Rabban Jochanan ben Zakáj (héberül: רַבָּן יוֹחָנָן בֶּן זַכַּאי, i. sz. 1. század), néha rövidítve ריב״ז Ribaz rabbi, tanna, fontos zsidó bölcs volt a második templom késői időszakában, az átalakulás utáni korszakban. Ő volt a rabbinikus judaizmus központi szövegének, a Misnának egyik fő szerzője. Neve előtt gyakran szerepel a megtisztelő Rabban cím. Széles körben korának egyik legjelentősebb zsidó személyiségeként tartják számon, és Jeruzsálem római pusztulása elől való megmenekülése (ami lehetővé tette számára, hogy folytassa a tanítást) hozzájárulhatott a rabbinikus judaizmus Templom utáni fennmaradásához. Sírja T’verja-ban található a Maimonidész sírkertben. Jochanan volt az első zsidó bölcs, akinek a Misnában a rabbi címet tulajdonították.

Élete

A Talmud beszámol arról, hogy az első század közepén különösen aktívan fellépett a szadduceusok zsidó törvényértelmezésével szemben[1], és ellenérveket gyártott a szadduceusok ellenvetésére a farizeusokkal szemben[2]. Annyira elkötelezett volt a zsidó törvények szadduceus felfogásával való szembenállásban, hogy megakadályozta, hogy a zsidó főpap, – aki szadduceus volt -, a Vörös Tehén szertartás szadduceus értelmezését kövesse[3].

 

Otthona ebben az időben a galileai faluban, Arava-ban volt, ahol tizennyolc évet töltött[4], azonban, – bár közöttük élt -, ellenszenvesnek találta a galileaiak magatartását, állítólag azt kiáltotta, hogy gyűlölik a Tórát, és ezért „a rablók kezébe kerülnek.”[5] Egy másik, hasonló jellegű prófétai felkiáltást is tulajdonítanak Jochanannak. A Templom kapui baljóslatúan maguktól kinyíltak, mire ő a Szentélyt aposztrofálta:

“Ó, Templom, Templom, miért rettegsz? Tudom rólad, hogy elpusztulsz; Zecharja, Iddó fia már megjövendölte rólad: “Nyisd ki kapuidat, Libanon, hogy a tűz feleméssze cédrusaidat”.[6]

Az ellenségeskedések kitörésekor Jeruzsálemben telepedett le.

Az első zsidó-római háborúban Jeruzsálem ostroma idején a béke mellett érvelt; a Talmud szerint, amikor az ostromlott lakosság haragját elviselhetetlennek találta, unokaöccse és a zélóta vezető Ben Batiach segítségével egy koporsóban titokban megszökött a városból, hogy tárgyalhasson Vespasianussal (aki ekkor még csak katonai parancsnok volt).[7] Jochanan helyesen megjósolta, hogy Vespasianus császár lesz, és hogy a templom hamarosan elpusztul; cserébe Vespasianus három kívánságot teljesített Jochanannak: Javne és bölcseinek megmentését, a dávidi dinasztiából származó Gamliel rabbi leszármazottjait, és egy orvost, aki kezeli Cadok rabbit, aki 40 éven át böjtölt, hogy megakadályozza Jeruzsálem pusztulását[8].

 

Egyszer rabbi Jochanan ben Zakáj Jeruzsálemből távozóban volt, és észrevette, hogy rabbi Jehosua követi. Látták, hogy a templomot lerombolták. Rabbi Jehosua azt mondta: “Jaj nekünk, hogy ez elpusztul! A hely, ahol Izrael bűneiért vezekeltek!” Azt mondta neki: “Fiam, ne keseredj el. Nekünk van egy ehhez hasonló engesztelésünk. És mi az? A szeretet cselekedetei, ahogy írva van: “Mert szeretetre vágyom, nem pedig áldozatra”[9].

Egy nap, valószínűleg nem sokkal Jeruzsálem pusztulása után, Jochanan meglátott egy éhező fiatal zsidó nőt, aki árpaszemeket szedett ki egy arab ló trágyájából. Jochanan a szomorú jelenetet a 5M18/47-48 próféciájának beteljesedéseként értelmezte:

„Mivel nem szolgáltad az Ö-valót, a te I-tenedet örömmel… ezért szolgálni fogod ellenségeidet, akiket az Ö-való küld ellened, éhségben, szomjúságban, mezítelenségben és mindenben való nélkülözésben”[10].

