Tisztelt Rabbi, a kérdésem az lenne, ha micva/ parancs Purimkor berúgni, akkor miért nem csináljuk máskor is? Köszönöm a választ.
A Rabbi válaszol:
Köszönöm az igencsak jó kérdést. Kezdjük ott, hogy Mordeháj és Eszter idejében a zsidók, célpontokból győztesekké váltak. Csodálatos 180 fokos fordulat történt a zsidósággal. Innen tanuljuk, hogy bár nehéz Istent meglátni ha a dolgok nagyon rossznak tűnnek, de még a legnehezebb helyzetben is jónak kell maradni, mert minden mögött ott áll egy jótékony Isten, aki a javunkra fordítja az eseményeket.
De mi köze ennek az egésznek az iváshoz, tehetjük fel a jogos kérdést?
Amikor pl bort iszunk, azzal meglazítjuk a fizikai érzékszerveinkre való támaszkodásunkat – és lelkünk szabadabban érezheti az univerzum egységét.
Vagyis Purimkor megengedett az, hogy ne intelligens módon vitatkozzunk arról, hogy Isten kinyilatkoztatásának melyik aspektusa a nagyobb, hanem lazán tekintsünk a Purimi történet szereplőire, mert valójában, ahogy az éjszaka folyamán összekeverjük, az “Áldott Mordeháj” és az “Átkozott Hámán” nevét úgy érthetjük meg, hogy mi is a felettünk álló üzenete. (Talmud Megillah 7a).
Purimkor jelmezeket viselünk, vicces dolgokat csinálunk, kigúnyoljuk magunkat és sokat mosolygunk aggodalmainkon. Megtámadjuk gyengítő szorongásunk forrását és nevetünk azon, hogy ez valójában milyen butaság!
És, hogy miért nem iszunk állandóan? Mert a micvák/ parancsolatok végrehajtásához tiszta elme szükséges. Isten szolgálata a mindennapi tudatos döntéseink következménye.
Itt fontos megjegyezni, hogy Purimkor sem szabad annyira részegnek lenni, hogy hanyagokká váljunk a micvák végzése során, mivel nem szabad imádkozni, ha valaki “alkalmatlan a király elé állni”.
A Rabbi.