Kevesebb, mint két hónap múlva rajtol a 2024-es párizsi olimpia. A magyar zsidó sportolókat, sportvezetőket bemutató sorozatunkat most némileg megváltoztatjuk, és az ötkarikás játékokon kiemelkedően teljesítő izraeli sportolók közül mutatunk be néhányat.

Izrael 1952-ben, Helsinkiben vett részt először olimpián, s az 1980-as moszkvait leszámítva mindegyiken ott volt. Húsz évvel az első szereplés után az egész ország gyászba borult, mert az 1972-es, müncheni játékok alatt a Fekete Szeptember nevű terrorista szervezet a delegáció tizenegy tagját megölte. Újabb húsz év elteltével viszont örömöt hozott az olimpia, 1992-ben, Barcelonában megszületett az első izraeli érem, egy ezüst, judóban. Azóta tizenkét medált szereztek az ország sportolói, melyből három arany és kilenc bronz, melyhez a cselgáncsozók öt bronzot tettek hozzá, tehát ők állhattak legtöbbször dobogón (13/6), s Párizsban is főként tőlük várnak jó szereplést a szurkolók.

No, de akkor ismerjük meg az első izraeli érmest, az 1967. május 1-én született Yael Aradot, akinek mindkét szülője újságíróként dolgozott, s aki nyolc esztendősen kezdett judo leckéket venni Tel-Avivban. Hamar kiderült, hogy tehetséges, mert fél évvel később súlycsoportjában már a második legjobbnak számított az országban.

Alig 17 évesen, 1984-ben pedig már nemzetközi felnőtt versenyen is győzött. Ugyanebben az évben, súlycsoportjában ő képviselte Izraelt a bécsi világbajnokságon, melyen 7. helyen zárt. 1989-ben és 1991-ben pedig bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságokon. Majd egy évvel később, 1992-ben, először vehettek részt az olimpián a női judokák, a dobogó második fokára álhatott Barcelonában.

Első meccsén az 1990-es kontinensbajnok, spanyol Begoña Gómezt verte, aki korábban már kétszer legyőzte őt. Ezúttal viszont Arad örülhetett, majd a következő két ellenfelén is biztosan jutott túl. A második sikere azt jelentette, biztos érmes, méghozzá az első izraeli olimpia érmes lesz. A döntőben végül az 1989-es világ- és Európa-bajnok francia Catherine Fleury-Vachon megállította a menetelését, ám így is hatalmas örömöt szerzett az országnak. Érmét az 1972-es áldozatok emlékének ajánlotta, előttük tisztelgett vele.

1993-ban a dobogó tetejére állhatott és neki szólt a Hatikva, miután Athénban megnyerte az Európa-bajnokságot, a fináléban pont a születésnapján, a belga Gella Vandecaveye-t verte, aki – ebben az évben – a hamiltoni világbajnokságon visszavágott, szintén az aranycsatában. Míg a kettő között, Arad gyújthatta meg a lángot Maccabiah-n, a zsidó olimpián.

1995-ben az újabb világbajnoki éremtől, a bronztól barcelonai legyőzője ütötte el, majd egy év múlva, Atlantában az olimpián is a harmadik helyért küzdhetett, ám vírusfertőzéssel állt a tatamira, s az ötödik helyen zárt. A következő ötkarikás játékokon, Sydneyben pedig már a zsinórban tizenkét izraeli bajnoki címet szerző Orit Bar-On edzőjeként vett részt, de dolgozott sportkommentátorként is a judo versenyek alatt. Pályafutása során a nemzetközi viadalokon 24 érmet, köztük 7 aranyat szerzett.

A Reichman Egyetemen szerzett diplomát üzleti adminisztrációból, s 2001-től különböző cégek vezetőjeként (igazgató, elnök) dolgozott. De számos motivációs előadást tartott és tart, gyerekeknek, sportolóknak és katonáknak, vagy éppen cégvezetőknek.

Arad 2012 óta tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Marketing Bizottságának, valamint a Digitális és Technológiai Bizottságnak. 2013-ban került be az Izraeli Olimpiai Bizottságba, míg 2021-től annak elnöke.

Népszerűségére jellemző, hogy 2005-ben a 200 legfontosabb izraeli közül a 103-nak szavazta meg az Ynet olvasóközönsége.

2018-ban jelent meg önéletrajzi könyve Első (Rishona) címmel, ebben az évben Izrael állam alapításának 70. évfordulójára megkapta a „The Athlete of 70” címet a Kulturális és Sportminisztériumtól. Két éve, 2022-ben a Bar Ilan Egyetemen választották díszdoktorrá.