„Misenichnász ádár, márbim böszimchá!”

„Ha beköszönt ádár, gyarapodjunk az örömben!”

Ahogy elkezdődik ádár hónapja pontosan 60 napunk van arra, hogy gyarapodjunk az örömben, vígasságban, szerencsében! De miért írok 60 napot, vetődhet fel bennetek jogosan a kérdés, hiszen a zsidó hónapok 29 vagy 30 naposak! Biztosan tévedek! Nem tévedésből írtam a 60 napot, hanem azért, mert szökőévben vagyunk! Ez pedig azt jelenti, hogy két ádár hónapunk van, név szerint ádár és ádár séni. Bölcseink bármelyik hónapot választhatták volna, vagy egyszerűen beiktathattak volna bárhova még egy hónapot saját, külön névvel, de nem ez történt, hanem ádár hónapot kettőzték meg! De miért? Nem lehetett volna mégiscsak bármelyik másik hónap? De igen, lehetett volna, ám Bölcseink azt mondták, mivel ádár hónap a zsidó nép szerencsés hónapja, ezért ebből a hónapból legyen kettő! Mert mégiscsak jobb örömben és szerencsében gazdagodni, mint bánatban!

Hurrá! Akkor kétszer tartjuk meg az ünnepeket is? A feketeleves helyett itt most egy kissé kiábrándító nem következik! Az ádár hónapra eső ünnepeket, mint Zájin ádár, Eszter böjtje, Purim, Susán Purim a második ádárban, ádár séniben tartjuk.  Tanuljunk róluk!

 

Zájin ádár

Zájin ádár, azaz ádár hónap hetedik napja, Mózes születésének és halálának az emléknapja. Bármennyire is furcsának tűnhet, örömünnepként tartjuk számon e napot. De honnét tudjuk pontosan, hogy mikor született Mózes? A választ tőle magától kapjuk meg! Közvetlenül a halála előtt Mózes azt mondja, hogy: „százhúsz éves vagyok ma”. Ha ezt szó szerint vesszük, akkor úgy kell értenünk, hogy ugyanezen a napon is született.

A Talmud bölcsei, a Tóra szövegéből szintén ezt a dátumot számították ki! Ugyanis a zsidók niszán hónap 10-én keltek át a Jordán-folyón, és érkeztek el az Ígéret Földjére. 30 napig gyászolták vezetőjüket és három napon át készülődtek a bevonulásra, így visszafelé számolva megtudjuk, hogy Mózes, aki napra pontosan 120 évig élt, ádár hó hetedikén adta vissza lelkét Teremtőjének. A halál a Nébó-hegyen érte, Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán és maga az Ö-rökkévaló gondoskodott a temetéséről. Sírjának helyét senki nem ismeri, az Ö-rökkévaló nem akarta, hogy istenségként kezdjék imádni a sírjánál.

Egy másik legenda szerint Hámán, a gonosz perzsa miniszter azért sorsolta ki a zsidók elpusztítására szánt napot éppen ádár hónapjára, mert úgy tudta, ebben a hónapban halt meg Mózes. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy ugyanebben a hónapban is született Mose rábénu, a zsidóság nagy tanítója. A hagyomány szerint az igaz emberek ugyanazon a napon születnek, mint amelyik napon majd távozniuk kell az élők sorából.

 

A napnak nincsenek különleges micvái, vagy imái. Szokás azonban, megemlékezni magáról Mózesről, illetve a Chevra Kadisa, azaz a Szent Egylet megemlékezik az elmúlt egy évben eltávozott hittestvérekről. A naphoz tartozik még, hogy a zsinagógákban közösségi halvacsorát tartanak, melyen gyakori fogás a halkocsonya, illetve a diós hal, de vannak olyan közösségek, ahol halászlevet és rántott halat tálalnak fel. A hal többek között azért kapcsolódik ehhez a naphoz, mert a hal, héberül dág szó betűinek számértéke hét, ahogyan zájin ádár is a hónap hetedik napja. A hónap csillagképe a halak. A hagyomány szerint a különösen jámbor emberek lelkei pedig a halakban születnek újjá. Fontos megemlíteni, hogy a modern kori Izraelben Zájin ádár, az Ismeretlen katona emléknapja is, vagyis az Izraeli Védelmi Erők azon elesett hőseié, akiket soha nem temethettek el. Erre a megemlékezésre a jeruzsálemi Herzl-hegy katonai temetőjében kerül sor minden évben.

 

 

Ádár 13. Eszter böjtje, Táánit Eszter[1]

 

Emlékezésül rendelték el bölcseink, mert Eszter királyné rendelte el a Susánban élő összes zsidónak, hogy „ne egyetek és ne igyatok három napig se nappal, se éjjel”. Eszter a böjtölés révén remélte, hogy népe megmenekül a pusztítás elől. Napkeltétől napnyugtáig tartó, úgynevezett kisböjt. Nem eszünk és nem iszunk.

 

 

Ádár 14. Purim

A perzsa pur szóból származó purim szó jelentése: sorsvetés, sorsjáték, kockajáték. Ugyanis Hámán sorshúzással jelölte ki a zsidók elpusztításának napját. Szökőévben, mint ebben az évben, az első ádár hónapban is van 14-e, ezt a napot Purim kátán-nak, Kis Purimnak nevezzük. Purimkor szabad dolgozni. Mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. Elterjedt szokás Purimkor jelmezbe öltözni, karnevált és egyéb összejöveteleket rendezni. A jelmezviselés és a gyerekek számára rendezett hasonló mulatságok különlegesen népszerű formában hordozzák Purim ünnepének tartalmát.

Következő írásomban részletesebben fogunk tanulni az ünnepről!

 

Ádár 15. Susán Purim

A Susánban, Perzsia fővárosában élő zsidók azonban még egy nappal tovább harcoltak az ellenséggel és nem pihentek meg egészen ádár 15-ig, így 14-e helyett ezen a napon ünnepelték meg Purimot. Bölcseink pedig elrendelték, hogy minden olyan városban, melyet Józsué idejében fal vett körül, ádár 15-én kell a Purimot megünnepelni. Ilyen város például Jeruzsálem is!

 

Jegyzet: 

[1] Az idén ádár 13. helyett (mivel ez sabatra esik) 11-én lesz Eszter böjtje.