Ezen a héten a Bámidbár könyvét kezdjük el olvasni. A bámidbár magyarul azt jelenti: a sivatagban, a pusztában. Érdekes módon a midbár szó, beszédet is jelent…
Hetiszakaszunkat többnyire közvetlenül Sávuot ünnepe előtt szoktuk olvasni. Idén is így van. Minden bizonnyal ennek is jelentősége van, hiszen a Tóra adása is sivatagban történt, a Szináj sivatagában.
Több magyarázat is létezik arra, hogy miért e kietlen helyen adta át I-ten a Tórát. Azért itt és nem Izrael földjén adta át, mert ebben az esetben egyik törzs sem követelhetett több jogot magának, mondván, az ő területén kapta meg a nép a Tórát. A sivatag kietlensége folytán, tulajdonképpen „senkiföldje” volt, az oázisokon kívül lakatlan, csupán beduin törzsek vándorolgattak benne. A szináj – sivatagi Tóraadás jelzi egyetemes, területen kívüli státuszát.
A Tóra egyetemes jelentőségű, nem kötődik bizonyos helyhez, annak ellenére, hogy számos micvája kizárólag Izrael földjéhez fűződik. Általános értelemben a Tórának nincsenek sem térbeli, sem időbeli korlátai; az Ö-valót képviseli, ezért az Ő sajátosságai jellemzik, vagyis időben és térben korlátlan.
A Tóra előrevetíti, hogy Izrael gyermekei olykor spirituális sivatagban találják magukat, ahol kegyetlenség, erkölcstelenség, dekadencia jellemzi az általános társadalmat; ebben a helyzetben I-tenhez és a Tórához -melyet a vízhez hasonlítja J’sájá próféta és a Talmud[1]– való ragaszkodásuk az az oázis, melyből erőt, reményt, meríthetnek.
A sivatag a csapadék hiánya miatt ilyen kietlen. Izraelben a Negev – sivatag kopár vidékén virágzó ültetvényeket hoztak létre, a víz optimális felhasználásával. A víz az életet jelenti.
Miként a víz zöldellő kertté változtatja a száraz sivatagot, akként a Tóra, a T’nách magasztos szellemisége felüdíti és új erővel tölti meg lelkünket és szívünket.
Nem számít, milyen sivár és kopár a sivatagi táj, melyben találjuk magunkat, mindig tudatában kell lennünk a Tóra azon képességének, hogy felfrissít és megújít bennünket. A zsidó népet évezredeken át a Tóra üde vize tartja frissen és általa újul meg, alkalmazkodik a változó világhoz.
A Bámidbár – a sivatagban – könyve a remény, a megváltás és a folyamatos megújulás üzenetét közvetíti számunkra.
B. Schmidt Dániel
[1] J’sája 55. 1, Bává Kámá 82a