A Ki-Sziszo hetiszakasz, az „aranyborjú bűnéről” szól, melyet a nép 40 nappal a Tóraadás után követett el. A zsidó nép azzal, hogy aranyborjút készítettek a „Ne készíts magadnak faragott képet” és „ Ne borúlj le előttük!” (II.M.20/3-5) parancsot szegték meg. Azzal, hogy bálványt készítettek, megtagadták az Egy „szabadító Istenüket” miután előbb kijelentették, hogy feltétel nélkül kész megtenni parancsolatjait.
A világ teremtését követően Isten az első emberpárt, Ádámot és Évát a halhatatlanság szintjére emelte. Csak egy parancsnak kellett eleget tenniük: „ …a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon amelyen belőle eszel, meg fogsz halni.” ( I.M. 2/17.) Miután ette a fa gyümölcséből, Ádám és Éva halandóvá váltak! Az egyiptomi szabadulás után Isten a zsidókat szintén halhatatlanná tette. Az aranyborjú vétke után Isten visszataszította őket a halandóság szintjére! Ez volt büntetésük az egyistenhitet meghatározó két parancs megszegéséért! (Smot rábá 32.)
Bölcseink közül többen „szerencsen mosdatásba” kezdve mentséget kerestek a bűnre! Avráhám Ibn-Ezra (1092-1167) filozófus, kommentátor szerint: Áron valóban elkészítette az aranyborjút, de azzal, hogy „„..holnap ünnep lesz az Örökkévalónak” (II.M. 32/5.) oltárt épített, hogy másnap áldozatot mutasson be, igazolva a nép hűségét az Örökkévalónak.
Nachmanides (Móse Ben Nachman 1194-1270) Talmud kommentátor, filozófus „Az aranyborjú bűne” (32/1) művében írja: „A nép zavarodottságában aranyborjút kért Árontól, de tulajdonképpen Mózese helyett, akit elveszettnek hittek, kerestek valakit aki utat mutasson országuk felé vezető úton. Amikor látták Mózest visszatérni kezében a kőtáblákkal, tűzbe vetették az aranyborjút, hamvait víz színére szórták.”
Rabbi Simon bár Jocháj misztikus műve Ragyogás Könyve szerint a bálványt követelők, egyiptomi varázslók voltak, akik abból a meggondolásból csatlakoztak a zsidó néphez, hogy eltérítsék őket a Tóra parancsai elől. Isten figyelmeztette Mózest és utasította, hogy ne fogadja be a „gyülevészeket”. Mózes azonban szólt: „Világ Ura! Hadd jöjjenek, hogy minden nap tapasztalhassák Nagyságodat, erős Jobbodat és kinyújtót Karodat , hogy megtanulják, nincs más, csak TE, az Örökkévaló Isten….ezért befogadom őket!”
Makkabeusok könyvéhez írt apokrif kommentárok párhuzamot találtak az „Aranyborjú bűne” és a második jeruzsálemi Szentély „Nagy Heródes” által i.e.19 és 11 között végrehajtott felújítása és bővítése között. A Történet megértéséhez tudni kell, hogy Heródes vér szerint nem volt zsidó. Anyja Kufra nabateus, apja Antipatrosz edomita volt. Antipartosz Julius Caesartól kapott római polgárjogot, később kinevezte Júdea helytartójának majd királlyá avatta. Heródes tőle örökölte királyságát! Mariamnét, a zsidó, hercegnőt vette feleségül, hogy az rangjával megerősítse királyi rangját. A zsidók nem tartották zsidónak, bár lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket. Nagyszabású építkezéseivel akarta megnyerni a zsidó népet: Felújította, kibővítette a jeruzsálemi Szentélyt, felépítette Caesarea kikötőt.
„….aki nem látta Heródes épületét, az életében nem látott még ilyen nagy és szép épületet. Heródes megölette az építkezést ellenző rabbikat. Bává ben Butá-t megvakíttatta, de életben hagyta, hogy tanácsadója legyen. Egy nap Heródes hangját elváltoztatva, leült Bává ben Butá-t rabbi elé. Felszólította, hogy átkozza meg Heródes királyt. A rabbi a következő válaszolta: „még gondolatban se átkozz királyt” (Koh. 10:20). De hát nem is király ő – folytatta Heródes elváltoztatott hangon – Tórai előírás szerint nem is lehetne király! A rabbi csendesen ezt válaszolta: „ne átkozd néped vezetőjét” (II.M. 22/27). Heródes erre meghökkent: „ha tudtam volna, hogy a rabbik ilyen körültekintők, nem ölettem volna meg őket”. Bává ben Butá erre azt mondta: “mivel kioltottad a világ fényét (a rabbik meggyilkolásával), menj és vegyél részt a világ fényének növelésében a Szentély munkálatai által!” (Talmud Bává Bátrá 3b-4a)
Heródes végül megépítette Masszáda erődöt is, hogy legyen hova menekülnie, ha a nép fellázad ellene.