Lassan végére érünk a takarításnak, lakásunk, házunk, egyszóval az otthonunk napról napra tisztább, egyre inkább ragyog. Konyhánk első ránézésre megkapná a HACCP minősítést! Bár a mindennapi feladatainknak az átpakolt konyhaszekrények, lezárásra előkészített fiókok és az üres polcok között is eleget kell tennünk. Pilláinkat rebegtetve, hálával teli tekintettel nézünk rájuk, hogy eszünkbe juttatják, sőt, egyszerűen nem engedik elfelednünk, rengeteg feladat vár még ránk!

A reggeli kávé mellett eltűnődve, veszélyelemzővé avanzsálunk, és legalább három kritikus ellenőrzőpont felállítását tervezzük azon az öt méteren, mely a bejárattól a konyháig vezet! Lássuk be, nem kell megőrülnünk azért, hogy mindent tökéletessé tegyünk! Ez roppant időigényes, és rengeteg stresszt okoz! Összpontosítsunk arra, hogy mit kell tennünk, és hagyjuk, hogy mindenki segítsen. Hagyjuk… most bizonyára többen legyintenek egy gyenge félmosoly kíséretében. Nem, most nem legyintünk, nem hagyjuk! Hanem megkérjük szemünk fényeit, hogy segítsenek! Az „és beszéld el fiadnak” micvája nem csak Pészách történetének átadása és megismertetése minden nemzedékkel, hanem a gyakorlati felkészülés ideje is! Emlékezzünk a múltra, hogy becsülni tudjuk a szabadság szépségét és átérezni a vele járó felelősséget. Tanítsuk meg gyermekeinknek azt is, hogy a pészáchi nagytakarítás nem csak a mi feladatunk, hanem mindannyiunké! Drága gyermekeinknek, adjunk konkrét feladatokat!

Ne arra kérjük, hogy „Menj a szobádba és takaríts ki!”, mert a takarítás, mint fogalom elég tág értelmezésben él az ő fejükben! Amibe a zenehallgatás, természetesen fülhallgatóval, vagy egy szint teljesítése a kedvenc játékban szerintük ugyanúgy belefér, mint akár a tiszta ruha bepakolása a szekrénybe vagy a porszívózás! Ha konkrét utasításokat adunk, amelyek könnyen elvégezhetők, gyermekeink kevésbé érzik magukat leterhelve az adott feladattól. Legyen világos, hogy mit várunk el tőlük, és mindenképpen dicsérjük meg őket, amikor minden feladatot elvégeznek! Tökéletesen végzik el a munkát? Valószínűleg nem, de ezzel is felelősségre tanítjuk őket, ez pedig erősíti az önbizalmukat, amikor rájönnek arra, hogy ők is segítettek egy nagyon fontos micvá teljesítésében.

Tehát a legjobb tudásunk szerint tegyünk meg mindent az előkészületek során, de ne váljunk a széderre idegronccsá! A dolgoknak, helyesnek és nem feltétlenül tökéleteseknek kell lenniük! Az utolsó és talán legfontosabb tipp: Soha ne essünk pánikba! A tökéletes ellensége a késznek!

 

Most pedig beszéljünk a Pészách előtti szokásokról!

 

Sábát Hágádol

 A Pészách előtti szombatnak külön elnevezése van, ez a nagy szombat, Sábát Hágádol. A kivonulás napja niszán tizenötödike, az ezt megelőző szombat az idén niszán 12. Tehát az első Sábát hágádolt még Egyiptomban ünnepelte meg a nép. Amikor az Ö-rökkévaló megparancsolta nekik, hogy minden család vegyen magának egy bárányt. Viszont ez a parancs csupán arra az egy szombatra vonatkozott. Ezen a napon az Örökkévaló csodát tett Izrael népével Egyiptomban. A bárány az egyiptomiak szent állata, s minden zsidó családnak a kivonulás előtt egy bárányt kellett bemutatnia áldozatul. Az egyiptomiak mérhetetlen haragra gerjedtek, amiért a szent állataikat a zsidók fel akarták áldozni, de nem jött ki hang a torkukon, hiába próbálkoztak vele, egyetlen szót sem tudtak kiejteni tiltakozásul.

