„Ezt adja mindaz, aki átesik a számláláson: fél sekelt a szent sekel szerint (egy sekel húsz gera); a sekelnek fele áldozat az Örökkévalónak.” (2Mózes 30: 12-13)
Miért parancsolták az izraelitáknak, hogy fél sékeles érmét adjanak és nem egész sékelt? És miért van szükség erre az adományra a népszámláláskor?
Minden társadalomnak szüksége van bizonyos fokú harmóniára és jóakaratra. A társadalmi kohézió kritikus fontosságú a jólét és a siker eléréséhez. A zsidó nép számára azonban az egység nem csupán eszköz a világi célok eléréséhez. A társadalmi egység sokkal nagyobb érték az öncélnál. Legfőbb törekvésünk, hogy kiérdemeljük az I’stenhez való közelséget, és I’sten jelenléte csak akkor jelenik meg Izraelben, ha békében és harmóniában élnek.
23793402 – reading a torah scroll with the pointer for reading the torah in the hand
Van egy második különbség a zsidó nép és a többi nemzet által keresett egység között. Egy társadalmat kétféleképpen lehet egyesíteni: tettekkel és gondolatokkal. A “tettekben való egység” olyan gyakorlati tettekre utal, amelyekkel az ember segíti a szomszédait vagy hozzájárul a nemzet egészéhez. A “gondolati egység” a polgártársak iránti törődést és a nép iránti szeretetet jelenti.
Minden nemzetnek szüksége van az egység mindkét formájára, csak a gyakorlati együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy egy nemzet megvalósítsa anyagi céljait. A zsidó nép számára azonban a béke I’sten jelenlétének és különleges gondviselésének előfeltétele, és ez a béke elsősorban a szívben való egységtől függ. Így Izrael számára a “gondolati egység” a végső cél, míg a “tettekben való egység” az azt megerősítő és erősítő eszköz.
A sékalim parancsolata
Mi köze van ennek a fél sékelek éves adományozásához? A fél sékel gyűjtése a zsidó nép tettekben és cselekedetekben való egyesítésének eszköze. A pénzt a nép lelki szükségleteinek – a napi templomi áldozatok ellátására -, valamint anyagi szükségleteinek kielégítésére használták – a megmaradt összegeket a város falainak és tornyainak karbantartására fordították.
Amikor más nemzetek összefognak valamilyen közcél érdekében, például hadsereg felállítására vagy adók beszedésére, népszámlálást szerveznek, hogy meghatározzák, hogy kinek mennyivel kell hozzájárulnia a közös erőfeszítéshez. Ez a népszámlálás nem mond ellent az egyesített erőfeszítéseik céljának, hiszen a végső cél az, hogy minden egyes ember javát szolgálja. A zsidó nép számára azonban az összefogás célja a nemzet egészének haszna és felemelése. A népszámlálás negligálja a végső célt, mivel az egyén részét hangsúlyozza. Ezért a Tóra előírja, hogy ne közvetlenül számoljuk meg az embereket, hanem a nemzeti szükségletekre adományozott fél sékel érméket használjuk, ezzel is hangsúlyozva, hogy ez a számlálás a nemzet javát szolgálja.
A Mózes idejében összegyűjtött fél sékeles érmékből készítették az adánimokat, az ezüst foglalatokat, amelyek a sátor alapját képezték. Ez a cselekedet megteremtette a kapcsolatot az egyes emberek I’sten iránti szolgálata és a nemzet szellemi teljesítménye között. Még a jeruzsálemi szellemi központ nélkül is Izrael egysége védi a zsidó népet, mivel minden egyes ember szolgálata hozzájárul a nemzet egészének felemelkedéséhez.
A nemzet irányítása valamilyen nemzet-egyesítő cselekedetet igényel. Ez kezdetben a sátor felépítésére szánt adományokon keresztül valósult meg. Később ez a napi templomi szolgálatra adományozott fél sekeleket jelentette. Napjainkban Ádár hónap újholdját megelőző szombaton a fél sékelre vonatkozó részt felolvassák a Tórából.