 

Jeruzsálem pusztulása után Jochanan a javnei iskoláját zsidó vallási központtá alakította át, ragaszkodva ahhoz, hogy bizonyos kiváltságokat, amelyeket a zsidó törvények egyedülállóan Jeruzsálemnek adtak, átvigyék Javnébe[11]. Az iskolája a Szanhedrin újjáalakításaként működött, hogy a judaizmus eldönthesse, hogyan kezelje a jeruzsálemi templom áldozati oltárainak elvesztését és más idevágó kérdéseket. Hosea könyvének egy szakaszára hivatkozva, miszerint „irgalmasságot kívántam, és nem áldozatot”[12], segített meggyőzni a Tanácsot, hogy az állatáldozatot váltsa fel az ima[13], ez a gyakorlat a mai istentiszteleteken is folytatódik; végül a Tanács következtetéseiből alakult ki a rabbinikus judaizmus.

Utolsó éveiben a Javne melletti Bror Chajil-ban tanított.[14] Szokása volt, hogy egész nap viselte a tefilint (imaszíjak), nyáron és télen egyaránt, a forró nyári hónapokban azonban csak a karján.[15]

A Talmud szerint Jochanan ben Zakáj 120 évet élt[16], három időszakra osztva: “40 évig üzletelt, 40 évig tanult és 40 évig tanított”[17]. Halálakor tanítványai visszatértek Javnébe, és T’verja városában temették el. A Zsidó Tanács vezetőjeként őt követte II. Gamliel.

 

Jochanan találkozása Vespasianusszal

A következő történetet a zsidó klasszikus, Avoth deRabbi Nátán (B változat, 4:5. fejezet) meséli el a Róma elleni háborúról.

Amikor Vespasianus eljött, hogy lerombolja Jeruzsálemet, azt mondta a lakosainak:

„Ti bolondok! Miért akarjátok a Szent Ház felgyújtását? Végül is, mit kérek én tőletek? Csupán azt kérem, hogy mindenki adja át nekem az íját és a nyilát, és én eltávozom tőletek.”

Ők válaszoltak neki: „Ahogyan kimentünk a két [római sereg] ellen is, amelyek korábban jártak nálunk, és megöltük őket, úgy megyünk ellenetek is, és megölünk titeket!” (vagyis a hivatkozás Cestius római hadvezérre vonatkozik, akit a jehuda-béliek i. sz. 66-ban legyőztek, ami a Róma elleni háború kezdetét jelentette).

Amikor Mesterünk, Jochanan ben Zakáj meghallotta ezeket a szavakat, odakiáltott a jeruzsálemi férfiakhoz, és így szólt hozzájuk:

„Fiaim, miért akarjátok lerombolni ezt a várost, vagy miért okoznátok a Szent Ház felgyújtását?!. Végül is, mit kér tőletek ő (azaz Vespasianus)? Nézzétek, ő nem kér tőletek semmit, csak azt, hogy mondjatok le íjatokról és nyilatokról, és ő eltávozik tőletek.”

Ők így válaszoltak neki: „Ahogyan kimentünk előtte két [római sereg] ellen, és megöltük azokat, úgy fogunk kimenni ellene is, és megöljük őt”.

Vespasianus páncélosokat állított Jeruzsálem falai mentén, és besúgókat a városon belül. Amazok mindent, amit hallottak, felírtak nyilakra, és kilőtték a nyilakat a falon kívülre, amelyek közül az egyik azt mondta, hogy Rabban Jochanan ben Zakáj azok közé tartozott, akik csodálták a császárt, és ezt a tényt megemlítette Jeruzsálem népének.

Amikor rabbi Jochanan ben Zakáj ismételt figyelmeztetései nem találtak meghallgatásra, elküldte és hívatta tanítványait, rabbi Eliezer ben Horkanoszt és rabbi Jehosua ben Chananját. Azt mondta nekik: fiaim, álljatok fel, és vigyetek ki innen! Készítsetek nekem egy koporsót, és abban fogok rejtőzni. Rabbi Eliezer a koporsó első végébe kapaszkodott, rabbi Jehosua pedig a hátsó végébe. Vitték a koporsót, ahogy benne feküdt napnyugtáig, amíg meg nem álltak Jeruzsálem falainak kapujában.

