Az e heti parasa a Peszách Séni, a második peszáchi áldozat témáját tárgyalja. A zsidó nép egyes tagjai tisztátalanná váltak egy holttesttel való érintkezés miatt, és ezért nem tudták a peszáchi áldozatot a kijelölt időben, Niszán 14-én bemutatni. Megkérdezték Mózest és Áront, hogy miért legyenek akadályozva abban, hogy ezt a micvát a zsidó nép többi tagjával együtt végezzék. Mózes megkérdezte I-tentől, hogy mit tegyenek ezek az emberek, mire I-ten utasította őket, hogy egy hónappal később, Ijár 14-én, Peszách Séni napján mutassák be az áldozatot (4M9/6-11).

“L’ma’an Achai V’Rei’ai” című kommentár szerint a történet tanulsága az, hogy az ember mindig kap egy második esélyt. Ezt nemcsak abból látjuk, hogy a tisztátalan emberek végül kapnak még egy lehetőséget a peszách-áldozat elhozására; már a kezdeti kérésük is azt sugallja, hogy várják a megoldást! Miből tanulták meg ezt a hozzáállást? Miért feltételezik, hogy kapnak egy második esélyt?

 

A Talmud (Szuká 25a) ezeket az embereket József koporsó-hordozóiként azonosítja. József alakja segít megoldani az általunk felvetett kérdést. Amikor József a halálos ágyán fekszik, azt mondja a testvéreinek: (וַיֹּאמֶר יוֹסֵף אֶל אֶחָיו אָנֹכִי מֵת וֵאלֹקִים פָּקֹד יִפְקֹד אֶתְכֶם) “Meg fogok halni, és I-ten pakod jifkod”. Ezek a szavak szabad fordításban azt jelenthetik: “I-ten biztosan gondolni/emlékezni fog rátok”. De miért van megkettőzve az ige? Ha József csak jifkod-ot mondott volna, ugyanezt a jelentést közvetítené!

 

József ezzel a kettős kifejezéssel arra utal testvérei számára, hogy I-ten mindig ad egy második esélyt. József szavai a következőképpen értelmezhetők: “Ha I-ten bármilyen okból kifolyólag most nem emlékszik rátok (pakod), ne aggódjatok, egy másik alkalommal emlékezni fog rátok (jifkod)”.

 

Ne felejtsük el, hogy József, amikor testvérei eladták őt rabszolgának, elvesztette családját, vagyonát és szabadságát. Mégsem adta fel a reményt. A sok kihívás közepette is megőrizte igazságosságát, mert megértette, hogy I-ten mindig ad egy második esélyt. Ez abban nyilvánul meg, hogy József visszaszerezte mindazt, amit elvesztett. Újra egyesül a családjával, gazdagabb lesz, mint azt valaha is gondolta volna, és az egyiptomi birodalom alkirályaként azt tehet, amit akar.

 

Az emberek, akik megkérdezték Mózest és Áront, hogy kapnak-e még egy lehetőséget a peszách-áldozat elhozására, Józseftől tanulták meg az optimista hozzáállásukat. József koporsójának hordozása azt eredményezte, hogy az általa megtestesített értékek hatottak rájuk. József rájuk gyakorolt hatása miatt volt bennük annyi szent chucpa, hogy odalépjenek Mózeshez és Áronhoz, és kérjenek egy második esélyt.

 

 

Menyasszonyi titkok

 

“L’ma’an Achai V’Rei’ai” szerint ezt a hozzáállást József édesanyjától, magától Rácheltől tanulta meg. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan, bele kell merülnünk a Ráchel nászéjszakájának dinamikájába.

 

Ráchelt eljegyezték Jákovnak. Jákov azonban, aki ismerte nagybátyja, Láván ravasz természetét, gyanította, hogy Láván megpróbálja majd rávenni, hogy helyette Ráchel nővérét, Leát vegye feleségül. E gyanú alapján Jákov és Ráchel olyan jeleket találtak ki, amelyek lehetővé teszik Jákov számára, hogy a házassági baldachin alatt meggyőződjön fátyolos menyasszonya kilétéről. Az esküvő napján Láván megakadályozta, hogy Ráchel elhagyja a házat, és helyette Leát öltöztette fel. Ráchel tudta, hogy a húgát megalázná, ha nyilvánosan lelepleződne, hogy ő a hamis menyasszony, ezért megtanította Leának ezeket az előre megbeszélt jeleket (Megilla 13b).

