Mindannyiunk lelkében ott van a homo ludens, a játékos ember. Szívesen ülünk le a televízió elé megnézni kedvenc kvízműsorunkat, határozottan állítani egy kérdésre a választ, tippelni és várni, hogy tovább jutottunk-e, vagy éppen most estünk ki? Óráknak tűnnek a másodpercek a helyes válaszig, mi pedig nyugalmat erőltetünk magunkra, és várjuk, hogy kinek volt igaza közülünk.
Az egész ország megkedvelte Prof. dr, Kovács Attilát, aki az ország egyik közkedvelt kvízműsorát, a Géniuszt nyerte meg, majd a műsor folytatásában a meghívott játékosok közül nyerte meg a vetélkedőt, és lett a Géniuszok géniusza! Professzor úr magabiztosan menetelt előre, elképesztő tudásával és megnyerő modorával, humorával hamar a nézők kedvence lett! De milyen érzés ott lenni, és ott állni, figyelni és pattanásig feszült idegekkel várni a kérdést? Erről kérdeztem Prof. Dr. Kovács Attilát a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház Szegedi Tudomány Egyetem Oktatókórházának reumatológus osztályvezető főorvosát, az ország első Géniuszát, akire büszkék lehetünk!
Előtte azonban játékra hívlak benneteket!
Találd meg a feltett kérdésekre a helyes választ! Ha nehéznek bizonyulna, vagy ellenőriznéd a tudásod, akkor olvasd végig a cikket, és megtalálod a helyes válaszokat! Jó játékot!
Ki volt Pulszky Romola férje?
- Pulszky Károly
- Charlie Chaplin
- Vaclav Nyizsinszkij
- Mikszáth Kálmán
Hogy hívták az első gyermekgyógyász professzor asszonyt, aki megkapta a Tudományos Akadémia doktora címet?
- Kossuth Zsuzsanna
- László Aranka
- Hugonnai Vilma
- Barát Irén
Ki vette el Rezovics Paulát?
- Hufnágel István
- Ady Endre
- Mézga Géza
- Brazovics Atanáz
- Professzor úr! Kérem, meséljen egy kicsit a családjáról, gyermekéveiről, terveiről!
– Pedagógus nagyszülők unokájaként, értelmiségi szülők gyermekeként születettem Szegeden. Édesapám jogász végzettséggel, ezredesi rangban a rendőrkapitányság vezetője volt. Édesanyám, László Aranka orvosgenetikus és gyermekgyógyász volt. Ő volt az első nő a gyermekgyógyászok közül, aki nagydoktori fokozatot csinált, és lett az első női professzor, majd a Szegedi Akadémiai Bizottság humángenetikai szakbizottságának elnöke. Előtte pedig nyolc és fél éven keresztül kórboncnok volt. Nagymamám nagyon hamar megtanított olvasni, rajongtam és ma is rajongok a könyvekért. Főleg a krimiket szerettem, Agatha Christie regényei voltak a legnagyobb hatással rám. Követve az édesapám példáját és egyben erősítve nyomozói vénámat, „nyomozni” próbáltam a történeten belül, és rájönni az elkövető kilétére! Édesanyám szintén szenvedélyesen rajongott a művészetekért! Szeretett, és tudott is énekelni, vonzotta az irodalom, a filmek és a színészet, hivatásul is választotta volna, ha pedagógus édesapja nem terelte volna őt a tanítói pálya felé, amiből végül is az orvosi egyetem lett, neki is és öccsének is. Én ének-zene tagozatra jártam, a művészeteket, a komolyzenét és a filmeket is nagyon szerettem. A későbbiekben, ahogy a tanulmányaimban haladtam előre, az irodalom mellé a földrajz és a történelem szeretete is társult, aminek kapcsán újságíró szerettem volna lenni, 12-13 éves koromban már rendező. Ekkor azonban hirtelen elveszítettem édesapámat, a továbbiakban nagyszüleim segítették édesanyámat a nevelésemben. A szegedi Ságvári gimnáziumba jártam, a kedvenc tantárgyak mellett, ami a magyar és a történelem volt, akkor már angolt és latint is tanultam. Aztán a gimnázium utolsó évében egy családi ebédnél döntés született továbbtanulásommal kapcsolatban. Pedagógus nagyszülők, jogász nagynéni, orvos nagybácsi és szintén orvos édesanya mellett szinte egyenes út vezetett az orvosi egyetem felé, amit nagybátyám tanácsolt, hiszen utána még bármi lehet belőlem, akár film- vagy operarendező is!