A kapuknál álló őrök megkérdezték, hogy ki az elhunyt. Ők válaszoltak nekik: „Ez egy halott, és mintha nem tudnátok, hogy nem szabad holttestet Jeruzsálemben hagyni éjszakára!”. Az őrök így válaszoltak: „Ha ez egy halott ember, akkor vigyétek el”. így hát elvitték őt, és vele maradtak napnyugtáig, ekkorra már Vespasianushoz értek. Felnyitották a koporsót, és ő felállt előtte. Ő (azaz Vespasianus) megkérdezte tőle: „Te vagy Rabban Jochanan ben Zakáj? Kérj, amit adjak neked”. Ő így felelt neki: „Nem kérek semmit, csak Javnét. Elmegyek és tanítani fogom benne a tanítványaimat, és bevezetem ott az imádkozást, és végrehajtom ott az isteni törvényben előírt összes kötelességet.” Ő így válaszolt neki: ‘Menj, és tedd meg mindazt, amit tenni akarsz. Rabbi Jochanan ben Zakáj ekkor így szólt hozzá: “Szeretnéd, ha mondanék neked valamit?”. Vespasianus így válaszolt neki: „Mondd!”. Azt mondta neki: „Az a sorsod, hogy a Római Birodalom ura legyél!” Ő megkérdezte tőle: „Honnan tudod ezt?” Ő pedig azt felelte. “Így adatott nekünk, hogy a Szent Ház nem egy egyszerű közember kezébe kerül, hanem inkább egy király kezébe, ahogyan írva van (Jesája 10/34): „Az erdő sűrűjét vas [szerszámmal] vágja ki, és a Libanont egy hatalmas fogja ledönteni”.

Azt mondják, hogy nem telt el több mint két-három nap, amikor egy bizonyos hírnök érkezett a városából, és közölte vele, hogy Caesar nemrég halt meg, és hogy őt jelölték a Római Birodalom élére. Hoztak neki egy keményített cédrusfából készült üstöt, és Jeruzsálem fala felé fordították. Hoztak neki cédrusfából készült deszkákat, és beletették őket az edzett cédrusfából készült üstbe, és ő addig ütötte velük a falat, amíg rést nem ütött a falon…

Amikor Rabban Jochanan ben Zakáj meghallotta, hogy ő (azaz Caesar fia, Titus, akit a római hadsereg kormányzására hagytak) lerombolta Jeruzsálemet és tűzzel égette fel a Szent Házat, megszaggatta ruháit, és tanítványai is megszaggatták ruháikat, és sírtak, kiabáltak és mellüket verték, mint a gyászolók stb.

 

Rendeletek

A zsidó hagyomány feljegyzi, hogy Jochanan ben Zakáj rendkívül elkötelezett volt a vallási tanulmányok iránt, azt állítva, hogy soha senki nem találta őt mással elfoglalva, mint a tanulással[18]; másrészt számos homiletikai és exegetikai mondást tulajdonítanak neki[19], és arról ismert, hogy a pusztulás utáni korszakban számos rendeletet hozott:[20].

 

1. Jeruzsálem lerombolása után Bét Din-ben kell fújni a sófárt, amikor Ros HaSana Sábátra esik (a lerombolás előtt csak Jeruzsálemben és környékén fújták Sábátkor).
2. Jeruzsálem lerombolása után az (ארבעת המינים) – Négy Fajtát (négy fajta növényből álló szukoti csokrot) egész Szukot ideje alatt kézbe kell venni (a lerombolás előtt csak Jeruzsálemben vették kézbe az ünnep teljes ideje alatt, máshol pedig az ünnep első napján).
3. Jeruzsálem pusztulása után tilos a (חָדָשׁ) chádás (új gabona) fogyasztása az lengetés minden napján vagy (יום הניף) – Jom Hénif-ben (az omer áldozat felajánlásának napján, Niszán tizenhatodikán; a pusztulás előtt csak a lengetés időpontjáig volt tilos ezen a napon).
4. Jeruzsálem lerombolása után az újhold tanúit egész nap elfogadják (a lerombolás előtt a tanúkat csak a délutáni „tamid” áldozatig fogadták el).
5. Jeruzsálem lerombolása után az újhold tanúi csak a gyülekezés helyére mehetnek, és nem követhetik a Nászit vagy a „fejedelmet” (a lerombolás előtt a tanúkat csak a jeruzsálemi Nászinál fogadták el).
6. Kohanim (a papi kaszt tagjai) nem mehetnek fel [kétes – vitatható], hogy megáldják a népet, miközben lábbelit viselnek.
7. Jeruzsálem lerombolása után az újhold tanúi nem szeghetik meg a szombatot, kivéve Niszán és Tisri hónapokban (a lerombolás előtt a tanúk minden hónapban megszeghették a szombatot).
8. Jeruzsálem pusztulása után a megtérők nem különítenek el többé pénzt a megtérési áldozatukért (a pusztulás előtt a megtérési folyamat része volt, hogy áldozatot mutassanak be a jeruzsálemi Templomban).

