Rebecca Rubin 1905-ben született orosz-zsidóként New Yorkban. Állami iskolába járt, testvéreivel együtt gyújtotta meg a sabbati gyertyákat, imádta nézni apját, ahogy dolgozik a cipőboltban, és rajongott a filmekért.
Idén pedig a New york-i holokauszt múzeum egy egész napos programot szervezett tiszteletére, ami azért érdekes, mert Rebecca Rubin csak egy játékbaba. De egy olyan, ami az amerikai történelem egyik fontos időszakát reprezentálja.
Létezik egy cég, az American Girl, amely 1986-ban jött létre, azzal a céllal, hogy hogy olyan babákat készítsenek a kislányoknak, melyek nagyon karakteresek, amik segítenek az önbizalom növelésben, és amelyek segítségével játszva ismerkedhetnek meg Amerika történelmével. És itt jön a képbe a múzeum, amelynek hasonló a célkitűzése. “A zsidó életet ünnepeljük a holokauszt előtti, alatti és utáni időszakban, és ennek fontos része a bevándorlás” – magyarázta Joshua Mack, a Museum of Jewish Heritage marketing vezetője.“Az American Girl babáiban az a legfantasztikusabb, hogy történelmileg mennyire pontosak. Ez sok kislánynak segíthet a történelem megismerésében, megértésében” – fejtette ki Mack.
Az American Girl 12 történelmi babája között Rebecca volt az első zsidó háttérrel. (Idén tavasszal a cég piacra dobott egy 90-es évekbeli ikerpárt, Isabel és Nicki Hoffman alakját, akiknek történetében szerepel, hogy édesapjuk zsidó származású.)
Mindegyik baba a korszakra jellemző ruhában van, vannak kiegészítői is, és tartozik hozzájuk egy könyv is, amely részletesen leírja azt az évet, amikor a karakter “10 éves lett.” Rebeccának például van menórája, sabbat gyertyái és orosz-stílusú kendője is.
A múzeum meghirdetett Rebecca Nap-ján minden tárlaton gyermekbarát vezetést tartottak, a kicsik latkeszt is kaptak uzsonnára és hanukka díszeket is készíthettek.
Jacqueline Dembar Greene is tartott előadást, ő az, aki az American Girls karaktereinek történetét megírta. Arról mesélt a gyerekeknek, milyen volt az élet az 1900-as évek elején orosz emigránsként – mint kiderült, Rebecca sztorijához saját családtörténetét is felhasználta. Története szerint például Rebecca apja sabbatkor is nyitva tartotta cipőboltját, de azt nem engedte, hogy lánya ilyenkor moziba menjen. Greene az ilyen részletekkel azt kívánta megmutatni, hogy az asszimilálódásnak milyen sok apró összetevője van.
“Főleg azért népszerűek ezek a könyvek a mai napig, mert újabb és újabb bevándorlók érkeznek Amerikába, és magukkal hozzák az energiájukat, az elszántságukat, az újszerű ötleteiket”– magyarázta.