Egy nagyon kedves barátommal beszélgetve, rákérdezett miről fogok írni ezen a héten. Habozás nélkül vágtam rá, hogy természetesen Purimról, mint a négy m betűs micva ünnepéről. „M”, mint slachmónesz? – kérdezte, és jót nevettünk a viccén! Tudod mit? Ez lesz a címe! Ha már a vidámságról és a nevetésről (is) szól ádár hava, akkor nevessünk minél többet! Akár egy mondaton is!
Nagyon könnyű dolgunk van ugyanis, ha az ünnepre vonatkozó micvákat kell felsorolnunk, mivel mind a négy micvá m betűvel kezdődik! Nézzük csak!
- Megilá (Eszter könyve)
- Misté (lakoma)
- Misloách mánot (ajándékküldés –slachmónesz)
- Mátánot lá’evjonim (adakozás a szegényeknek, rászorulóknak)
Megilá
Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk Eszter-tekercsének, közismertebb nevén a Megilát Eszternek felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a reggeli ima alkalmával újból felolvassuk a Megilát.
A történet Ahasvéros király idejében az i.e. 470-es években „játszódik”. Ahasvéros Indiától Egyiptomig uralkodott 127 tartomány felett. Uralkodásának harmadik évében, lakomát rendezett a palotájában, Susán városában. Ezen birodalma vezető emberei vettek részt, később pedig a nép apraja-nagyja is meghívást kapott. Megparancsolta, hogy felesége, Vásti királyi koronával felékesítve jelenjen meg a vendégek előtt és mutassa meg nekik szépségét. Vásti nem volt hajlandó teljesíteni a király óhaját, ezért Ahasvéros megfosztotta királynői méltóságától és elbocsátotta. Ezután a birodalom hajadonjai közül kezdtek új királynét keresni. Ebből a célból Susánba vitték a tartományokból a legszebb hajadon lányokat. Így került oda Eszter is. Eszter gyámja, nagybátyja Mordecháj volt, aki megtiltotta Eszternek, hogy a királyi udvarban felfedje zsidó származását. Ahasvéros annyira megkedvelte Esztert, hogy ő lett az új királyné. Időközben Mordecháj tudomására jutott egy Ahasvéros ellen szőtt összeesküvés. Mordecháj Eszter révén tudatta ezt az uralkodóval, ezzel megmentve a király életét. Érdemeit a király jelenlétében feljegyezték a történetek könyvébe.
Ahasvéros kitüntette egyik vezető emberét, Hámánt és megparancsolta, hogy mindenki hajtson térdet és boruljon le előtte. Mordecháj ezt nem tette meg, mivel a zsidók szerint egyedül az Ö-rökkévalónak jár ki a tiszteletnek eme megnyilvánulása. Hámán haragra gyúlt magatartása miatt, s amikor megtudta, hogy zsidó származású, bosszúból a zsidó nép kiirtására tört az egész birodalomban. Hámán kijárta a királynál, hogy adjanak ki rendeletet, amelynek értelmében egy kiválasztott napon az egész birodalomban ki kell irtani a zsidókat. A napot sorsvetés (pur) útján határozta meg. A sors a tizenkettedik hónap, azaz Ádár hónap tizenharmadik napjára esett. A rendeletet törvényként hirdették ki minden tartomány lakossága előtt. Amikor Mordecháj megtudta a megdöbbentő hírt, értesítette Eszter királynét és a segítségét kérte a zsidók megmentésében. Eszter a kezdeti habozás után közbenjárt a királynál. Ahasvéros elé járult és lakomára hívta a királyt Hámánnal együtt. Hámán ezalatt sikere tudatában bitófát állíttatott, hogy a térdhajtást megtagadó Mordechájt ott végezzék ki.
Egy éjszaka a király nem tudott aludni, ezért felolvastatott a nevezetes történetek könyvéből. Éppen azt a feljegyzést találták meg, amely arról szólt, hogyan mentette meg Mordecháj az összeesküvés leleplezésével az uralkodó életét. Amikor Ahasvéros megtudta, hogy Mordecháj semmilyen jutalomban nem részesült, elhatározta, hogy kárpótolja őt.
Hámán éppen az udvarban tartózkodott, így a király tőle kért tanácsot és ő, mivel saját jutalmazására gondolt, nyilvános tiszteletadást javasolt. Csalódottan vette tudomásul, hogy neki kell a gyűlölt Mordechájt a kitüntetésben részesíteni. Ezután Hámán és Ahasvéros elment Eszter királyné lakomájára, ahol Eszter feltárta a király előtt zsidó származását, és népe megmentéséért, valamint saját életéért könyörgött. A király kérdésére azt is elmondta, hogy üldözőjük Hámán. Ennek hallatára Hámán esdekelve Eszter lábaihoz vetette magát, de ezt Ahasvéros erőszakoskodásnak minősítette. A király Hámánt a Mordechájnak felállított bitófán végeztette ki. Mordecháj megkapta a király Hámántól visszavett pecsétgyűrűjét és azzal együtt a teljhatalmat. Eszter ismét az uralkodó elé járult és a zsidók ellen hozott rendelet visszavonását kérte. Mivel a királyi rendeletet nem lehetett hatályon kívül helyezni, ezért Mordecháj rendeletet adott ki a király nevében, hogy Ádár hónap tizenharmadikán a zsidók védekezhessenek és ellenségeiket megölhessék. Ádár hónap tizenharmadikán a zsidók az egész birodalomban megölték azokat, akik az életükre törtek. Királyi engedéllyel pedig Susánban még az azt követő napon is. Ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját Mordecháj és Eszter rendelkezése alapján minden évben meg kell ünnepelni.
Eszter könyvét olvasva észrevehetjük, hogy nincsenek benne látványos csodák és természetfeletti jelenségek, nem zúdul tíz csapás és nem válik ketté a tenger. Hámánt nem az égből jövő tűz emészti el, hanem a saját maga készítette bitófára kötik fel, amikor fordul a kocka. Eszter könyvének történéseiben a csoda a háttérben húzódik meg, és természetes módon jut kifejezésre. Talán ez az oka annak, hogy az egész Megilában az Ö-rökkévaló neve nincs megemlítve. A felolvasás alatt, amikor meghalljuk Hámán nevét, nagy zajt csapunk. Ezt megtehetjük a rásánnal, azaz kereplővel, dobbal, trombitával, hangos szóval, de akár lábdobogással is!
Misté
Purim megünneplésének parancsolata. Enni, inni, vigadni! Purim napján ünnepi vacsorát kell tartani. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. Ád lo jádá, azaz “addig és annyit kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között” – mondják a bölcsek. (Megilá7b)
Misloách mánot
Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre való emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Mindenkinek legalább kétféle elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. Ezt a csomagot misloách mánotnak, közismertebb vagy elterjedtebb nevén slachmónesznek hívjuk. Ezeket az ajándékokat a gyerekekkel szokták elküldeni.
Mátánot lá’evjonim
Mindenki adjon adományt legalább két szűkölködőnek. Még a szegény is, aki esetleg maga is rászorul az adományra, ha keveset is, de még neki is kell adnia. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve!
Jövő héten a konyhában nézünk szét és slachmóneszt is állítunk össze!