 

A kilencedik rendelet eredete vitatott:

a. Jeruzsálem pusztulása után a második tizedet Jeruzsálemtől egynapi járóföldön belül lehetett pénzre váltani (a pusztulás előtt csak az egynapi járóföldnél távolabb élők számára volt engedélyezett a pénzváltás).

b. Jeruzsálem lerombolása után a Jom Kipur chátát-jához (קורבן חַטָּאת) – (bűnáldozat) kapcsolódó vörös zsinórt a kijelölt személy az Azazelhez küldte (a lerombolás előtt a vörös zsinórt a Templom területén tárolták).

 

Idézetek

 

Ha egy facsemetét tartasz a kezedben, és valaki azt mondja neked: „Gyere gyorsan, itt van a Messiás!”, először fejezd be a fa elültetését, és csak utána menj, hogy üdvözöld a Messiást[21].

Ha sok Tórát tanultál, ne tulajdoníts magadnak érdemeket; erre lettél teremtve.[22]

Aki négy métert jár Izrael földjén, annak biztos helye van az eljövendő világban.[23]

Menjetek és lássátok, melyik az a jó út, melyhez ragaszkodjék az ember? Rabbi Eliezer mondja: jóságos szem; Rabbi Jehosua mondja: jó társ; Rabbi Joszé mondja: jó szomszéd; Rabbi Simeon mondja: aki meglátja a következményt; Rabbi Elázár mondja: jó szív. Így válaszolt nekik: Elázár ben Áráchnak szavait (jobbnak) látom szavaitoknál, mert szavaiban bennfoglaltatnak szavaitok.[24]

Jochanan rabbi néhány megjegyzése ezoterikus jellegű volt.[25] Egy alkalommal azt tanácsolja, hogy az emberiségnek I-ten végtelenségét kellene megpróbálnia megérteni, elképzelve, hogy az égbolt felfoghatatlan távolságokra terjed ki.[26] Azt állította, hogy Jób jámborsága nem I-ten szeretetén, hanem a Tőle való félelmen alapult.[27]

Egy római parancsnok, aki ismerte a Tórát, de akinek a neve feledésbe merült, több bibliai furcsaság megfejtésére kérte fel. A kérdések között szerepelt az a tény, hogy a 4M Könyvében szereplő számadatok[28] nem stimmelnek,[29] valamint a vörös tehén szertartásának indoklása;[30] ez utóbbi kérdésre adott válasza nem elégítette ki saját tanítványait, ezért úgy rendelkezett, hogy a szertartást nem szabad megkérdőjelezni.[31]

 

A Bavli aggadája ezt a megható beszámolót közli a haláláról: “Amikor megbetegedett, tanítványai elmentek meglátogatni. Amikor Rabban Jochanan ben Zakáj meglátta őket, sírni kezdett. Tanítványai így szóltak hozzá: „Izrael világossága, jobb kezének oszlopa, hatalmas kalapács! Miért sírsz?” Ő így válaszolt: „Ha ma egy olyan emberi király elé vinnének, aki ma itt van, holnap pedig a sírban, akinek haragja – ha haragszik rám – nem tart örökké, aki, ha bebörtönöz, nem zár örökre be, és aki, ha halálra ítél, nem vet örök halálra, és akit szavakkal meggyőzhetek és pénzzel megvesztegethetek, akkor is sírnék. Most pedig, hogy a Királyok legfőbb Királya elé visznek, Aki él és örökkön örökké tart, Akinek haragja örök harag, Aki, ha bebörtönöz, örökre bebörtönöz, Aki, ha halálra ítél, örökre halálra ítél, és Akit nem győzhetek meg szavakkal, és nem vesztegethetek meg pénzzel – sőt, amikor két út van előttem, az egyik a Paradicsomba, a másik a Gehinom-ba vezet, és nem tudom, melyikre visznek, akkor ne sírjak?” Lehetséges, hogy a földi király előtti megjelenésre való utalás a Vespasianus előtti megjelenéssel függhet össze.