- Miért a reumatológiát választotta?
– Mivel nincs annyira jó kézügyességem, hogy sebész legyek, így a reumatológiát választottam. Viccesen szólva a műtét előtt ketten izgulnánk nagyon, a beteg és én, hogy a műtét jól sikerüljön! Igaz, a reumatológiában is végzünk csapolást, szúrunk vállba és gerinc mellé, de műtétet nem végzünk. 1989-ben végeztem a szegedi egyetemen a legjobb fokozattal.
Belgyógyászaton kezdtem dolgozni, abból szakvizsgáztam, a vezetőség a gasztroenterológia felé terelt volna, de helyette inkább a reumatológia felé szakosodtam, 1999-ben szakvizsgáztam reumatológiából, később fizikoterápiából és klinikai farmakológiából. Azóta az egyetem professzora, címzetes egyetemi tanára vagyok.
- A gyermekkori tervek, álmok nem múlnak el nyomtalanul! A rendezői vénának hasznát veszi még a mindennapokban?
– Ó, hogyne! Pillanatok alatt átlátom a helyzeteket és döntést tudok hozni. Hosszú távra tervezek mindent, utazásokat, munkát. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, jó kommunikációs képességekkel kell rendelkezni, hamar meg kell találni a közös hangot mindenkivel, hiszen ez egy orvos esetében nagyon fontos! Az érdeklődés és a megbecsülés nagyon fontos!
- Merre járt a nagyvilágban? Hová szeretne még eljutni?
– A világot széltében-hosszában beutaztam édesanyámmal, Tokiótól Rio de Janeiróig. Izraelben háromszor voltam, hatalmas élmény volt számomra! 1989 nyarán Tel-Aviv mellett Holonban belgyógyászat gyakorlaton vettem részt, majd pár év múlva egy egynapos kirándulás alkalmával eljutottam Jeruzsálembe, Haifára. A Siratófal kitörölhetetlen élmény marad! A történelem kézzelfoghatósága, az évezredes hagyományok, a múlt a jelen és a jövő hármassága együtt nagy hatással voltak és vannak rám.
- Két gyermeke van. Ön mennyire vesz részt a gyermekei pályaválasztásában?
– Két fiúgyermekem van, nagyon büszke vagyok rájuk! A nagyobbik fiam Kristóf, most végzett az orvosi egyetemen, Budapesten, altatóorvos lesz. A művészetek, az irodalom és a zene őt is érdekli, de az énekhangot nem örökölte hozzá. Középiskolai fizikatanár szeretett volna lenni. Kisebbik gyermekem Detre szintén művészlélek! De ő az ecsettel és a vászonnal bánik nagyon jól! Nagyon szeret rajzolni és festeni! De ő is orvos szeretne lenni, mégpedig fogorvos.
- Játék az élet, tartja a mondás. Huszonöt éve játszik kvízműsorokban, 43 összecsapásból 40-et megnyert! Hogyan emlékszik vissza, mi volt a legkülönlegesebb pillanata?
