182 centiméter magasra nőtt, de soha nem nyomott többet 60 kilónál. Alacsony testsúlyának köszönhette, hogy nem sorozták be katonai szolgálatra. Vegetáriánus volt, a természetgyógyászatot előnyben részesítette a nyugati orvostudománnyal szemben. Akkor is nyitott ablaknál aludt, amikor Prágában a hőmérséklet nulla fok alá süllyedt. Szeretett úszni, kerékpározni; sokat adott a megjelenésre, minőségi ruhákban járt. Két chaszid rebbe hatott különösen az életére: az egyik a belzi, aki a chaszid világgal ismertette meg, a másik a guri rebbe, aki megakadályozta a házasságát Dora Diamanttal, egy ortodox családból származó óvónővel.
Franz Kafka 1883. július 3-án született Prágában, ahol abban az időben nagymúltú, részben középosztálybeli, részben a társadalmi elithez tartozó zsidó közösség élt. A szülői házban németül beszéltek, így ez lett az anyanyelve és műveit is ezen írta, bár csehül is tudott. A szülők vallásos zsidó családból származtak, és bár fiuk eltávolodott a hagyományoktól, mégis zsidó barátokkal és barátnőkkel vette körül magát, akik erősen hatottak életére és alkotásaira. Jogi diplomával tisztviselőként dolgozott egy biztosítóintézetnél, jobbára éjszaka írt. Miért írt egyáltalán? Dr. Stefan Litt izraeli történész, az Izraeli Nemzeti Könyvtár német nyelvű anyagáért felelős kutatója szerint nem az olvasóközönség megnyerését tartotta szem előtt, hanem az őt bántó történések megírását. Műveit elküldte ugyan szerkesztőkhöz, de Kurt Wolffnak, lipcsei kiadójának azt írta, hogy mindig hálásabb lesz a visszaküldött kéziratokért, mint az elfogadottakért. Legjobb barátja, Max Brod (1884-1968), az ugyancsak Prágában született és németül alkotó író, költő, fordító és zeneszerző elmondta, milyen nehéz volt rávenni Kafkát, hogy írásait juttassa el a kiadókhoz.
Nem csak a baráti kör, de a zsidó kultúra is hatással volt életére és munkásságára. 1911-ben jiddis színház érkezett Prágába, és az akkor 28 éves író, aki először látott-hallott ilyet, amellett, hogy elragadtatva nézte a színészeket, megérezte a nyelv gazdagságát is. Ez a világ szöges ellentétben állt a saját rendezett, írott és íratlan szabályok szerint működő hivatali életével. Az előadások nem kezdődtek időben, a színészek sokszor improvizáltak a színpadon, megtörtént, hogy a függöny, amikor leeresztették, egyszerűen leszakadt – mindez magával ragadta Kafkát. Egy este, amikor bemutatót rendeztek a jiddis kultúráról, beszédet mondott a magukat haladónak tartó prágai zsidók által lenézett nyelv fontosságáról és szépségéről. Hasonlóan meglepő volt, hogy találkozásáról a belzi rebbével nem kisebb lelkesedéssel írt. Igaz, hogy a chaszid életvitel távol állt a modern prágai zsidóktól, de a legendák világa bizonyára érdeklődésre tarthatott számot német népmeséken nevelkedett köreikben.
Héberül is elkezdett tanulni, előbb önállóan, aztán tanár segítségével. Igazi előrelépést jelentett számára, amikor egy Erec Israelben született lánynál folytatta a tanulást, aki egyben fényes bizonyítéka volt annak, hogy igenis feltámadhat egy nemzet, amelynek polgárai anyanyelvként beszélik a megújított ősi nyelvet. Öt évvel ezelőtt került elő egy gyakorlófüzet, amelyből kitűnik, hogy Kafka nem csak elsajátította a héber írást, de a humorát is képes volt megcsillantani a házi feladatokban.
Ezzel egyidőben fedezte fel a maga számára a cionizmust, amit persze hozzá méltóan, ambivalens érzésekkel kezelt. Egyrészt ellátogatott az 1913-as bécsi cionista kongresszusra, ahol unalmas szemlélődéséből csak egy papírgalacsinokat dobáló hölgy zökkentette ki. Másrészt, ahogy gégegümőkórja súlyosbodott, egyre inkább foglalkoztatta a palesztinai kivándorlás gondolata. Bár élete végéig nem foglalt határozottan állást, barátaival ellátogatott cionista rendezvényekre. Tétovázásával nem állt egyedül, hiszen Max Brod, akit lelkes cionistaként tartottak számon, majdnem elszalasztotta az utolsó pillanatot: egy nappal a nácik bevonulása előtt indult el Prágából Palesztina felé, bőröndjében többek között Kafka kézirataival…
1924. június 3-án bekövetkezett halála előtt nem egészen egy évvel ismerte meg Kafka élete utolsó szerelmét, Dora Diamantot, egy guri chaszid lányát, aki ragaszkodott a vallásos életvitelhez. Valószínű, hogy az író érezte a közeledő véget, szerelme mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy érdeklődése elmélyült a vallás iránt. Közösen tervezgettek: kivándorolnak Tel-Avivba, vesznek egy kávéházat, amelynek Dora lesz a tulajdonosa és Franz a pincére… Nem sokkal halála előtt úgy döntöttek, összeházasodnak. Dora apjának címzett levelében Kafka megírta szándékukat és azt, hogy ő nem ortodox ugyan, de a vallásos élet felé fordult. A guri rebbéhez továbbított kérésre egyszavas válasz érkezett: nem.
Két hónappal később egy Bécs melletti szanatóriumban hunyt el. Sírja a prágai új zsidó temetőben van.
