A Tórában- melyről valljuk, hogy mindenre választ ad- egy szó se esik hanuka ünnepéről. I-ten rejtve akarja tartani gondviselő hatalmát. Bölcseink történelmi példákra építve két „posztbiblikus” ünnepet rendeltek el! A purim ünnepét és a hanuka ünnepét. Az első azt a bizonyosságot adja a zsidó népnek, hogy I-ten gondviselő akarata soha nem fogja engedni ellenségeinek, hogy győzedelmeskedjenek választott népén! Második, a purim pedig azt, hogy Izrael ellenségei nem fogják elérni, hogy a zsidók meginoghassanak „Egy Isten”-hitükben. Amikor a föld spirituálisan „puszta és üres” és „sötétség uralkodik a mélység színén” (I.M.1/2), az embernek akkor is tudnia kell, hogy „Isten szelleme lebeg” az események színén és felhangzik az égi hang: Legyen világosság! (U.o.)
Brájta Megilát Táánit tanítja: „Kiszlév (december) hónap huszonötödik napján kezdődik hanuka és nyolc napig tart.” A hanuka a Szentély visszafoglalásának ünnepe, ami i.e. 196-ban történt. Az ünnep történelmi háttere a szír görögök feletti harci siker. A zsidók mégsem azt ünneplik! A zsidók a fényt, a megvilágosodást ünneplik I-ten parancsát követve, akinek, még az ember megteremtése előtt elhangzott első parancsa ez volt: „Legyen világosság!” (I.M.1/3.)
A hanukai gyertya meggyújtása családi esemény és élmény. Az embernek úgy kell teljesítenie az ünnepi parancsot, hogy „áthassa a csoda történelmi élménye. Az ünnepet hassa át Isten dicsősége, a hála az zsidókért tett csodákért!” (Rambam Hilhot Hanukka 4:12)
A sitomiri rabbi Áron ( a „Szent”) tanította: A pillanatban, amikor Izrael fiai idelent a földön apró gyertyákat gyújtanak, óriási fények gyúlnak odafent az égben, és így szól az Úr: Ti világosságot gyújtotok nekem, én pedig beragyogom a ti éjszakátokat.
A világon minden változó és mulandó. Az entrópia törvénye szerint minden „világi” előbb -utóbb veszít erejéből és vitalitásából. A hanuka gyertyák meggyújtásakor el kell jutnia tudatunkba a felismerésnek, hogy I-tenbe vetett hitünk nem lankadhat.
„A nehézségek és a környező sötétség ellenére a tőlünk független tiszta és örök szellemiség ereje növekszik, és folyamatosan virágoznia kell. (Peniné Háláchá 11/4-5)
„ Mint liliom a tövisek között, olyan kedvesem a lányok között” – olvassuk az Énekek Énekében (2/3). A zsidó nép – mint liliom a tövisek közt – gyakran nem érzékeli, hogy szorongatott helyzetében várt csoda értelemmel nem felfogható!
Most az Izraelt sújtó agresszió napjait éljük. A helyzet egyáltalán nem reménykeltő. Az embernek olyan érzése van, hogy Izrael ellen fordult a világ! Izraelben harcok, szerte a világon szimpátiatüntetés a palesztinok mellett. Hasonló helyzetben vannak izraeli társaink, mint a szír görögök idején, amikor Antiochusz le akart számolni a zsidó néppel és egyistenhitével.
Midrás szerint a „Sátán” tervbe vette, hogy meggyengíti a zsidó nép vallási meggyőződését és kapcsolatukat I-tennel. Alantas tettét a menóra mécseseivel kezdte. Anitochuszt szír-görög uralkodót fogadta hatalmába, aki összetörte a mécsesek fényét biztosító olajt tartalmazó amforákat. Csak egyetlen napra elegendő olaj maradt, ami nyolc napig biztosította a fényt! A zsidók egykor életük áldozva kiálltak hitük mellet.
Ebben az évben amikor Izrael harcban áll a sötétséggel, hisszük, hogy hanuka csodája megvalósul napjainkban is. Az ünnepi mécsesek fényénél kérjük I-ten segítségét: „ A csodáért, a menekülésért, a segítségért, a hadba szállásért, amit tett annak idején, tegye ezekben a napokban!” Imádkozzunk Izrael békéért és szabadságáért!
Kérjük: „ Hozz békét, jólétet, áldást, kegyet, szeretetet és irgalmat ránk és néped, Izrael egészére!” Ámen!