Még sokan Pészah a kovásztalan kenyér ünnepének hangulatában vannak, de heti Tóra olvasmányuk Áháré Mot, figyelmüket Jom Kipurra-engesztelés napjára irányítja. Ebben hetiszakaszban az engesztelés napjának, templomi Istentiszteletének számos egyedi ritusának leírását találjuk , ahogyan azt évezredekkel ezelőtt végezték, és bár mi már nem követjük ezt a rítust, még mindig sok mindent tanulhatunk belőle.
Az egyik különlegessége a chátát bűnáldozatokkal kapcsolatos. Minden más ünnepnapon egyetlen bűn áldozatot vittek csak és az egy kecske volt. Jom Kipurkor azonban két bűnért való áldozatot is hoztak: egy ökröt és egy kecskét.
Mi jellemzi ezt a két állatot, az ökröt és a kecskét?
Az ökör a nagy erő szimbóluma. Ennek az állatnak az erejét hagyományosan a föld művelésére, áruszállításra és építkezésen hasznosították és így az emberi környezetre gyakorolt hatása pozitív volt.
A kecske szintén az erő szimbóluma – de a rombolásé is. Ez az állat a növények gyökereit is felfalja. A túllegeltetése a föld eróziójához és a legelők pusztulásához vezet. Más szóval, mind az építő, mind a romboló erővel vissza lehet élni és túlzásba lehet esni. Érthető, ha a napi vétekáldozat a kecske volt, amely a romboló erőnknek a szimbóluma. Jom Kipurkor, amikor önvizsgálatot tartunk, akkor azokra a cselekedeteinkre is gondolunk, amikkel jót akartunk tenni, és végül kárt okoztak.
Már nem veszünk részt az áldozati rítusokban, de még mindig elkövetjük a hibákat. Zsidónak lenni annyit is jelent, hogy egész évben figyelnünk kell, hogyan javíthatjuk ki a ballépéseinket, és az okozott károkat hogyan kárpótolhatjuk.
A leggyakrabban akkor van szükségünk vezeklésre, amikor véletlenül okozunk kárt. Emiatt a szokásos chatat-áldozat a kecske, a rombolás és a pusztítás szimbóluma.
Jom Kipurkor felmentést kérünk a hatalommal való visszaélés minden formájáért. Ezért egy második chátat áldozunk az ökröt, amely klasszikusan munka állat. Ezzel a felajánlással sajnálatunkat fejezzük ki, ha építőnek szánt cselekedeteink helytelenek vagyis károsak voltak.