Sábát Hágádol legismertebb szokása, hogy a közösség rabbija vagy szellemi vezetője az egész közösséghez szól ezen a napon. A dróse témája általában a pészách ünnepére való felkészülés, az ünnep szabályai és törvényei. A beszéd hosszúsága miatt is nevezik nagy szombatnak, mert ez bizony jócskán belenyúlik a délutánba. És a különleges haftara (Maleachi 3. 4-24.) befejező része miatt is, amelyben ez áll:

„Íme én elküldöm nektek Éliját, a prófétát, mielőtt eljön az Örökkévaló napja, a nagy és a félelmetes.”

Egy érdekes régi szokás szerint a sábát hágádolt megelőző napon kis kenyereket sütöttek a maceszsütésre félretett liszt maradékából, és azt szétosztották a szegények között. Úgy nevezték ezt, hogy a szegények bárchesze. Mindenki a saját lehetőségeihez mérten sütötte a kalácsokat, a gazdagabbak többet, a kevésbé tehetősek kevesebbet.

 

Majdnem minden, amit tudni akarsz a maceszről…

A hagyományt szigorúan őrző helyeken az ünnep előtti héten kezdik megőrölni a már aratáskor félre rakott búzát, amelyet addig száraz helyen, gondosan őriztek. Majd a szigorú, de pontosan előírt tisztasági követelmények mellett elkezdik a mácá, macesz, pászka, laska sütését. A macesz csak vizet és lisztet tartalmazhat! Nagyon fontos, hogy a macesz sütését, a liszt és víz érintkezésétől számított 18 percen belül kell megkezdeni, nehogy meghámecosodjon, azaz mintegy spontán erjedésnek induljon, ezáltal pedig kovászossá váljon! Ugyanis a már említett 18 percen belül olyan erjedési folyamatok indulhatnak el a tésztában, amelyek miatt az már chámécnak számít.

Sokan azt gondolhatják, hogy rendben van, összekeverem a lisztet és a vizet, gyorsan átgyúrom, kinyújtom, megszurkálom, és már sütöm is. Ez eddig rendben is van! De ne feledjük, hogy minden olyan eszközt és felületet is tisztítanunk kell, amivel a tésztánk érintkezik! Vállalkozó kedvű szülőtársak mindenképpen próbálják ki a gyerekekkel a maceszsütést!

Viszont, hogy kicsi konyhám a béke és csend szigete legyen és maradjon, én rendelem a maceszt! Őszintén bevallva soha nem voltam oly bátor, hogy otthon kipróbáljam a maceszsütést. Főleg miután megnéztem ezt a kisfilmet. Tiszta szívből mondom, hogy Kol Hákávod mindenkinek, aki otthon kipróbálja a sütést!

 

 

Bedikát háméc

Pészách két fontos szabálya, hogy nem fogyaszthatunk kovászos ételt és még a birtokunkban sem lehet semmilyen hámecosodásra alkalmas dolog. Ezért szokás azokat eladni, hogy ne kelljen megsemmisíteni. Csupán csak emlékeztetőül: hámecnek, azaz kovászosnak nevezünk minden olyan anyagot, mely az öt fő gabonából, tehát búzából, árpából, rozsból, tönkölyből és zabból készült vagy készül, és vízzel érintkezett vagy érintkezhetett. Az áskenázi zsidóság, tilalmasnak tekinti még pészách napjaiban a rizst, a babot és általában a hüvelyes növényeket, valamint az ezekből készült liszteket, ezeket kitnijotnak nevezzük.

