Deborah Prinz rabbi és a férje, Mark Hurvitz rabbi 2006-ban Európába utaztak, Párizsban pedig betévedtek egy csokoládéboltba. Deborah beleolvasott ott egy szórólapba, és kevéske francia-tudásával úgy értelmezte, hogy az áll ott: a csokoládékészítés művészetét a zsidók vittél el Franciaországba.

 

Ez megragadt a fejében és a következő években beleásta magát a témába. Olvasott arról, ahogy az esőerdőkből eljutott a kakaóbab az Új Világba, majd az amerikai kolóniákra, és közben abban reménykedett, hogy valahol szó esik a zsidókról is. És kiderült: jól értelmezte a francia szóróanyagot, a zsidók igencsak nagy szerepet játszottak a  csokoládé elterjedésében. Kutatásának eredményeiről könyvet írt, aminek második kiadását 2018-ban még egy plusz fejezettel gazdagította. A témában most egy kiállítás is nyílt a manhatteni Central zsinagógában.

Az emberiség és a csokoládé viszonya Közép-Amerikából indult, még a Kolumbusz előtti időkben; itt vallási rituálékhoz használták a csokoládét. A szefárd zsidók valószínűleg Kolumbusz negyedik útja után (1502-1504) ismerkedtek meg a finomsággal. “Azonnal elvitték a diaszpórákba is, a mai Mexikó területére, Angliába,  Martinique szigetére, Hollandiába és Franciaországba, Belgiumba, New Yorkba”- magyarázta Prinz a jta.org-nak. “Ezzel nem csak egy új üzletet hoztak létre, de egy olyan étvágyat is kialakítottak az emberekben, ami a mai napig tart.”

A kutatások eredményeképpen pár konkrét személy is ismertté vált, akik nagy hangsúlyt kapnak a kiállításon.  Aaron Lopez egy szefárdi bevándorló volt, aki nem csak árukkal, de rabszolgákkal is kereskedett, és Newport egyik leggazdagabb embere volt. Ő csokoládét is tett mindig azokba az élelmiszercsomagokba, melyekkel a szegény zsidókat támogatta. Jelentős összeggel járult hozzá a Touro zsinagóga építéséhez, amelyet ma úgy ismernek, mint a spanyol-portugál zsinagóga.

A tárlaton kiállítottak egy térképet, mely azt mutatja, a 15-17. században merre éltek szefárd zsidók és ezek közül melyikből lett csokoládéközpont.  Látható Albert Einstein csokoládés bögréje is, amit magával vitt az USÁ-ba, mikor 1933-ban elhagyta Németországot.

“Zsidóként gyakran olvassuk a rabbinikus szövegeket, hogy megértsük, kik vagyunk, és hogyan létezzünk a világban. A szövegek csodálatosak, de rögzítik a valóságot, egy adott időben, helyszínen, adott egyének között. A tárgyak, a művészet talán egy teljesebb történetet mesélnek el.“- fogalmazott Deborah Prinz.

A korábban említett Aaron Lopez unokatestvérei, a Gomez család is része a kiállításnak, akik az 1700-as években vezető alakjai voltak new yorki zsidóságnak. Rebecca Gomez például minden bizonnyal az egyetlen zsidó nő volt akkoriban a csokoládéüzletben.

Szintén bemutatkozik Stephen Klein, aki létrehozta a Barton’s Bonbonniere-t 1940-ben. Klein családja osztrák édességkészítők voltak Ausztriából, akik a II. világháború kitörése előtt települtek át Amerikába.  Stephen csokoládéval kezdett házalni, majd végül 3000 boltot nyitott szerte az országban, és olyan ikonikus finomságokat alkotott meg, mint a mandulás csók és a csokis nyalóka. Sok zsidó család a Barton édességeket ajándékozta ünnepekkor. Klein ráadásul arra is felhasználta a cukorkabizniszét, hogy megismertesse a judaizmussal a zsidókat és a nem zsidókat is. A Barton édességdobozokban például kártyákat helyezett el különböző zsidósággal kapcsolatos információkkal, sőt egy pészahi Haggádát is tervezett.

A zsidók által forgalmazott csokoládés termékek nagy hatással voltak az Amerikai Egyesült Államok édességpiacára, például tőlük ered a mai napig népszerű ún. eggcream, amit nagy pohárban szolgálnak fel: szódavíz, tej és csokoládé vagy vanília szirup felhasználásával.

Prinz szerint, a csokoládé szemszögéből vizsgálva az amerikai-zsidó életet, “megérthetjük a Spanyolországból száműzött zsidók, majd a bevándorló holokauszt-túlélők rugalmasságát és alkalmazkodóképességét. Őseink legyőzték az üldözést és az elnyomást, részben a csokoládé révén.” – hangsúlyozta a rabbi.