A bizonyosság ládája, a frigyláda, Isten ládája, az Örökkévaló szövetségének ládája. Arról a kalandos sorsú és máig sokakat foglalkoztató tárgyról van szó, amelyet Mózes készíttetett el isteni parancsra a pusztai vándorlás első esztendejében, s amelynek többször sorsdöntő szerepe volt a zsidó nép történelmében.
Pontos leírása – anyaga, méretei – szerepel a Tórában, amint készítőinek neve is: Becalél, Úri fia, Chúr fia Jehúda törzséből és Oholiáb, Áchiszamakh fia Dán törzséből (Mózes II. 31. 1 – 6). Ez a kívül-belül aranylemezekkel borított, sittimfából[1] készített láda rejtette a Tízparancsolat kőtábláit. Egyes magyarázók szerint Áháron kivirágzott mandulavesszője, egy adag manna és az összetört kőtáblapár darabjai is benne voltak. Utóbbiak azt jelképezték, hogy sérült testvéreinket is magunkkal kell vinnünk az útra.
A ládának a pusztai vándorlás után is kiemelkedő szerep jutott: a papok a nép előtt vitték, s a Jordán folyóhoz érve „…megálltak a felülről aláfolyó vizek, álltak egyetlen fal gyanánt… és a nép átkelt Jerikóval szemben” (Józsua 3. 16), de a város bevételekor is a sereg élén lépdeltek vele. Silóban a sátorszentély belsejében helyezték el. A filiszteusok az Even-Haezer melletti csatában elrabolták és magukkal vitték, aztán látván, hogy bajt hoz rájuk, hét hónap után visszavitték. Bét Semesbe, majd Kiriat Jearimba került; később Dávid király Jeruzsálembe vitte, de előtte Gátban, egy Obéd-Edóm nevű férfi házában tartotta három hónapig. Méltó előkészületeket követően indultak Jeruzsálembe papok és leviták kíséretében, „riadással meg harsonaszóval meg trombitákkal és cimbalmokkal, hangokat hallatva, lantokkal és hárfákkal” (Krónika I. 15. 28). Dávid király fergeteges tánccal vezette a menetet; sátrat állíttatott, amelynek közepén elhelyezték a ládát, égőáldozattal és békeáldozattal ünnepelték érkezését.
Mikor Salamon király befejezte „az Örökkévaló háza”, az első szentély felépítését, a papok és a leviták „bevitték az Örökkévaló szövetségének ládáját a helyére, a háznak debírjébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá” (Királyok I. 8. 6). Ide csak a főpap léphetett be évente egyszer, jom kippur előtt.
Az első szentélyt Nebukadneccár babiloni király csapatai rombolták le i. e. 586-ban. Innentől kezdve nem lehet nyomon követni a frigyláda sorsát. Bibliai szövegmagyarázók, főállású kutatók és rejtélykedvelő laikusok máig találgatják, mi történhetett ezzel a páratlan történelmi kinccsel. Néhány példa:
Josijáhu király, aki nyolcéves korában került a trónra[2] és i. e. 640-től i. e. 609-ig uralkodott, gyanítva a jövőt, elrejtette a Salamon király által épített földalatti labirintusba. Vagy Babilonba került a száműzetés idején. Vagy – a Makkabeusok II. könyve szerint – Jeremiás próféta rejtette el Nébó hegyén. És vannak, akik arra tippelnek, hogy a második szentély lerombolása után Titusz római légiósai vitték magukkal hadizsákmányként. Ezt a legutóbbi állítást viszonylag könnyű kétségbe vonni, már csak azért is, mert Titus diadalívén csak az elrabolt menóra és az ezüst trombiták szerepelnek.
2009 júniusában az olasz sajtó felröppentette a világraszóló hírt, miszerint Abune Paulus, az etióp ortodox keresztény egyház pátriárkája végre hajlandó lesz bemutatni a nagy nyilvánosságnak a frigyládát, amelyet Etiópiában, egy Akszúm (Axum) nevű városban őriznek. A pátriárka már másnap cáfolta a hírt. Jóval előtte világszerte elterjedt, hogy Salamon király Sába királynőtől született fia (vagy tán maga a királynő) vitte magával a frigyládát Etiópiába egy másolat helyett, szándékosan vagy tévedésből. Az utóbbi mondatból is kitűnik, hogy a történetben sok a feltételezés, bizonyítékok viszont nincsenek. Az etióp egyház elöljárói mégis határozottan állítják, hogy a láda igenis náluk van, méghozzá Tana Qirqos szigetéről került az akszúmi Sioni Szűz Mária templomba. Egyetlen szerzetes vigyáz rá, aki nem hagyhatja el őrhelyét és ő maga sem láthatja a kincset.
Etiópiában, ahol ma mintegy 50 millió keresztény él, minden egyes közösség évente, Vízkeresztkor ünnepi felvonulást rendez a frigyláda és külön a kőtáblák kicsinyített másolataival. Hogy az eredeti, ahogy hiszik, az említett akszúmi templom kápolnájában van-e? Erre mindeddig senki nem tudott meggyőző választ adni.
Jegyzetek:
[1] akácia
[2] Királyok II. 22. 1.
