Az első főpap, akire az idézet vonatkozik, Áron, Mózes testvére volt. Felavatása, – mint az őt követő minden főpapé – ünnepélyes keretek között történt. A felavatás emelkedett hangulatáról és ceremóniájának részletéről a 133 zsoltárban olvashatunk:

„Mily jó és kellemes, ha testvérek együtt vannak.

Mint jó olaj a fejen, mely leszáll a szakállára,

Áron szakállára, mely lecsorog ruhája szegélyére.

Miként a Hermon harmata, mely lefolyik Zion hegyeire,

mert oda rendelte az Örökkévaló áldását, mely örökké tart.”

A Talmud (Yoma 9a) Áron főpap és Mózes tanitómester és vezető közötti testvéri, harmonikus kapcsolatot két törzs, Jiszachár és Zebulon törzsének tagjaihoz hasonlítja, akik példamutató „szimbiózisban” éltek egymással. Jiszachar, hajós, kereskedő törzsből származott, akik gondoskodtak a két törzs mindennapi életről. Zebulon „otthonlakó” volt, a Tórát tanuló törzs a két törzs szellemiségét képviselte.

Jálkut Hámáchiri 133. Áron és Mózes,  „ milyen jó és kellemes, ha testvérek együtt vannak” emelkedettségét, a „bárcsak mintha fivérem lennél!” (Énenek 8/1) realitás talajára helyezi az ellenpéldákkal: „ Káin gyűlölte Ábelt, végül megölte. Ismael gyűlölte Izsákot, Ézsau gyűlölte Jákobot és megölését tervezte!” Rabba bar Chana mondta Rabbi Jochanán nevében erre vonatkoztatva: „Az Örökkévaló félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek.” (Mislé 10/27) Miről is van szó? Áron kiválasztása a magasrangú főpapi méltóságra azután történt, hogy a zsidók- Mózes hiányában- aranyborjút készítettek. Akkor Áron, aki ahelyett, hogy tiltakozott volna, segédkezett elkészítésben, annak reményében, hogy Mózes közben visszatér I-ten hegyéről. Akkor I-ten parancsot adott Mózesnek: „És te engedd magad elé járulni,…….hogy pappá avasd….„ (II.M. 28/1.) Ez nagyon furdalta Mózes oldalát: miért éppen Áron legyen a főpap, miért nem én? Hogyan lehetséges, hogy testvérem lett kiválasztva főpapi szolgálatra?

Rabbi Eliezer ben Elijáhu (1513–1588 Egyiptom) Másze Hásem könyvében találunk magyarázatot és megoldást a kérdésre!

I-ten az ember teremtésekor így szól: (I.M. 1/26): „Teremtsünk embert saját képmásunkra.” Mire vonatkozik a többes szám? I-ten a többes számmal jelezte, hogy az embert csak „félig” teremtette meg. Az embernek kell a tökéletesítést megtennie. A teremtés hatodik napjáról ez olvassuk: „melyet teremtett Isten az alkotásra.” (I.M. 2/3.) Az Örökkévaló nem hozott létre egy befejezett világot, az emberre vár, hogy magatartásával, cselekedeteivel tegye tökéletesebbé!

Tarfon rabbi mondta: „A nap rövid, a feladat nagy, a bér jelentős, a gazda sürget! A munkát nem neked kell befejezned, de nem vonhatod ki magad alóla!” (Ávot 2/15-26)

…és mindez eljutott Mózes tudatába és megbékélt sorsával. Teste és lelke olyan tökéletesen megtisztult, hogy teste a lelkétől és lelke a testétől mit sem különbözött! Ekkor mondta Mózes boldogan, örülve testvére Áron kinevezésének:  „Mily jó és kellemes, ha testvérek együtt vannak.” Majd hozzátette: „ Vigadjatok Istenünk, erősségünk előtt!” (81. Zsolt)