Az október 7-i mészárlás és a nyomában kitört háború nemcsak az izraeli lakosok hangulatára nyomta rá bélyegét, de a háziállatok, különösen a kutyák életére is hatással volt. Utóbbiak az embernél jóval hangosabban érzékelik a lövések, robbanások és a szirénák hangját, és látván gazdáik zavarodott viselkedését, pánikba esnek vagy legalábbis megrémülnek. Vannak olyan tünetek, amelyek a háború következtében jelentkeztek, és olyanok is, amelyek megvoltak már, de a háború miatt felerősödtek – mesélte dr. Ofra Galili és dr. Noa Harel, a Héber Egyetem állatkórházának két munkatársa.
Elmondásuk szerint két hónap alatt 20-30 százalékkal növekedett a viselkedési problémákkal küzdő kutyák száma. A tünetek kiváltója a számukra érthetetlen helyzet: miért történnek ezek a fenyegető dolgok, miért tűnnek el mellőlük időnként a gazdik vagy miért sietnek velük együtt a sziréna megszólalásakor új helyre? És amíg a gyerekeknek a maguk szintjén lehet valamiféle magyarázatot adni, addig a kutyák számára ez nyilván lehetetlen.
A félelmek különböző formában nyilvánulnak meg a sziréna megszólalásakor vagy az ellenséges rakéta lelövésekor: vonítással, rémült ide-oda rohangálással vagy akár csendes remegéssel. Annyi bizonyos, hogy a háborús zajok még rosszabbat tesznek az állatoknak, mint mondjuk az égzengés döreje. Nem ritka, hogy az utóbbi időben némelyik kutya agresszívvá vált, rátámadt a szomszédra vagy akár más állatokra. Olyan is megtörtént, hogy egy nem sokkal a háború kezdete előtt örökbe fogadott kutya a rakétatámadások zajainak hatására a gazdáira támadt. Ezt a reakciót – éppúgy, mint az elszökést és az elrejtőzést – a megváltozott helyzet okozta zavar, a félelmet kiváltó jelenségek elhárításának szándéka váltja ki.
Bejárta a világsajtót a 17 éves jeruzsálemi Mia Leimberg fotója, akit november 28-án engedték szabadon a Hamasz terroristái. Nagy meglepetésre kezében kutyájával, Bellával szállt ki a Vöröskereszt autójából. Mia elmesélte, hogyan sikerült pizsamája alá rejtve magával vinnie a fogságba a kis shih-tzu kutyát. Amikor a terroristák felfedezték, hogy nem játékállatról, hanem élő kutyáról van szó, életben hagyták, valószínűleg azért, hogy némi emberséget mutassanak a külvilágnak a rémséges tetteik mellett. Mia a többi tússzal közösen gondoskodott Belláról: etették, összeszedték az ürülékét és igyekeztek úgy bánni vele, hogy biztonságban érezze magát, ne ugasson és ne próbáljon elszökni. Gazdája állandó jelenléte mellett bizonyára a szerető környezetnek is köszönhető, hogy hősiesen átvészelte a nehéz időszakot.
Számos példa van arra is, hogy a család jelenléte sem óvja meg a házi kedvencet a traumától. Sok állat szorult az utóbbi időben gyógyszeres kezelésre, mert a szakemberek szerint ennek hiányában a tünetek állandósulhatnak. Bizonyos esetekben az emberek számára gyártott gyógyszer is alkalmazható háziállatoknál, de a megfelelő adagolásról ki kell kérni szakember véleményét. Elsőként azok fordultak állatorvosi segítségért, akik maguk is közvetlenül érintettek voltak a háborúban, akiket kénytelenek voltak kitelepíteni otthonukból. Nehezen barátkoztak meg az idegen környezettel, így természetesen a háziállataiknak is időbe telt, amíg elfogadták az új körülményeket.
Persze nem csak a kutyákat érinti a háború. A Gáza melletti településekről sok macska tűnt el, ezek általában a házak körül bujkálnak. Jellemző rájuk, hogy csak akkor merészkednek elő rejtekhelyükről, amikor biztonságban érzik magukat, így esély sincs rá, hogy a közeljövőben megtalálják őket. Majd, ha helyreáll a nyugalom, ha a családok visszaköltöznek helyreállított otthonaikba és az élet visszatér a megszokott kerékvágásba…
