Pészách második estéjén, az istentisztelet vége felé így szól a rabbi vagy az előimádkozó: „Ma van az ómer első napja!” Eleget téve a tórai parancsnak hét hetet számolunk. Ezt az időszakot szfirát háómernek (szfire), ómerszámlálásnak nevezzük.

Erre az időszakra a gyász szabályai vonatkoznak, mivel Rabbi Akiva tanítványai között járvány pusztított, az áldozatok száma elérte a huszonnégyezret! Hatalmas veszteség! Pár példa a teljesség igénye nélkül! Nem tartanak esküvőket, zenés, táncos összejöveteleket, nem vágatnak hajat, a férfiak nem borotválkoznak, a hölgyek nem sminkelnek. A szfire harmincharmadik napja különleges nap! Lág báómer napja, azaz a harmincharmadik nap. Mint tudjuk, minden héber betűnek számértéke van, esetünkben a lámed betűnek 30, míg a gimelnek 3, összeadva 33, így kapjuk meg a nap nevét. Ekkor felfüggesztődnek a gyászszokások, és némi ünnepi jelleg is társul a naphoz, így mondhatjuk, hogy örömnappá minősül. Méghozzá azért, mert ezen a napon megszűnt a tanítványok között pusztító járvány, ezért is nevezik a napot a diákok, tanulók ünnepének, akik e napon a természetbe szerveznek kirándulásokat, ott pedig számháborúznak és nyilakkal lőnek. Újból tartanak esküvőket, táncos, zenés összejöveteleket. Hajat vágatnak és a férfiak megborotválkoznak, a hölgyek újra sminkelhetik magukat.

Egy másik hagyomány szerint e napon halt meg rabbi Simon bár Jocháj, aki halála előtt felfedte a Kábálá titkait, valamint az ő nevéhez fűződik a Zohár, a Ragyogás könyvének megírása. Ugyanakkor meghagyta, hogy halálát ne gyász, hanem öröm kövesse. Rabbi Simon bár Jocháj egy Cfát közeli településen, Meronban van eltemetve. Sírja zarándokhely, melyet lág báómerkor látogatnak meg a legtöbben. A hagyomány szerint a rabbi és fia egy barlangban rejtőzködtek. A barlang előtt pedig egy szentjánoskenyérfa nőtt, amelynek termését fogyasztották. A termés neve karob (héberül charuv).

A karobot napjainkban újra felfedezték a reformkonyhát követők. A karob port a termés magjának őrlésével állítják elő, az emberi szervezet számára értékes ásványi anyagokban, élelmi rostokban és vitaminokban gazdag. Kakaó helyettesítésére is használják.

 

Szokás, hogy a harmadik évüket betöltött fiúknak ünnepélyes keretek között ezen a napon vágják le először a haját, a szertartást chálákának nevezzük.

A nyilazás is Simon bár Jochájhoz kötődik, mert a hagyomány szerint az ő életében nem volt látható szivárvány az égen, (a szivárvány és az íj a héber nyelvben egyazon szó, keset) mert az ő érdemei megvédték a világot az özönvíztől.

A Tóra írja:

„Szövetséget kötök tehát veletek, hogy ne irtassék ki többé minden élő test vízözön által, és hogy ne legyen többé vízözön, amely elpusztítja a földet. És szólott az Ö-rökkévaló: ez a Szövetség jele, amelyet megállapítok köztem és köztetek és minden veletek lévő élőlény között örök időkre. Ívemet (szivárvány, íj) helyezem a felhőkre, hogy szövetség jeléül szolgáljon köztem és a föld között.” (1Mózes9,11-13)

Szokás ezen a napon tábortüzeket, máglyákat rakni és örömteli dalokat énekelve körbetáncolni azokat. Legelterjedtebb magyarázata e szokásnak az, hogy jahrzeitkor, illetve Jom Kippur estéjén, (a gyertyák meggyújtása előtt) szintén szokás gyertyát gyújtani halottainkért, ezeket a gyertyákat nér nesámának lélekgyertyának hívjuk.

Az ember lelke az I-sten gyertyája.

A nesámá, a lélek az embernek a fényes, világító része, ezt szimbolizálja a gyertya. De az olyan ember lelkét, aki képes volt felfedni a rejtett világ ragyogását, és képes volt ezt a nagy fényt a világ felé is sugározni, nem elég egy gyertyával jelezni, ezért egész nagy tüzet raknak az emlékére.