Rossz dolog, ha az ember csak megszokásból él. Mechanikus robotként élni ellentmond a lelki növekedésnek. Tudnunk kell, miért vagyunk zsidók, és miért hisszük azt, amit hiszünk. Időről időre érdemes időt és energiát fordítanunk arra, hogy megértsük és megszilárdítsuk a Tórába és a judaizmusba vetett hitünket. A Parasat Behár ilyen lehetőséget biztosít számunkra.

 

A Behár tórai rész így kezdődik:

 

„I-ten szólt Mózeshez a Szináj-hegyen, mondván…” (3M25/1).

 

Ezután a Smitá törvényeit írja le, azaz a földek parlagon hagyását a szombatév alatt. Rási felteszi a nyilvánvaló kérdést: Általában I-ten egy törvénysorozatot azzal a kijelentéssel vezet be, hogy Mózeshez beszélt, anélkül, hogy megemlítené a helyszínt. Itt miért mondja a vers, hogy I-ten a Szináj-hegyen mondta ezeket a szavakat Mózesnek? Egyébként is, nem a Szináj-hegyen mondták ki az összes törvényt?

 

Rási azt válaszolja, hogy ez az egyedülálló írásmód arra tanít bennünket, hogy ahogyan a szombatév összes törvényét a Szinájnál mondták ki, ugyanúgy a Tóra összes törvényét is, minden részletében, a Szinájnál mondták ki. De a kérdés továbbra is fennáll, csak átfogalmazva: Miért választották a Smitá törvényeit, hogy ezt a koncepciót tanítsák? I-ten nem használhatta volna bármelyik micváját ennek a tanításnak az átadására?

 

A válasz elvezet bennünket egy igen lényeges vitához, hogy miért kell hinnünk abban, hogy I-ten írta a Tórát, és adta át nekünk a Szináj-hegyen. A Smitá törvényei messzemenően bizonyítják, hogy egy ember nem találhatta ki a judaizmust, és nem írhatta volna meg a Tórát.  A Smitá törvényei irracionálisnak tűnnek, és isteni eredetre utalnak. Írna-e emberi lény olyan törvényeket, amelyeket lehetetlennek tűnik elfogadni és betartani? A Smitá törvényei azt parancsolják a zsidó népnek, hogy minden hetedik évben tartózkodjon minden mezőgazdasági munkától (lásd 3M25/1-24). Minden ötvenedik évben van egy további év, a Jovel, azaz jubileumi év, amikor szintén nem foglalkozhatnak a föld megmunkálásával. Ez azt jelenti, hogy mind a 49., mind az 50. évben tilos mindenféle földművelés.

 

Miért írna egy ember ilyen nevetséges törvényt? Ez olyan, mintha azt parancsolná az embereknek, hogy minden hetedik évben haljanak éhen.

 

A Tóra szerzője mégis tovább megy. A népet zavarja és aggasztja, amikor meghallja ezeket a törvényeket. Azt fogják kérdezni: „Hogyan fogjuk túlélni a hetedik évet?” (lásd 25/20). A szerző következésképpen garanciát vállal. Azt ígéri, hogy minden hatodik évben különleges áldást kapnak, dupla termést (25/21), ami elegendő lesz a hatodik és a hetedik évre is. Tudna-e egy ember ilyen dolgot garantálni? A legelső alkalommal, amikor a hatodik év úgy jön el, hogy nem hoz dupla termést, az emberek rájönnek, hogy ez hazugság volt! Látni fogják, hogy nem I-ten írta a Tórát, hanem egy emberi lény találta ki. Ha egy emberi lény találta ki a Tórát, miért találna ki egy olyan törvényt, amely az általa kitalált vallás tönkretételét kockáztatja? Van-e ilyen törvény bármely más vallásban, amely kiteszi magát a hazugságnak és az abszurditásnak? Csak I-ten alkothatta a Smitá törvényeit.

 

Van egy másik törvény is, amely hasonlóképpen bizonyítja, hogy csak I-ten írhatta a Tórát, és nem egy emberi lény. Évente háromszor minden felnőtt zsidó férfi kötelessége elutazni Jeruzsálembe, hogy felkeresse a Szentélyt. Ez a törvény a „Sálos Regalim”-hoz kötődik, azaz a „Három Zarándokünnep”-hez. Ez egy nagyon ijesztő jelenséget teremt. A moábiták Izrael határánál várták, hogy kiirtsák a zsidó nemzetet. Az ammoniták, filiszteusok, amalekiták szintén várták az alkalmat, hogy betörhessenek a Szentföldre. Hogyan lehet racionálisan megparancsolni minden embernek, hogy egyszerre hagyják el otthonaikat, kitéve városaikat annak a lehetőségnek, hogy ellenségeik teljesen és végleg elpusztítsák őket?

A Tóra szerzője azt mondja, hogy az embereknek nem kell aggódniuk. Garantálja, hogy amíg Jeruzsálemben vannak, semmi sem fog történni az otthonaikkal, a termésükkel, az állataikkal és az összes vagyonukkal (2M34/24). Melyik emberi lény tud ilyen garanciát vállalni? Miután az ellenségek csakugyan támadásba lendülnének az első alkalommal, a törvénynek és valószínűleg az egész vallásnak vége. Miért alkotna bárki emberi szerző olyan törvényt, amely a zsidókat az ellenségeik kezére adja?

De ha I-ten írta, akkor van értelme. Ő képes garanciát adni arra, hogy az ellenségek nem jönnek el pusztítani.

El tudja-e hinni egy értelmes ember az eszét használva, hogy egy emberi lény írta a szombatév és a „Három Zarándokünnep” törvényeit? Csak akkor érthetők meg e törvények, ha I-ten írta őket.

A hagyománytisztelő zsidók közel 3000 éve azt állítják, hogy I-ten a Szináj-hegyen jelentette ki magát, és adta át a zsidóknak a Tórát. Egy őszinte vizsgálat számos olyan tényezőt hoz felszínre, amely e hagyományos hit egyértelmű hihetőségére utal. Jelen írásban bemutatott törvények magyarázata csak néhány ilyen tényező.

Nem teszünk hitbéli ugrást, amikor úgy döntünk, hogy a Tórát igazságként hisszük el. A Tóra isteni szerzőségébe vetett hitünknek racionális értelme van. Csak meg kell vizsgálnunk, és látni fogjuk, hogy mi teszi a judaizmus igazságra vonatkozó állításait egyedivé és meggyőzővé.

 

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!