállítására is.

Izraelben az olívát nem csak étkezésre használták és használják napjainkban is, hanem kozmetikumokat és gyógyszereket készítettek belőle, és készítenek a mai napig is. Az olívaolaj nem csak finom, de egészséges is! Mivel E- és K- vitaminokban nagyon gazdag, erősíti az izomsejteket. Reuma és ízületi gyulladás esetén is hasznos lehet. Gyomorsavcsökkentő hatása is kiemelkedő, csökkenti a koleszterinszintet. A zsidó hagyományban először Jákob ősapa történetében találkozunk az olajjal.

„És fölkelt Jákov kora reggel, vette a követ, melyet feje alá tett és tette azt oszlopnak, és öntött olajat a tetejére.” (1Mózes28,18-19)

A főpappá, a későbbiekben a próféták és királyok felkenéséhez (mesiách szó, ami felkentet jelent innen származik) is „kenőolajat”, semen hámishá-t használtak, melyből egy kicsit a fejre öntöttek. De elkészítése csak a Tórában leírtak szerint lehetett, illetve csak az arra illetékesek használhatták. A Szentélyben álló hétágú lámpásban, a menórában is ugyanilyen olívaolajat használtak, amin rajta volt a kóserságot igazoló főpapi pecsét. A harcok során az olaj tárolására szolgáló korsók összetörtek. Csupán egy korsó maradt épen, és mint tudjuk az az egy napra elegendő olaj, nyolc napig égett. Pont annyi ideig, amennyi az új olaj előállításához kellett.

Sok helyen tartanak családi és baráti összejöveteleket, közösségi ünnepségeket. Közös énekléssel, ünnepléssel, tánccal és természetesen étkezéssel egybekötve! Elmaradhatatlan ilyenkor a fánk, a latkesz vagy akár a palacsinta, a túrófánk vagy egy gyors almafánk! Most egy alapreceptet osztok meg veletek, mert nem venném a szívemre, ha fánkrecept nélkül hagynálak benneteket! Ígérem, hogy a következő írásomban tejjel, vajjal, olajban készült recepteket olvashattok, és reményeim szerint ki is fogjátok próbálni!

 

Hanukai fánk

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 2 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 5 tojássárgája
• 6 dkg olvasztott margarin
• 0,5 dl rum
• 1 csipet só

A sütéshez 1 liter olaj.

A tálaláshoz: porcukor, baracklekvár, csokikrém.

De mindenki kedve szerint azzal kínálja és fogyasztja, amit a család igazán szeret!

 

Elkészítés:

Az élesztőt a cukorral és kevés langyos tejben felfuttatjuk. A többi hozzávalót egy tálba vagy dagasztógépbe tesszük. Majd hozzáadjuk az időközben felfutott élesztőt. Összeállítjuk a tésztát és félretesszük, duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát deszkára borítjuk, chálát veszünk belőle, és körülbelül 2 cm-re nyújtjuk. Pogácsaszaggatóval vagy vastagabb pohárral kiszaggatjuk a fánkokat. Újra kelni hagyjuk őket. Közben felmelegítjük az olajat. Vigyázzunk, hogy ne legyen túl forró, de hideg se, mert akkor csak megszívják magukat a fánkjaink, de nem sülnek. Mikor az olajba tesszük a fánkokat, a deszkán levő fele kerüljön felfelé, majd rögtön fedőt teszünk rá és egy percig fedő alatt sütjük. Levesszük a fedőt, megfordítjuk a fánkokat és a másik oldalát is készre sütjük. Ha megsült papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, porcukorral meghintjük és tálcára rendezzük.

A szalagos fánk elkészítéséhez segítséget itt láthatsz!

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a tésztából chálát kell venni!

A chálá nem csak a bárchesz egyik neve, hanem elsősorban az elkészített tésztából levett kis darab, melyet a Szentély fennállása idejében a kohénoknak, a Szentélyben szolgáló papoknak juttattak. A levett tészta a háláchá szerint fogyasztásra nem alkalmas, ezért meg kell semmisítenünk. Ezt többféleképp megtehetjük. Alufóliába csomagolva egyszerűen ehetetlenségig égetjük, vagy pedig alaposan becsomagolva kidobjuk. Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha a következő ötféle gabona valamelyikéből, illetve kombinációjukból készült lisztet használunk: búza, árpa, tönköly, rozs és zab.

A chálá levételekor a következő áldást mondjuk:

Báruch Átá HáSém Elochénu Melech Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vöcivánu löháfris chálá min háiszá.

Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és meghagyta nekünk, hogy leválasszuk a chálát a tésztából.

 

Chág száméách!