Emléktábla avatás Kiskunhalason
A holokauszt 80. évfordulója kapcsán Kiskunhalas Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzata és a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség közös emléktábla állításával kívánt örök emléket állítani minden kiskunhalasi cigány és zsidó áldozat emlékére. Az avató ünnepség kapcsán a hitközség elnökével, Ritter Nándornéval beszélgettünk.
- Honnan jött az ötlet a közös emléktábla állításához?
A Holokauszt 80 emlékév programjainak összeállítása közben arra törekedtem, hogy minél több minden szóba kerülhessen. Értem ezalatt például, hogy a közös emléktábla állítással a romaholokausztról emlékeztünk meg, a későbbiekben a meggyilkolt gyermekekre emlékezve színházi előadást és kiállítást szervezek, de lesz irodalmi műsor és tudományos előadás is, mindegyik más és más témát érintve. A gondolatokat tett követte, és megkerestem Szűcs Csaba alpolgármester urat, aki egyből magáénak érezte az ötletet és azonnal az ügy mellé állt. Ezután már közösen terveztük és szerveztük a megemlékezést.
- Kik vettek részt az emléktábla avatáson?
Meghívásunkat elfogadta és jelenlétével megtisztelt bennünket Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos, Fülöp Róbert polgármester, Kuris István László alpolgármester, Fináli Péter a MAZSIHISZ elnöki megbízottja, Prof. dr. Róna Tamás főrabbi, Szabó Tünde a Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, valamint a cigány közösségek vezetői, tagjai és a Zsidó Hitközség tagjai.
- Magyarországon valóban ez az első olyan alkalom, amikor zsidó hitközség és a cigány közösség együtt emlékezik?
Emlékezni szoktunk együtt, de emléktáblát még nem avatott együtt a két közösség. Szűcs Csaba alpolgármester úr is kiemelte, hogy ez az első ilyen alkalom. De ez mindenki, az egész ország számára egyértelművé teszi, hogy egy nemzet, egy nép vagyunk. Szűcs Csaba sok más mellett kifejezte azt is, hogy a 80 évvel ezelőtti borzalmaknak nem szabad újra megismétlődniük, éppen ezért ez a megemlékezés egyben emlékeztető is kell, hogy legyen erre!
- Ön mit emelt ki a beszédében?
Fontosnak tartottam elmondani, hogy megemlékezésünk figyelmeztetés, iránymutatás, tisztelgés és hála is egyben. Figyelmeztetés arra, hogy az ember kellő tartás, kellő erkölcsi identitás nélkül kíméletlen gyilkossá válhat, az embertársaié és az egész emberiségévé. Továbbá, hogy emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, hogy ezeknek a borzalmaknak soha többé nem szabad, nem lehet megtörténniük. Az emlékezés, egyben tisztelgés mártírjaink előtt is, és hálaadás azokért, akik hazajöttek. Azzal a gondolattal zártam a beszédemet, hogy emléktábla avatásunk legyen az összefogás, a tenni-akarás szimbóluma, amely egy lépéssel közelebb visz minket ezen feladatok elvégzéséhez. Mindenképpen meg kell említenem Sztojka Attila kormánybiztos úr gondolatait, aki szintén első pillanattól kezdve mellettünk állt! Többek között azt mondta beszédében, hogy nem csak a múltnak van felelőssége, hanem nekünk mindnyájunknak, hogy megálljunk és kiálljunk az emberi alapértékekért és az emberiségért. Majd gratulált a zsidó és a cigány közösségnek itt Kiskunhalason, hogy nem feledkezünk meg a múlt történéseiről. Gratulált és köszönetét fejezte ki azért, hogy összefogtunk. Egyértelművé tettük, hogy akik a múltjukban sorsközösséget vállaltak, azok a jövőben, a nemzet építésében szintén sorsközösséget vállalnak. Ez a nap erre is példát mutatott. Emlékezzünk, hogy a jövőnk szebb legyen!
dr. Róna Tamás főrabbi szerint ahhoz, hogy a holokauszt tragédiája ne ismétlődhessen meg, tanulnunk kell közös múltunkból. A főrabbi a szentírásból idézett héberül, majd magyarul, amelyben az évezredek múltjából merítve kívánt utat mutatni. Példabeszédben idézett meg egy történetet, a II. világháború idején Berlinben bujkáló fiatalemberről. A háború utolsó pillanatainak drámai helyzetében a két szembenálló, egy orosz katona és a fiatalember, életben maradását közös imájuk felidézése okozta. Amikor együtt emlékezünk, tudnunk kell, honnan jövünk és hová tartunk. Hálásak vagyunk a világ alkotójának, és hálásak vagyunk a magyar kormánynak, hogy Magyarországon, Európa békeszigetén, a zsidó felekezet békésen tudja megélni hitét és a vallását. És ebből a közös útból merítve erősítsük meg a hitünket– zárta beszédét.