A lakás vagy a ház kitakarításának végére az ünnep bejövetele előtti estig, niszán tizenharmadikáig a végére kell érnünk!  Ugyanis a hámec keresése, felkutatása, a bedikát hámec már a gondosan kitakarított lakásban, gyertyával a kézben történik, hagyományosan csak viaszgyertyával lehet jól bevilágítani a polcok hasadékaiba és a szoba homályos sarkaiba. Szokás előzőleg 10 kenyérmorzsát elrejteni, akkor azt tollseprűvel egy fakanálra ráseperjük, és egy fehér szövetbe bekötözzük. Majd másnap elégetjük a szabadban a többi megsemmisítésre szánt dologgal együtt. E tevékenység célja, hogy egyértelművé tegyük, hámecmentes immár minden, nincs a tulajdonunkban semmilyen chámecosodásra, erjedésre hajlamos dolog.

A Tízparancsolat egyike, hogy „Ne vedd a szádra az Ö-rökkévaló nevét hiába.”

Ha valaki áldást mond az abban foglalt istennévvel együtt, szükségtelenül, hiábavalóan, vétket követ el az Ö-rökkévaló nevének hiábavaló kiejtésével. Feltehető, hogy a szépen kitakarított lakásban már nem található egyetlen morzsányi kovászos étel sem, így a háméckutatásra elmondandó áldás hiábavaló lenne. Így az elszórt morzsákra már lehet áldást mondani, és az Ö-rökkévaló nevét sem ejtik ki hiába. Másnap kora délelőtt, niszán tizennegyedikén az összegyűjtött hámecot a szabadban elégetjük, megsemmisítjük, és nyilatkozunk, hogy nincs a birtokunkban semmilyen hámec!

A hámec eladásához készül egy szabályos adásvételi szerződés, ezen okirat tanúsítja, hogy egy nem zsidónak, előleg ellenében eladtunk minden hámecos terméket, ami a birtokunkban volt. Az adásvételi szerződésben rendszerint kikötésre kerül, hogy amennyiben a vevő a teljes vételárat nyolc nap elmúltával nem egyenlíti ki, akkor az ügylet semmisé válik és minden marad az eladó tulajdonában.

 

Az elsőszülöttek böjtje

A Pészáchot megelőző napon, tehát erev peszách napján, az elsőszülöttek böjtöt tartanak, idén ez április 22-re, hétfőre esik. Ez a böjt az Ö-rökkévaló iránti hála kifejezését szolgálja. Hálát adnak azért, hogy a tizedik csapásnál a halál angyala elkerülte a zsidók házait, melyek meg voltak jelölve az áldozati bárány vérével és így ők megmenekültek. A böjtöt esküvő, körülmetélés vagy egy talmudi traktátus befejezése alkalmából rendezett vallási lakomán, úgynevezett szöudán meg lehet törni. Ezért úgy szokták időzíteni a szijumot, a talmudi traktátus tanulásának befejezését, hogy a tanulással ki tudják váltani a böjtöt, és a szöudán, már az elsőszülöttek is részt tudjanak venni! Ha a Pészách előtti nap szombatra esik, akkor az elsőszülötteknek az előtte való pénteken kell böjtölniük.

 

 

Cödáká              

Különleges micvá a szegények pészáchi szükségleteiről gondoskodni. A maceszpénztár, máot chitim vagy kimchá d’Piszchá, régi hagyomány a zsidó közösségekben. Minden közösségben szokás pészáchi vagy maceszalapot létesíteni a helyi és a távolabbi zsidók megsegítésére. Egyetlen zsidó sem ülhet a széderhez, míg erejéhez képest nem járult hozzá a rászorulók széderéhez.

 

„Pszichológus”

Minden nőnek nyugodtan, kipihenten és vidáman kell a széderre mennie! Ezért ne feledjünk el bejelentkezni a fodrászunkhoz hajat vágatni, esetleg kozmetikushoz és egy pedikűr-manikűr is ránk férhet! Elsősorban azért mert megérdemeljük, másodsorban pedig az ómerszámlálás alatt ezt nem tehetjük majd meg!