Tisztelt rabbi, a múlt héten voltam egy szombati vacsorán, ahol az étkezés és áldás elmondása után a Szombati kalácsot, sóba mártották. Tudom, hogy ennek oka kell hogy legyen, de túl félénk voltam ahhoz, hogy megkérdezzem. Megköszönöm, ha elmondaná, hogy miért mártják sóba a kenyeret.

A Rabbi válaszol:

A talmudi időkben az volt a gyakorlat, hogy a kenyeret sóba mártották, hogy ízt adjanak neki. A zsidó háláchá ( törvény) elmondja, hogy a “tiszta kenyérhez” (és a miénk biztosan megfelel ennek) ez nem szükséges.

Ennek ellenére a sónak mindig a zsidó asztalon kell lennie, és van egy kabbalista hagyomány, hogy a kenyeret minden étkezés elején 3-szor mártják sóba. (Sokan kifejezetten szombaton teszik ezt.)

Ennek a szokásnak az az oka, hogy a Sábeszi asztalt ahhoz az oltárhoz hasonlítják, amely egykor a Szentélyben állt. Ahogy az oltáron minden áldozatot megsóztak, úgy a kenyeret / bárheszt is megsózunk.

Azért is teszünk sót a kenyérre, mert a só tartósító, szimbolizálva, hogy ez az étkezés már nem csupán átmeneti élmény, hanem egy örökkévalóságig tartó pillanat.

A Tóra (3Mózes 2:13)  beszél a  “só szövetségéről” ahol az Örökkévaló arra utasít minket, hogy sót használjunk minden áldozatnál, ezzel fejezzük ki a velünk kötött szövetség tartósságát.

A Rabbi