„ És beszélt Mózes Izrael fiaihoz, de ők nem hallgattak Mózesre  lehangoltság és nehéz rabszolgamunka miatt.” ( II.M.6/9)

A mondatban, a „nem hallgattak Mózesre” úgy kell érteni, hogy nem hittek Mózesnek! Nézzük az előzményeket! Isten a Fáraóhoz küldi Mózest, hogy az engedje el a népet. Erre Fáraó megnehezíti a nép robotmunkáját! Mózes ezt számonkéri Istenen: „ Te nem mentetted meg a Te népedet!” (II.M.5/23) Mózes tehát nem hisz Istennek! ….De hisz Istenben!

Vizsgáljuk meg mi is a HIT!  Mindenkiben megvan a hit csírája! A kérdés, az ember hogyan viszonyul ahhoz, amibe hinnie kell, akar, vagy tud. A hit, ahogy a szeretet is, önmagában független attól, amiben hiszünk, vagy szeretünk. A hit képessége nem igazolja a hit, vagy szeretet tárgyának relevanciáját! Konkrétan, hiszünk sok mindenben, amit értelmileg nem tudunk körülhatárolni. Az életben sok csalódást elszenvedünk. A tapasztalat befolyásolja a hitet? A negatív tapasztalat okán szkeptikusabban viszonyulhatunk mindenhez, amihez hit kell. Felmerül a kérdés: minden hit tévhit is egyben? Ad absurdum ez a legnagyobb tévhit.

Bölcs Salamon király állította: „Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.” (Péld 14/15) Nem minden hívő együgyű és nem minden okos hitetlen! Istennel való viszony nem hit, bizonyosság kérdése. Megkérdezték Ábá Sáult:  Te hiszel Istenben? Nem hiszek – válaszolta a rabbi – én tudom Istent! A hit lehet önámítás, ellenben a tudás bizonyosság!

Más kérdés Isten végtelenségét felfogni. Spinoza Etika című művében kifejti, hogy a véges emberi tudat, nem képes felfogni a végtelent! Ha az ember háromszögű lenne, háromszögű Istenben „hinne”- állítja a filozófus!  Isten létének elfogadása nem hit kérdése! Spinoza Istent Eszenciális Létezőnek nevezi! Isten VAN, léte független az emberek tudatától! Isten végtelenségét, esszenciális „létét” nem lehet felfogni megérteni! Isten ilyen „minőségében” csak hinni lehet.

A hit nem Isten létének elfogadásához „kell”, ahhoz amit nem vagyunk képes felfogni.

„És szólt Mózes Istennek: Íme, ha én elmegyek Izrael gyermekeihez és azt mondom nékik, Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? – mit feleljek nékik? És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok….” (II.M.3/13-14) Isten tehát maga a létezés! Nem „anyagi”, spirituális Létező!

Olvassuk: „Nem láthatod színemet… látni fogod hátamat, de színem nem látható.” (II.M. 33/20-23) A „Lét” eszkatológiai fogalom! Aminek kezdete van, vége is lesz! Anyagtól, időtől független Spirituális Létező Isten majd csak akkor fogható fel, amikor földi létünk átmegy spirituális létezésbe!

 

A Hit kérdése:

Elnézést rabbi, nem vagyok hívő. – Mondta egyszer egy zsidó, az őt agitáló rabbinak. Nem baj. Én sem hiszek. – Válaszolt a rabbi. De ha nem vagy hívő, akkor hogyan lehetsz rabbi? – Kérdezte a zsidó. Abban az Istenben, amiben te nem hiszel, abban én sem hiszek. – Felelte a rabbi.

 

Egy haszid a Rebbéhez járult: Rebbe, gyenge vagyok hitemben, kérdéseim, kételyeim vannak. És mi ezzel a baj? – kérdezte a Rebbe. Hát hogy ez még csak nem is zavar…. És azzal mi a baj? – kérdezte tovább és tovább a Rebbe, egészen addig, amíg a haszid elvesztette eszméletét. A kétely, és azzal járó aggodalom, nem a hit hiánya, hanem ellenkezőleg létének a bizonysága.