Mózes második könyve és e kötet első hetiszakasza Jákob fiainak hosszú névsorával kezdődik. Izrael ősapját és fiait, majd az egész nemzedéket és leszármazottaikat Izrael fiai népének nevezték. Később csupán “ a nép” lesznek. A fáraó előbb elakarta törölni az egyén identitását, majd a népet névtelen, jelentéktelen egyénekké tenni, aztán beolvasztani abba az embertömegbe, akik az ország nagy városait építették. A fáraó asztrológusai megjósolták uruknak Izrael megváltójának születését. Egyiptom királya megparancsolta a héberek bábáinak, hogy öljenek meg minden fiú csecsemőt, majd miután nem engedelmeskedtek, a fáraó elrendelte, hogy minden újszülött fiút a Nílusba kell vetni.
A héberek megváltó születés történetében nincsenek nevek; a szereplőket, mint „egy férfi Lévi házából, egy lány Lévi leánya, a gyermek, a lánytestvér, a fáraó lánya és a gyermek anyja”-ként ismerjük. Olyan ez, mintha minden személyazonosságot teljesen kitöröltek volna. Még Izrael szabadítójának sincs héber neve. A fáraó lánya örökbe fogadja a fiút és a Mózes nevet adja neki, ami egyiptomi nyelven a vízből kihúzottat jelent.
Mózesnek két különböző küldetése lehetne. A fáraó örökbefogadott fiaként ő lehetett volna Egyiptom következő királya, mint Ámrám fia a Lévi törzs fejeként Izrael uralkodója. Majd olvassuk: „Mózes felnőtt, és kiment testvéreihez” (2 Mózes 1:11). Rabbi Ábrahám ben Meir ibn Ezra (1092-1167 Szentírás magyarázó) úgy értette a „testvérei” szót, hogy ők egyiptomiak voltak. Rabbi ben Náchmán (1194-1270 Tóra tudós) szerint a héberekre gondolt e kifejezés alatt. Amikor Mózes felnőtt, és egy nap elhagyta a királyi palotát, az építkezések egyikén látott egy egyiptomit, amint az egy héber rabszolgát ütlegel, és azonnal tudta, hogy a héber férfi a testvére. A Megváltó első lépése azonosulni a nemzete szenvedésével, és ennek még kinyilatkoztatás előtt kell megtörténnie, mielőtt hallotta volna I’ten szavát.
Mikor elkezdődik a megváltás, Mózes felteszi magának a kérdést: Ki vagyok én? Ezt követően megkérdezi I’stentől: “Mi a neved?” A megváltáshoz tudni kell, hogy kinek a nevében cselekszik, mi a küldetés, és a Teremtő mely attribútumával vezeti a világot abban az időben. Ezért hangsúlyozta Mózes: „a Te nevedben mentem beszélni a Fáraóval”- más szóval nem névtelen volt a küldetés. Teljes nyolcvan évvel a megváltás előtt, voltak, akik úgy érezték, hamarosan eljön a Megváltó. Ezt követően azonban hosszú évekig semmi említésre méltó nem történt. Bármely várakozó úgy érezhette, a megváltásról szóló beszéd csak illúzió. De ez a megváltás igazi titka, hogy nagyon lassan halad, rejtett folyamatokon keresztül egészen addig, amíg be nem teljesül. A második tanulság az, hogy a megváltónak kettős identitással kell bírnia. Gyökereivel a saját nemzetéhez, kultúrájával pedig minden nemzethez kapcsolódik. Csak így lesz teljes a megváltás, mely érinti Izraelt és az egész világot.