– Először 1996-ban játszottam Vágó Istvánnal a Mindent vagy semmitben, ahol rögtön egy Opel Tigrát nyertem! Ezután egy másik vetélkedőben egy másik autót is sikerült nyernem, de azt eladtam, mert előtte nem sokkal vettem új autót. A teljesség igénye nélkül a következő műsorokban szerepeltem még: Kell egy csapat, aminek a műsorvezetője Kovács Kokó István volt, de délutáni műsorsávban ment, így alacsony volt a nézettsége. Maradj talpon, Gundel Takács Gábor vezetésével. Rózsa Györggyel a Quizfire, itt 11 adást nyertem meg. 2014-ben indultam a Kérem a következőtben, de ez megszűnt. A Legyen Ön is milliomosba nem sikerült bejutni. Nem hivatalos, de lehetett sejteni, hogy körülbelül 10-15 embert a tudása, „híre” miatt egyszerűen „nem engedtek” be a műsorba.
- Hogyan készül, hogyan tartja magát „edzésben”? Vagy esetleg együtt készülnek a versenytársakkal?
– Rengeteg könyvet olvasok, szóljon az olimpiai bajnokokról, Bibliáról vagy akár az űrhajózásról! Természetesen a kvízkönyvek sem maradhatnak ki a repertoárból. Nincs olyan, hogy valami nem érdekel, mert sok múlhat rajta, ha esetleg kérdésként találkozom vele. Természetesen van ami, jobban érdekel. Van, amiben kevésbé tartom magam jónak, de ez maradjon titok! Már közel húsz éve működik Budapesten a Kvízjátékosok klubja, ahol havonta egyszer összegyűlünk, és ki hinné, de játszunk! Saját magunk állítjuk össze a kérdéseket.
- Hallhatunk párat az ön kérdései közül?
– Általam feltett kérdés volt például, hogy ki vette el Rezovics Paulát? De egyáltalán ki Rezovics Paula? Amikor újra feltettem a kérdést, hogy ki vette el Paulát, akkor esett le a tantusz, hogy a Mézga család című rajzfilm egyik főszereplőjéről van szó! Így a helyes válasz: Mézga Géza! Vagy egy másik kérdés: Ki volt Pulszky Romola férje? Itt is először rá kellett jönni, hogy ki Pulszky Romola, és utána már könnyebben ment, hogy ki a férje. A helyes válasz: Vaclav Nyizsinszkij. Ezért fontos a bulvár.
- Szokott-e izgulni vagy el tud vonatkoztatni a kameráktól? Kabalából szokott-e valamit tenni, apró kis szertartásai vannak?
– Igen, az izgalom az teljesen megvan, de el tudok vonatkoztatni a kameráktól! Kabalából már odafigyelek, hogy hogyan mosok kezet, vagy melyik lábbal lépek be a stúdióba! De őszintén megmondom, hogy a baráti kvízjátékokon, amik kamerák nélkül folynak, sokkal jobban izgulok!
- Felejthetetlen vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy legemlékezetesebb, legizgalmasabb pillanat mi volt?
– Mérő László matematikus professzor úrral játszottam együtt. Döntetlen állásnál, matematikai kérdés jött, és akkor úgy éreztem, hogy erre biztosan tudja a professzor úr a választ, és esetleg alul maradok a küzdelemben. De nem így történt! Mert Mérő László előbb nyomta meg a gombot és nem tudta a választ, így én nyertem! „Ki határozta meg először, a fény terjedési sebességét?” –volt az ominózus kérdés, melyre Olaf Römer, dán csillagász lett volna a helyes válasz.
- Sokan izgultunk önért hétfő esténként, és örültünk együtt az újabb győzelemnek! Majd elérkezett a döntők döntője, amelyben egy fiatal titán, Hutnik Manó volt a kihívója. Mondhatni generációk harca volt az önöké?
– Tulajdonképpen igen. Hiszen életkorunkból fakadóan más-más területen vagyunk többet tudók. Manó a bulvár és a modern zene témakörében, én pedig a komolyzene terén tudtam a helyes választ.
- Professzor úr, szeretettel gratulálok, és további sikereket kívánok önnek!