A Mispátim szidráját olvassuk ezen a héten. A Szináj–hegyi kinyilatkoztatás alkalmával az Ö-való nem csak tanító jelleggel, oktató szándékkal adja tudtul Mózesnek azt az életmódot és az élethez való viszonyulást, amelyet a zsidóknak követniük kell, hanem törvény formájában nyilvánítja ki, hogy választott népétől, a zsidó néptől, milyen viselkedést kíván, mit követel meg. Ezek a törvények tartalmazzák azokat a követelményeket, amelyeket egy zsidónak, nem csak népe egyik tagjával szemben kell megtartania, hanem általános, mindenkivel szemben alkalmazandó törvényeket is felsorol. E heti szidránk 23. fejezetének 9. versétől egészen a 19. verséig Izrael gyermekeinek az idegenekkel szembeni rossz bánásmódot tiltó törvényeket sorolja fel. A Mispátim hetiszakasza összesen 53 micvát tartalmaz-ebből 23 tevőleges parancs, 30 törvény pedig tiltó jellegű.
Az Ö-való megígéri Izrael gyermekeinek, az egész zsidó népnek, hogy közülük mindazokat, akik megtartják törvényeit, akik az Ő kívánalmainak megfelelően viselkednek, azokat elviszi azon csodálatos országba, melyet otthonukul jelölt ki. I-ten nem csak a törvényeinek megtartására figyelmezteti a zsidó népet, hanem arra is, hogy a Szentföldön talált népek és a körülöttük élő nemzetek vallási gyakorlatát, pogány szokásait nehogy átvegye. Izrael népe megfogadja: „Mindazt, amit az Ö-való megparancsolt, megtesszük és meghallgatjuk.” (2Móz. 24, 7.) Ezután Mózes felment a Szináj hegyére és ott maradt 40 nap és 40 éjjelen keresztül, hogy majd átvegye I-tentől a Tórát.
Ebben a hetiszakaszban találjuk a heti munkaszüneti napra, a szombatra, minden héten ismétlődő, a Jom Kippur után legnagyobb ünnepünkre, a Sábbátra vonatkozó törvényt: „Séset jámim tá’ásze má’ászechá u-vájom há-s’vii tisbot l’má’án jánuách sorchá vá-chámorechá v’jináfés ben ámát’chá v’há-gér.” „Hat napon át végezd el munkádat és a hetedik napon tarts szünetet, hogy pihenjen ökröd és szamarad és szolgálód fia és az idegen.” (2Móz. 23, 12.)
A szombat törvényének leírása még tartalmaz egy olyan parancsolatot, amely nincs szavakba öntve, vagyis amikor az Ö-való a szombati munka tilalmát helyezi elénk, akkor a minket körülvevő természetre is gondol. A szombat követelményeinek megfogalmazása és nekünk ajándékozása magában foglalja az ún. s’mitá évet, vagyis a föld és a fa termésének hetedik évi szüneteltetését.
