Tisztelt rabbi! Van egy nagyon kedves barátom, aki történetesen nem zsidó. Egyik alkalommal, amikor nálam volt, beszélgettünk a zsidó szokásokról, így szóba került a mezüze is, hogy miért rakják a zsidók az ajtófélfáikra. Ez annyira mélyen érintette, hogy ő is szeretne az ajtajára tenni. Megkérdezte tőlem, hogy nem zsidó létére ezt megteheti –e? A kérdésem, hogy mit mondjak neki? Köszönöm a választ.

A rabbi válaszol:

 

Nagyon köszönöm a kérdést, és elöljáróban jegyzem meg, hogy nagyon kedves barátja van, aki mélyen azonosul a zsidóság történetével és hagyományaival. Az pedig, hogy megkérdezte, hogy tehet-e fel mezüzét az ajtófélfára azt mutatja, hogy mennyire tiszteli önt és a zsidó vallás szokásait.

Ahhoz, hogy megértsük a választ, egy kicsit merüljünk el a mezüzével kapcsolatos zsidó törvényekben. A mezüze nem csak egy szimbólum. Amikor meglátunk egy mezüzét, azonnal tudjuk, hogy ott abban a házban  zsidók élnek, akik teljesítik az I-tentől kapott parancsolatot. Ez a bibliai parancsolat kifejezetten a zsidó embereknek szól, hogy helyezzenek mezüzét az ajtófélfákra amit, mint isteni parancsolatot tisztelettel kell kezelni. Számos törvény létezik arra vonatkozóan, hogyan kell ezeket a tekercseket használat előtt, közben, vagy ha már nem használhatók kezelni.

 

A Jeruzsálemi Talmud leír egy olyan esetet ahol  mezüzét  adtak  IV. Artabánnak, a Pártus Birodalom utolsó uralkodójának. Artabán ugyanis felbecsülhetetlen értékű gyöngyöt küldött a nagy zsidó tanítónak, Rabbi Jehudának, és azt üzente neki, hogy te is küldj nekem egy ezzel egyenértékű ajándékot. Rabbi Jehuda válaszul küldött egy mezüzét. Erre nagyon felmérgesedett Artabán és haragosan mondta: Én felbecsülhetetlen értékű ajándékot küldtem neked, te pedig képes voltál küldeni egy értéktelen kis dolgot?

Rabbi Jehuda válaszul a következőt mondta: „Pont fordítva igaz. Te küldtél nekem valamit, amire nekem kell vigyáznom, nehogy ellopja valaki, én viszont küldtem neked valamit, ami rád vigyáz. Nagyon nem ugyanaz. Ahogy a Tóra tanítja, a mezüze, amit kiraksz az ajtódra,  vigyáz rád, amikor lefekszel, amikor felkelsz, amikor úton jársz.

Ennyi a történet.

Én azt tanácsolom, hogy el kellene mesélni a mezüze történetét a barátjának és elmondani, hogy mekkora felelősség egy mezüze felhelyezése az ajtóra, hiszen annak tiszteletben tartása mindenki részére fontos, aki vele együtt lakik, és felhívni a figyelmét, hogy más módon  is mutathat tiszteletet a zsidóság felé.

 

A rabbi