 

Tanítványai jelen voltak a halálos ágyánál, és utolsó előtti szavaival arra kérte őket, a talmudi feljegyzés szerint, hogy csökkentsék a holttest által közvetített rituális fertőzés kockázatát: Tegyétek ki az edényeket a házból, hogy ne váljanak tisztátalanná…[32].

 

Ennél rejtélyesebbek a Talmud feljegyzései az utolsó szavairól, amelyek úgy tűnnek, hogy a zsidó messianizmushoz kapcsolódnak:[33] …készíts trónt Jehezkél-nek, Jehuda királyának, aki eljön[34].

Örökség

 

A hagyomány szerint Jochanan ben Zakáj mindenkinél mélyebben érezte népe bukását, de mindenkinél többet tett azért, hogy előkészítse a judaizmus és Izrael újjászületésének útját. Bizonyára történelmi tény, hogy kulcsfigurája volt a második Templom utáni judaizmus megalapításának, és hogy hidat képezett az első rabbinikus bölcsek és utódaik között az i. sz. második században, akik lefektették a Misna és a Talmud alapjait. Mint előtte Jirmejáhu és Jehezkél, ő is népének szellemi vezetője lett a Jeruzsálemből való újabb száműzetésük első napjaiban, a Templom újabb lerombolása után. Rajta keresztül a judaizmus legfontosabb tannáimjainak hosszú sora származott szellemi értelemben, Jehosua ben Chananjától Akiváig és végül Jehuda haNásziig, a Misna összeállítójáig.

 

A mai Izraelben található egy zsinagóga, a Rabban Jochanan ben Zakáj zsinagóga, amely a zsidó legenda szerint Johanan utolsó imáinak helyszínén áll, mielőtt elmenekült Jeruzsálemből. Egy Ben Zakáj nevű vallásos mosav (a kibucokhoz hasonló) Izrael középső részén, szintén róla kapta a nevét.

 

Temetkezési helye

 

Sírja a Rambam-központ közelében található.

Tanulság

 

Mit tanulhatunk Rabban Jochanan ben Zakáj rabbitól? Megtanulhatjuk, hogy ha a valóság bonyolult és nehéz is, megoldást mindig lehet találni, függetlenül attól, hogy a kerítés melyik oldalán állunk. Tisa Beáv, a templom lerombolásának napja alkalmas arra, hogy meghallgassa Jochanan ben Zakáj rabbit és gondolatait. Alkalmas nap arra, hogy higgyünk a zsidó népben, amely nemzedékeken át túlélte a pusztítást és a zavargásokat, és mindig sikerült folytatni a menetelést.

 

Jegyzetek

[1] Menahot 65a; Baba Batra 115b

[2] Jadajim 4:5

[3] Parah (Tosefta) 3:8

[4] Jewish Encyclopedia, Yochanan ben Zakai; Jerusalem Talmud, Sabat 16:8 (81b)

[5] Jewish Encyclopedia, Yochanan ben Zakai

[6] Zech. 11/1

[7] Jewish Encyclopedia, Yochanan ben Zakai; Bavli Gittin 56a&b

[8] Bavli Gittin 56b

[9] Hosea 6/6

[10] Jitro, Bachodes 1

[11] Ros HaSana 4:1-3

[12] Hosea 6/6

[13] Rabbi Natan, Avot 4

[14] Szanhedrin 32b

[15] Peszikta Rabbati

[16] Szanhedrin 41a

[17] Sif. Deut. 357; RH 31b; Szanhedrin 41a

[18] Szukot 28a

[19] Jewish Encyclopedia, Yochanan ben Zakai

[20] Bavli Ros HaSana 31b

[21] Rabbi Natan, Avot, 31b

[22] Jerusalmi, Smuel. Avot de-Rabbi Natan (14:2); Pirkei Avot 2:8

[23] Ketubot 111a

[24] Pirkei Avot 2:9

[25] Jewish Encyclopedia, Yochanan ben Zakai

[26] Hagiga 13a

[27] Szota 5:5

[28] 4M3/22; 4M3/28; 4M3/34

[29] 4M3/39; Bechorot 5b

[30] Bemidbar Rabba 19:8

[31] Bemidbar Rabba 19:8

[32] Berachot 28b

[33] Jewish Encyclopedia, Yochanan ben Zakai

[34] Berachot 28b