 

A Tóra azt mondja, hogy Lea szemei (רַכּוֹת) “rakot” voltak – ez a szó azt jelenti, hogy “lágy” vagy “gyenge” (1M29/17). A Talmud (Baba Batra 123a) csodálkozik, hogy a Tóra hogyan beszélhetett ilyen becsmérlően egy igaz emberről, különösen, amikor a Tóra stílusa az, hogy tisztelettel utal még az egyszerű teremtményekre is.

 

[Amikor Noé állatokat gyűjtött össze, hogy a bárkába tegye, a Tóra azt mondja, hogy “tiszta és nem tiszta állatokat” gyűjtött össze (1M7/8). A Tóra által alkalmazott plusz szóhasználatból (“amelyek nem voltak tiszták” “tisztátalanok” helyett) Bölcseink levezetik, hogy a Tóra még a nem kóser állatok becsületét is tiszteli].

 

A Talmud elmagyarázza, hogy bár Lea szemei gyengék voltak, ez a kijelentés nem becsmérlő, hanem a dicséret kifejezése. Lea hallotta, hogy az emberek azt találgatták, hogy ő és a húga, Ráchel valószínűleg hozzámennek unokatestvéreikhez, Jákovhoz és Észavhoz (Ézsau). A két idősebb (“Észav és Lea”) és a két fiatalabb (“Jákov és Ráchel”) alkotnának párt. Amikor Lea érdeklődött Észavról, azt mondták neki, hogy gonosz ember. Amikor Jákovról érdeklődött, azt mondták neki, hogy ő “teljes ember, aki a Tóra sátraiban ül”, és ezáltal tökéletesíti jellemvonásait (1M25/27).

 

Amikor Lea ezt hallotta, sírni kezdett – mert ő is egy igaz emberhez szeretett volna feleségül menni. Annyira sírt, hogy a szempillái kihullottak. Sírása miatt a Tóra “lágynak” vagy “gyengének” írja le a szemét. Ez a leírás az ő javára írható, hiszen annyira vágyott arra, hogy egy igaz emberhez menjen feleségül.

 

 

Nyilvános botrány

 

Mindezen háttérinformációk alapján most egy új nehézséget kell megoldanunk. Miután Lea feleségül ment Jákovhoz, Láván cselvetése miatt Ráchelnek valószínűleg Észavhoz kellett volna feleségül mennie. Ebben az esetben megkérdőjelezhetjük, hogy Ráchel helyesen cselekedett-e a titkos jelek átadásával. Persze, ha Leát a chuppánál leleplezték volna, hogy hamis menyasszony, rendkívül megalázó lett volna, és a botrány Paddan Aram városka „Times” újságjának címlapjára került volna. De néhány hét múlva már senki sem beszélt volna róla.

 

Ehelyett Ráchel megtanította Leának a jeleket, és ezzel látszólag elvesztette egész hátralévő életét. Miért ez volt a helyes döntés? Talán jobb lett volna átmenetileg megalázni Leát, hogy Ráchelnek ne kelljen egy gonosz férfival töltenie élete hátralévő részét!

 

“L’ma’an Achai V’Rei’ai” szerint, amikor Ráchel megtanította Leának a jeleket, nem pecsételte meg a sorsát, hogy feleségül menjen Észavhoz – mert abban a pillanatban ő hozta világra a második esély fogalmát. Bár úgy tűnt, hogy a testvérpár számára csak két lehetséges út van arra, hogy összeházasodjanak, Ráchel nem engedte, hogy ez a perspektíva csapdába ejtse.

 

Ehelyett létrehozott egy harmadik lehetőséget. Ha nem érdemelte meg, hogy éppen akkor menjen feleségül Jákovhoz, megértette, hogy egy későbbi időpontban kap majd erre egy másik lehetőséget. Így József a második esély elvét az édesanyjától, Rácheltől tanulta meg, aki kezdeményezte ezt a koncepciót, és bevezette a világba.

 

Nem számít, mennyi hibát követtünk el, mennyire váltunk tisztátalanná, és hány elhívásnak nem tettünk eleget az életben, ennek ellenére is követhetjük Ráchel és József útját: soha ne adjuk fel a reményt, mert tudjuk, hogy I-ten mindig kínál nekünk egy második esélyt.

 

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!