A haszidok fontosnak tartják, hogy az ember legyen vidám, keressen és találjon örömet mindenben! A héber nyelven az „ecev” kifejezés szomorúságot jelent, ugyanakkor bálványt is! A szomorúság a bálványimádást szolgálja – állította rabbi Izrael ben Eliezer (Báál Sém Tov 1698-1760).

A szentírás tanítja: „Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, menjetek elébe ujjongással!”(100. Zsolt.2)

Baruch Askenazi mezibusi gaszid rabbi (1753-1811) hirdette, hogy a szomorkodás és a bánkódás rossz tulajdonság, amitől egy rendes haszidnak távol kell tartania magát.  Mordecháj Jaffe Lechovitch rabbi (1742-1810) azzal egészítette ki, hogy az embernek csupán azon szabad bánkódnia, hogy bánkódik, hogy szomorú, hiszen az azt jelenti, hogy gyenge a hite…

Rabbi Dov-Beer mezeritch rabbija (1798-1870) egyszer gyerekkorában belépett a szobába, ahol a hívek apjára, Sneor Zálmán rabbira (1745-1772 Liozna) szoktak várakozni. A szobában hallja, amint Smil Munisz éppen kérdezi a nagyon gazdag sklovi Joszéfot: „Mondd, mi bánt, mitől vagy olyan szomorú?” Erre az illető elkezdett panaszkodni, hogy rosszidők járnak, nem kedveznek az üzleti életnek, nehéz a megélhetés. Ekkor a még gyerek Dov-Beer mondta: „Mit csodálkozol azon, hogy egy gazdag ember szomorkodik és teli van gonddal? Az áll: „bálványuk (értsd szomorúságuk) ezüst és arany, emberi kéztől való…” (135.Zsolt.15).

Jichák ben Slomo Luria Askenázi (1534-1572) hirdette:„Távolítsátok el a szívetekből a szomorúság szikráját is, ne bosszantson benneteket, ha a dolgok rosszra fordulnak. Ha eltávolították a bánatot, akkor érthetitek meg az Örökkévaló rejtett szándékát. Egykor Jákob fiai eladták testvérüket, Józsefet. Később tettük bűntudatot ébresztett bennük. Bánkódtak és szomorúak voltak. Hiszen ez áll: „Azt mondta Reuben: Ne ontsatok vért, dobjátok be ebbe a gödörbe a pusztában, de kezet ne emeljetek ellene, hogy megmentse őt kezükből és visszavigye atyjához.” (I.M.37/22) József a gödörből került közel Mennyei Atyjához, akinek eredeti szándéka volt, hogy testvérei eladják, hogy a későbbiekben „életfenntartó legyek számotokra.”

A haszid felfogás egyik alapgondolata, hogy szomorúsággal a szívben nem lehet szolgálni I-tent, ahogyan azt a kárlini Rabbi Áháron ben Jáákov Perlov (1736-1772) mondta: „A vidámság önmagában nem parancs, erejével viszont betartható a Tóra összes parancsa. A szomorúság önmagában nem bűn, de módot ad, hogy bűnök jöjjenek a világra.”